Kerti tó építése - VI. Záró fejezet

Sajnos, hiába építünk önfenntartó életközösséget...

...a leggondosabb tervezéssel, kivitelezéssel, amit kívülről viszünk be valamit, azonnal módot is adunk egy betegség behurcolására, elég csak vennünk egy darab halat, vagy növényt, és elfertőzheti az egész tavunkat egy bakteriális vagy vírusos kórral. Máris szükségünk lesz egy sor eszközre, hogy megakadályozzuk a halaink pusztulását, vagy kialakítsunk egy karantént, a víztározónkból vízcserét- vízcseréket hajtsunk végre. Azt kell látnunk, hogy maga a tó hiába a legtermészetesebb módon épült és éli az életét, mégis néha nem nélkülözhetjük a mesterséges, vagy elektromos eszközök használatát. Illetve építhetünk olyan rendszert, amikben ezeket a dolgokat mindenféle elektromos eszköz nélkül, pusztán az építési elgondolással kiválthatjuk, - a nagy termelőtavak zsilipes rendszerei pont ilyenek. Természetes tó építésekor, nem is gondolkodhatunk kis tavakban.

Kell a nagy víztömeg, hogy minimális legyen a hirtelen hőmérséklet-változások lehetősége. Itt, viszont hozzá kell tenni, hogy mindig jobban, gyorsabban, egészségesebben fejlődnek a halak, ugyan azon lehetőségek és kialakítások mellett, 10db száz négyzetméteres tóban, egy - másfél méteres vízmélységgel, mint egy nagy, egy hektárosban. Egyetlen oka van ennek. A part.

A tó élete a partoldalon, a partoldal és a meder találkozásánál zajlik

A medertörések adják a legnagyobb haltartó területet. Ezért fejlődnek gyorsabban egy 2-3 kotrási szintű csatorna halai, mert rengeteg halat eltartanak ezek a medertörések.

Hiába van több száz hektáros tavunk, ha a meder egysíkú, árok vagy mederalakulatoktól mentes, akkor a halak, mind a tó, parti részén fognak elhelyezkedni. A táplálékaik, planktonok, mind a parti részen szaporodnak és élnek. Ugyan így ide gyülekeznek a ragadozóik is.

Visszatérve a kerti tavakra, valamennyire is nem akarjuk, ma már az elektromos eszközökre vagyunk utalva. Elsődleges ilyen eszközök, a szivattyúk. A tó életében a másik legfontosabb eszköz kettős hasznot lát el, vagy több szegmensre osztva lát el több, de létfontosságú feladatot, melynek egy a célja, - élhető és egészséges környezetet teremteni a halainknak. Ezek, a szűrők és biokonverterek. Ezeket lehet több módon is használni, illetve lehet egy vagy több célra is használható eszközt venni , - vagy építeni, amiben minden rekesznek megvan a saját feladata, és így alakul ki egyetlen komplex szűrési rendszer. Ma, már valóban azt a kort éljük, hogy bárhonnan –bármit- bármikor.

Amikor ezeket a sorokat olvassa, és arra a döntésre jut, hogy ez, - vagy az az eszköz megtetszik, szinte azonnal megrendelheti a szükséges hozzávalókat, vagy egy komplett rendszert is, a weboldalról, vagy akár a világ másik oldaláról, és 48 órán belül, akár már üzembe is lehet helyezni otthon. A kérdés csak az, hogy mire van szükségem, - és miért. Sokan keverik a dolgokat.

Megpróbálunk most erre válaszokat adni, és kibogozni ezt a szerteágazó szálat.

Milyen szűrők vannak, - mi az a biokonverter, és miért van ezekre szükségem, miért nem elég, ha csak egy szökőkút dolgozik a tó közepén? Lássuk… Elsődlegesen nem cél egyik, - vagy másik rendszer mellett letenni a voksunkat, sőt. Valóban hozzáértők, garantálom, hogy építhetnek a gyáriaknál megfelelőbb rendszereket, a saját igényeiknek megfelelően. Egy komplett bolti rendszer sem épül senki tavára. Azokat mindenkinek a saját tavához kell-ene igazítania. Olyannyira, hogy akár egy, vagy több rekesz szűrőközegét vagy töltét kicserélheti másra, - éppen arra, ami neki épp megfelelő, vagy időszakosan szükséges. Az időszakos szó tökéletesen helytálló. Egy szűrő rendszer sem tökéletes az év 12 hónapjára. Mindig vannak változók. Elég egy kisebb behurcolt betegség is, vagy egy új hal, - más szükségletű növények, a beteg hal kezelésére használt gyógyszerek, vitaminok, - és máris azt látjuk, hogy folyamatosan másik szűrőre vagy biokonverterre lenne szükségem, folyamatosan ki –illetve berakjuk egyes tölteteit a szűrőknek, vagy cseréljük mi más fajtákra, esetleg kapcsolunk hozzá plusz eszközöket, függően attól, hogy tavasz van, nyár, vagy ősz... De, mielőtt eljutnánk a szűréshez, nézzük végig, hogy miért jut oda egy kerti tó tulajdonos, hogy egyáltalán szűrésre-biokonvertálásra van szüksége.

