Összes bejegyzés
Kerti tó építése - V. Fejezet
Vízszivattyúk 1. rész
Előző fejezetünkben eljutottunk odáig, hogy a kész tómedrünk víz- és földfelszín feletti munkálataival folytattuk az építkezést. Elkészült a szűrőház, vagy egy eldugott hely a tó körül, ahol van hálózati áramunk, valamilyen formában. Most, pedig elhelyezzük a különböző technikai kiszolgáló eszközöket.
Mik is ők? Vegyük őket sorra, milyen technika áll ma rendelkezésünkre, és mely fajtákra lesz szükségünk, illetve melyek azok, amik beszerzése és üzembe helyezésük ajánlott, mert jelentős mértékben megkönnyítik a tóval kapcsolatos munkáinkat, vagy élhetőbb környezetet teremtenek a halainknak. A keringető szivattyútól a jégmentesítőig …
Ha nem egy természetközeli állapotokat utánozni próbáló tavon gondolkodunk, ahol a lehető legnagyobb víztérfogatban egy alacsony egyedszámú halállomány tartása a célunk, a technikai géppark igénybevétele nélkül, - akkor, bizony sok eszközre lesz, vagy lehet szükségünk. Minél jobban eltoljuk, a természetben alapállapotban, tökéletesen működő értékeket, annál nagyobb szükségünk lesz rájuk, olyan szinten, hogy egy pont után, a tavunk ökoszisztémája, valamint a halaink, már képtelenek bármilyen egyensúlyt fenntartani a vízben, elhullás vagy betegségek kialakulása nélkül, akár nagyon rövid ideig is. Így, egyes irányvonalak, a technikai segédlet nélkül, eleve katasztrófára vannak ítélve. Ezen állapot elérési kockázatának a kiküszöbölésére, ma már rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre.
Klasszikus szivattyúk
Első, és talán a legrégebben használt eszköz, amit szinte mindenki ismer, a „szökőkútszivattyú”. Mivel a csecsemőnek, minden vicc új, így beszéljünk róla egy kicsit.
Összetéveszteni sem lehet szinte semmivel. Egy szűrőház, melyből egy cső áll ki. Ezen cső végén különböző –cserélhető adapterek foglalnak helyet, attól függően, hogy milyen vizijáték formában kívánjuk azt használni. Csak csobogjon ki belőle, vagy kelyhet, harangot formálva, esetleg körkörös sugárban törjön elő belőle a tó vize? – szinte bármire van már megoldása az ezernyi gyártónak. Csak egy-két mozzanat, és máris a kis nyomással csobogó víz, már szivárványszínű harangot formálva szökken elő a műanyagházból. De, táplálni is tud egy kis vízhozamú patakot, ha ez a célunk vele. Ma már elég rugalmasak e téren a gyártók. Egész univerzális kis szerkezeteket kapunk a pénzünkért. Nézzük, miből is állnak ők.
Különböző talpakkal vagy akár tapadókorongokkal felszerelt tokjaik vannak ezen eszközöknek. A szivattyú egy elég komplex házban kap helyet. A szivattyúházból feltörő víz egy változtatható magasságú nyomócsövön jut el a vizijátékot elindító –és választható szórófejhez. A köztes úton, akár leágazás, szőkítő, vagy egy irányt változtató könyök vagy szelep is helyet kaphat. Itt akár be is állíthatjuk, hogy melyik nyomóág, mekkora vízkapacitással dolgozzon, a céljainknak és a felhasználásnak megfelelően.
Direkt hagytam a felsorolás végére az első pontját a házba lépő víznek. Ez pedig a „szűrőszivacs” vagy „körfilter”. Több ezer fajta megoldást használnak a különböző gyártók, de mindnek egy célja van, - életben tartani a vizijátékot, a szerkezet másik végén. Hogy érik ezt el? – kiszűrik egy erre alkalmatos eszközzel a szórófejbe ragadható szemcséket, növénydarabokat, vagy bármit, ami dugulást okozhat, a szivattyúban, vagy a szórófejben.
Egyben ennek az eszköznek, pont ez a legnagyobb hátránya.
Míg új eszközünk, az első napokban csodálatosan dolgozik, és vízsugarával egy szép végső összképet adva tartja folyamatos mozgásban a vizet, addig pár nap után, szinte már csak kicsordogál a tetején a tó vize. Miért? – mert a házba, a szivattyú elé beépített kis szűrőszivacs vagy fémházas szűrődob, vagy bármi, ami a vízszűrést szolgálja, szinte pár nap használat után eltelítődik. Néha ehhez elég egyetlen nyári nap. Azt vesszük észre, hogy a reggel kitakarított szűrőközegünk, az esti órákra már csak egy algáktól, ételmaradékoktól és szerves hulladékoktól bűzlő szivacsdarab.
Ilyenkor sokan kiveszik ezt a szűrőt a gép házából, és csak a szivattyú nagyobb átengedőképességének átadva az áramlást, próbálják átverni magukat és egy kis mozgást applikálni a vízbe, hogy a halak el ne pusztuljanak az oxigénhiánytól vagy a túlmelegedett víztől.
Valójában, ez csak egy szélmalomharc
Ezek az eszközök a tó biológiai és mechanikus szűrésére, teljesen alkalmatlanok. Ezen típusú vizijátékoknak egyetlen célja van, az pedig a látványelem kialakítása, amihez tervezve lett a szivattyú előtt helyet foglaló kis szűrődarab, ami tiszta víz esetén meggátolja a szivattyúház eltömődését. Esetlegesen segíti a vizünk hűtését a nyári rekkenő hőségekben, de ehhez is csatarendbe kellene állítanunk 3-4 darabot még egy kis tónál is.
Tehát, az ő feladatuk, nem a szűrés. Ne is gondoljunk rájuk így. Erre, más eszközöket kell választanunk.
Ha nem kellően tiszta a vizünk, ezek az eszközök, - mivel sokan a tó legmélyebb pontjára rakják őket, - teljesen helytelenül, folyamatosan eltömítik magukat, így egy véget nem érő takarítási körforgásba kerülünk. Szinte pár naponként vehetjük ki a teljes eszközt és moshatjuk ki a kis szűrőszivacsát vagy szövetdobját. Felesleges munkát adtunk magunknak. A tó vizét erre való eszközzel kell megszűrnünk, ezeket a szökőkútszivattyúkat pedig, rendeltetésük szerint használni a tó sekélyebb pontján. Akár több darabot is. A sekély, - melegebb vizet a levegőbe juttatva elérhető annak mozgásba hozásával a hűtése. Ne a tó „legmélyebb” pontján lévő hűvösebb vizet melegítsük fel azzal, hogy áterőszakoljuk a teljes víztesten.
Használjuk őket, de nem mindegy hogyan
Gyönyörködjünk a látványban, de a tó szűrésére, használjunk erre a célra kifejlesztett mechanikai szűrőket, és a baktériumokat felhasználó biokonvertereket..
Vannak többcélú eszközök, melyek a nyári hőségekben ugyan úgy, mint a téli fagyok idején is a segítségünkre lehetnek, rájuk még visszatérünk.
Ha ilyen látványelem szökőkutakat alkalmazunk, akkor könnyítsük meg a munkánkat azzal, hogy a tó sekélyebb részére állítjuk őket, és gondoskodunk a tó vizének más eszközzel való szűréséről.
Nagy nyomóerejű szivattyúk esetében kihasználhatjuk az adott lehetőségeket, és nagyobb magasságba fellövetve a vizet, ami kisebb cseppekre esik szét, jelentős mértékben csökkenthetjük a tavunk vizét. Nyári rekkenő hőségekben a folyamatos 3-4 szivattyús vízveretés a legjobb hűtési eljárás. Ehhez pedig gondoskodni kell arról, hogy az algák, moszatok ne tömítsék el ezen eszközök házát. Sokszor már magába a házba sem jut be a víz, mert az eszköz tokján lévő lyukakat tömíti el az úszó növénytörmelék, vagy fonalas alga. Innen aztán kezdődnek a házi barkácsolások, különböző rácsok, hálók felapplikálásával, sokan külön vödörbe állítják őket, amire lyukakat furkálnak. Ez is mind felesleges munka.
Először tisztítsuk meg a vizünket a megfelelő eszközzel, majd a tiszta vizet használjuk a szökőkút életre keltésére. Előbb adjunk esélyt, az eszköz megfelelő és hosszú távú működésére.
Minden más mód, zsákutca. Ne pocsékoljunk feleslegesen sem energiát, sem időt az ilyen barkácsolásra. A mai korban már minden eszköz a rendelkezésünkre áll, - szinte fillérekért. Tökéletesen működnek a világ bármely pontján. Bízzuk rájuk a munkát. A mi dolgunk, hogy kialakítsuk a számukra megfelelő körülményeket.
A szökőkútszivattyúkkal egyben kialakításra kerülhet a téli jégmentesítő eszköz is.
Négy évszakos használatra tervezve. Nyáron a vizünket mozgatja, hűti, vizijátékot kreál, míg télen léket tart és a gázcsere lehetőségét biztosítja a befagyott tavunkon.
Több neves cég forgalmaz ilyen eszközöket, én mindenkit csak ösztökélni tudok egy ilyen többcélú és hasznos kis eszköz megvételére, hisz így egy jól elhelyezett területen, szinte gondozásmentesen, törődés nélkül, külön munkafolyamatok és tervezés nélkül állhat át a tó egyik évszakból a másikba. Az eszköz az év minden napján és a megfelelő üzemmódban dolgozik nekünk.
A téli léktartás is a tó gondozójának feladata, mely történhet a vízfelszín mozgatásával, különböző szivattyúkkal, légkompresszorokkal, vagy a környező terület fűtőszálas melegítésével.
Egy víztetején úszó, több helyen kilyuggatott „hungarocell”darab, amibe egy akváriumi vízfűtő van beleültetve, is tökéletes erre a feladatra, ezért már több gyártó kínálatában is megtaláljuk az ilyen elmés kis eszközöket. A kötelező téli léktartás fő miértje, a vízben felhalmozódó gázok távozása. Hó takarása esetén a jégről érdemes a havat lesöpörni, így a vízben lévő még erre képes növényeink, oxigént fognak termelni a télen is aktív halaink számára.
Vermelő halaink ugyan az életfunkcióik 20%-án ketyegve várják a tavaszi vízfelmelegedéseket, de számukra is szükség van kis mennyiségű oldott oxigénre. A léktartás fő oka viszont a mederben lévő, és ott bomló szerves anyagokból felszabaduló mérges gázok, vízből történő kiszellőztetése.
Az anaerob közegben is dolgozó baktériumok rothasztják a bent maradt üledéket, mulmot, fel nem szedett eleséget. Az így képződő ammóniát már a hasznos baktériumaink nem tudják átkonvertálni, hisz ők már szó szerint nem dolgoznak. 7 Celsius fok alatt a Nitrobacter és Nitrosomonas baktériumok leállítják az aktivitásukat és a jövő tavaszi vízmelegedésig, nem számíthatunk a tevékenységükre.
Ellenben a vízben továbbra is termelődnek mérgező gázok, melyek meggátolják a halak oxigénfelvételét
Ilyen a kén-hidrogén (hidrogén szulfit, mely a szulfátok bomlásakor anaerob környezetben keletkezik). Egy rendkívül alattomos és az egyik legmérgezőbb gáz, melynek mérgezési tünet együtteséhez hozzátartozik a halak vízfelszínen pipáló cselekménye. Valójában, ha egy gyorsteszttel megmérnénk a víz oldott oxigéntartalmát, azt látnánk, hogy az tökéletes állapotot-értéket mutat, ellenben a halak azt mégsem tudják felvenni a vízből, mert a kén-hidrogén ezt meggátolja. A halak az ösztönüktől vezérelve ugyan a felszínre jönnek levegőt venni, de valójában már képtelenek az oxigénfelvételre. Pusztulásra vannak ítélve. Ha pipáló halakat látunk tavasszal, akkor nem elsősorban az oxigénre kell gondolni. A pipáló halakat látó tógazda első dolga komplex.
Első körben egy hal kifogásával meggyőződünk a kopoltyúik egészségi állapotáról. Addig nem csinálunk semmit. Ha a kopoltyúk rendben vannak, csak utána kezdünk a víz teszteléséhez.
A kén-hidrogén felszabadulást hirtelen nyomásváltozások okozzák. Főleg tavaszi probléma ez, de egy front is kiválthatja bármikor. De, megtörténhet ez, egy hosszú időn át befagyni hagyott vízterület, lékvágásakor is. Előzzük ezt meg azzal, hogy gondoskodunk egy befagyás gátlóról, vagy léktartóról, ahol a mérges gázok távozni tudnak a vízből.
Halak oxigénellátása télen
A másik, amit tudnunk kell, hogy halaink téli vermelése idején, nem állhatunk neki baltával léket ütögetni egy tó jegén, - a közhiedelemmel ellentétben.
Vermelő, pihenő halaink az életfunkcióikat a szokásos állapot 20%-ára redukálják, lassítják le.
Amikor stressz éri őket, menekülni próbálnának. A balták olyan mértékű rezgéseket generálnak már, amit képtelenek elviselni, és menekülnének, megriadnak. A stressz okozta felfokozott állapot, a szívverésüket 200%-al megemeli, a szinte éber kóma állapotából. Azonnali szívhalált okozva.
Ha mindenképp mechanikus eszközökhöz folyamodnánk, akkor vásároljunk és használjunk lékfúrót, amivel –mint a téli csukázásokkor, egy jó 20-25 cm-es kört tudunk vágni a jégbe. 4-5 kör egymás mellé helyezésével, már komoly felületet tehetünk szabaddá, ami tökéletesen elég a gázcserefolyamatok lezajlásához. Innentől kezdve, már csak a lék folyamatos tisztántartása a cél.
(Mivel a kén-hidrogén a szulfátok redukálása során keletkezik, így a tavunk vizének szulfát tesztelése is szintén a havonta szokásos víztesztek során értékelendő. Ha van anaerob bomlásra alkalmas hely a tóban, - iszap, mulm, bomló rétegek, akkor a takarításra is több figyelmet kell fordítanunk.
Különböző helyeken, barlangokban, csatornákban, zárt terekben, mikor záptojásra emlékeztető szagot érzékelünk, akkor az a hidrogén-szulfid, - a fő gond ott van, hogy magasabb koncentrációnál, maga a gáz gátolja meg a szagérzékelést, így hiába magas a koncentráció, azt nem érezzük, elmúlik a veszélyérzet, ami a későbbi eszméletvesztést és a halált okozza.
Egyesek, kihasználva a gáz fokozott tűzveszélyességét, ami néha még plusz metánnal van jelen, a lékből kiáramló gázokat meggyújtják, a lángok folyamatosan élnek, míg az összegyűlt gázbuborékok ki nem jönnek a jég alól. Ez mindaddig vicces szokott lenni, míg egy nagyobb koncentráció esetén, a tavon állva, be nem szakad alattunk a jég, egy nagyobb robbanáskor. Ne kísérletezzünk, van erről elég videó a youtube-on. Tragikus végződéssel is…) Ezen eszközeink elhelyezésénél, figyeljünk arra, hogy nyáron ne a leghűvösebb vizet keringessék a felszínre, melegedni, és télen sem a meder alján a „legmelegebb” vízréteget nyomják fel, lehűlni.
Szökőkútszivattyúkat, mindig a part melletti sekély részben helyezzünk el. Léktartókat érdemes szintén ide telepíteni, így a kábeleik is rejtve maradhatnak, és esetleges karbantartásukkor nem kell a vízbe gázolnunk, - vagy egy hosszú merev horgászbottag vagy merítőszák nyélre akasztott kampóval kipecáznunk onnan.
Négy évszakos eszközöknél, soknak légkompresszor is applikálva van a házába. Ezekre figyeljünk oda és adjunk lehetőséget a megfelelő elhelyezéssel, a tökéletes működésükre, hogy minél tovább költséghatékonyan tehessék a dolgokat.
Ezek a masinák ma már rendkívülien energiatakarékosak, szinte hihetetlen, hogy pár tucat Watt felhasználásával, milyen erőre és kapacitásra képesek. Folyamatos használatukkal sem terheljük meg a családi kasszát, tehát ők valóban négy évszakos eszközök.
Keringető szivattyúk házilagos megoldással
Elég sarkalatos kérdés ez a téma. Sokan próbálnak meg a háztartásban használatos eszközeikből, a kerti tó kiszolgálására valamilyen vízkeringető, szűrő eszközt fabrikálni. A legtöbb kísérlet azzal zárul, hogy végül a sok kudarc vagy a villanyszámla kézhezvételekor, besétálnak egy szaküzletbe, és vásárolnak egy kerti-tó szűrőt vagy szivattyút. Ezek az eszközök, ma már rendkívül kis energiafelhasználással, a háztartásban használatos szivattyúk teljesítményének többszörösét is meghaladó mennyiséget képesek magukon átpumpálni. Teljesen más szegmens, más célok, más elvárt értékek. Ne keverjük össze őket.
Tökéletesen hibás az a tézis, hogy a házilag eszkábált vagy akár gyári szűrőházunkat, majd egy kerti szivattyúval, vagy szennyvízszivattyúval tápláljuk a tóból kivett vízzel, esetleg egy ajándékba kapott, bontott vagy vételezett, a lakás fűtőrendszere számára kifejlesztett keringető szivattyúval oldjuk meg.
Egy – vagy több szennyvízszivattyúra mindenképp szükségünk lesz, de semmiképp sem a tóvíz keringetésére. Azokat egy gyors vízcsere során, vagy a gyűjtött és előkészített vizek beszivattyúzására tökéletesen használhatjuk, - időszakosan. A fő hangsúly, már is itt van, és az az – időszakosan!
Ezek a szivattyúk, időszakos használatra lettek kifejlesztve
Ehhez mérten, nagy teljesítményük, nagy fogyasztásuk, és viszonylag nagy súlyuk is van, a telepíthetőségük is hagy némi kívánnivalót, maga után, csak valamilyen talpra, tartóelemre szerelve maradnak a helyükön biztonságosan... Csapágyazásuk és hűtésük, - nem állandó üzemre lett tervezve. Teljesítményük természetesen rendkívül nagy lehet. Egy lecsapolásnál, vagy szárazra állításnál, vízcserénél ez igen nagy segítségég lehet a számunkra. De, ha ezzel a teljesítménnyel dolgoztatnánk őket folyamatosan, akkor nagyon hamar a meghibásodásukra kellene számítanunk.
Tószűrő, vagy biokonverter táplálásakor pedig, ez a nagy nyomott vízmennyiség azt eredményezné, hogy a szűrőközegben lévő baktériumok, nem tudnák kifejteni a konvertáló hatásukat, hisz valójában nem is érintkezne velük a víz, csak „átspiccelne” a házon, megtisztulás vagy átkonvertálódás nélkül, a szűrőközeget pedig, kimosná a keretekből, dobozokból, és azt rövid időn belül a tó fenekén találnánk, halaink pedig, akik főleg állóvízben érzik jól magukat, egy sebesen rohanó hegyi patak körülményei közt találnák magukat.
Áramfogyasztásuk többszöröse, - hatványozottan többszöröse a ma használatos kerti tó szivattyúknak. Az első villanyszámla után elgondolkodik a tógazda, hogy – biztos ez a jó megoldás? – Nem! … Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy több 100 vagy több 1000Wattos eszközöket tápláljunk, feleslegesen, a nap 24 órájában, miközben rendkívül rövid idő alatt meghibásodnának, hisz tervezésüknél, nem ez volt az elsődleges célterületük. ( Haltenyésztelepi alkalmazásokra is megvannak a megfelelő nagyteljesítményű eszközeink. )
Lehet, hogy ezek a szivattyúk, vásárlási árukat tekintve olcsóbbak a számunkra fontos kerti tavas szivattyúknál, de semmiképpen sem jók erre a célra, - hosszú távú használatuk pedig semmiképp nem ajánlott és nem is gazdaságos, a halainkra nézve, pedig a számukra nem megfelelő élettér keletkezése miatt, stresszfaktort is jelentenek. Használati módjuk sem elfogadható egy kerti tó életközösségében.
A mederbe bedobott szennyvízszivattyú, vagy belelógatott cső, a kisebb halakat is kiszippantaná, a halak táplálékszervezeteivel együtt. Ha hálóval, perforált rácsokkal védjük, akkor a nagy szívóhatás miatt, pillanatok alatt eltömődnének a lyukaik, ami a szivattyú károsodásához vezetne, hiszen az esetleges védelmi kapcsolók-áramkörök, meg sem tudnák védeni a nem megfelelő módon használt szivattyút – ami, így természetesen az esetleges garanciát is elvesztené. Vásároljunk, valódi kerti-tó szivattyút, megfelelő méretben, - ha nem komplett rendszert veszünk, és abban eleve tartozékként kapjuk a rendszer, szivattyúját.
Tavi szivattyúk ár-érték aránya
Áraik természetesen nem versenyeznek, egy havonta egyszer vagy kétszer használt szennyvízszivattyúéval, de ez nem is lehet cél, hisz ezek a szivattyúk, rendkívül kis energiafelhasználás mellett, az év 365 napján üzemelnek, és látják el a rendszereinket, megfelelő mennyiségű vízzel.
Ennek megfelelően, az áruk lehet borsosabb, de hosszú távon, ezek a költségek mind megtérülnek, a javítási, vagy karbantartási, garanciális javítások elmaradásakor, vagy esetlegesen egy nem megfelelően, nem e-célra kifejlesztett szivattyúk állandó cserélgetése által. Rájuk valóban igaz az, hogy szinte egy életre veszünk egy ilyen eszközt. Évtizedekig képes kiszolgálni az igényeinket. Garanciális periódusuk pedig többszöröse, a más szegmensek szivattyúinak –természetesen egy megfelelő márkát, egy valódi Brand-et választva.
Talán már ez a kis fejezet is megmutatta, hogy a szivattyúk kérdése, igen is egy rendkívül fontos témakör a kerti tavak világában. Cseppet sem elhanyagolható. Még fontosabbá válik ez, ha továbblépünk, és áttérünk a valódi szűrés- biokonvertálás világába.
Építsünk magunknak, vagy vásároljunk komplett szűrőrendszert, hogyan járunk jobban? Következő fejezetünkben, erről lesz szó.
(Sajby)