1. Vízcsere!

Elsődlegesen jegyezzük meg, és tartsuk be a legfontosabb aranyszabályát a haltartásnak, és most mindegy, hogy kerti tóról vagy aqváriumról beszélünk. Alapvető a heti 10%-os vízcsere! – nem kell több, egy jól beállt rendszernél, - de annak is kell! A tóval kapcsolatos gondok 99%-a, ide vezethető vissza.

Rendkívül sok ártalmas „vegyi anyagot” csak magával a vízcserékkel ki tudunk venni a vízből. A frissülő víz jótékony hatással van a halainkra is. Főleg tavasszal. Imitálva a tavaszi áradásokat, vízfrissüléseket, amikkel együtt a halak az elöntött árterekre vonultak ívni… Már ez az egy ok is elég lenne, hogy megcsináljuk a vízcseréket, – de mindig egészségesebb halak lesznek egy olyan tóban, ahol rendszeres a vízcsere. Náluk nem dúsulnak fel olyan anyagok, végtermékek, amik egy vízcseréktől mentes vagy nagyobb időközökben cserélt vizű vízterekben, igen- függetlenül attól, hogy van-e szűrés, vagy nincs! Vannak anyagok, amik ugyan nem veszélyesek kis koncentrációban a halainkra, - sőt, szükségesek is, de feldúsulásuk esetén már igen, és mindegy, hogy az egy ásványi anyag vagy egy vitamin, esetleg szerves anyag, a mérgező vegyületekről, anyagokról nem is beszélve, - és idevehetjük a mostanában elterjedt, sózást is! Kivehetjük említésképpen bármelyik vízalkotó elemet, vagy geológiai kioldódása miatt a vízben lévő anyagot. Kis mértékben szükségesek, nagymértékben mérgezőek, - és itt a „mérték”, az a MIKROGRAMM / liter!

Természetesen egyértelművé kell váljon a tógazda számára, hogy csak olyan vizet enged a tavába, ami már előkészített, - klórtól és mérgező anyagoktól mentes, állott, átszellőztetett, gyűjtött víz.

2.Víztesztelés!

Ajánlott, - évente 52x. De, legkésőbb, minimum 2-3 hetente. Nyári melegekben, akár egy nap is elég egy alkotóelem értékeinek vészes eltolódásához. A víztesztelést ajánlott minden vízcsere előtt kivitelezni. Az előző részekből már ismert okok miatt.

Ha minden héten megejtjük a tesztelést is a vízcserével együtt, és az adatokat fel is jegyezzük, akkor látni fogjuk az éves változásokat. Több év tapasztalásából, pedig már egy alkotó eltolódásából tudni fogjuk, hogy valami nem úgy működik a vízben, ahogy kellene. Ha az időjárási adatokat is összesítjük ilyenkor, például a fronthatást, légnyomás értékét és a hőmérsékletet, - mind a vízét, mind a levegőét, akkor, akár előre is felkészülhetünk a várható változásokra, így kontroll alatt tartva a teljes kis ökoszisztémánkat.

Akik kútból töltik a vizet a tavukba, azok kénytelenek lesznek, minden vízcsere előtt vízteszteket végezni

Jelenleg olyan magas a kutakban lévő vizek mérgezőanyag tartalma, hogy a legtöbb kút vize, alkalmatlan bármely élőlény számára! Ne gondoljuk azt, hogy mert a szomszéd is a kútból itatja az állatait, vagy esetleg ő maga is fogyasztja a saját kútjuk vizét, akkor nekünk, 10-20 méterrel arrébb, ugyan azok az összetevői értékek és koncentrációik lesznek mérhetőek!

Egyes tájegységeken, - főleg az Alföldön, a geológiai eredetű beoldódások olyan mértékűek, egyes alkotóelemeket nézve, hogy azok alkalmatlanok az előkészítés nélküli fogyasztásra. A kút vizét is „szűrnünk” kell! A vas, mangán, kén, de legfőképpen az arzén, olyan mértékben van jelen, hogy maga a víz mérgező ezáltal! Az arzén mentesítése nélkül, senki ne fogyassza, vagy használja fel azt állatok itatására, így a tó fel, - vagy utántöltésére sem!

Aki hálózati vizet használ, annak a klór és származékai miatt kell óvatosnak lennie, de ezekkel könnyebb a dolgunk, - csak a megfelelő vízelőkészítő anyagot-folyadékot kell hozzákevernünk a felhasználni kívánt vízhez, és az megköti ezeket és a nehézfémeket, is.

A víz használatához gyökeresen hozzátartozik, hogy pontosan tudjuk, milyen vizet is készülünk felhasználni! Ehhez pedig kell a folyamatos víztesztelés. A hálózati vízszolgáltató honlapjáról pedig letölthetőek a víztesztelési eredményeik, mivel nekik –is, kötelező a folyamatos víztesztelés és annak az eredménynek a fogyasztók számára történő közzététele, itt utánajárhatunk, hogy az általunk tartani kívánt halfajnak megfelelő-e a csapunkból folyó víz, vagy azt elő kell készítenünk a felhasználása előtt. Mindkét vízvételi lehetőségnél még egy kritérium van, amit szem előtt kell tartanunk, az pedig az adott víz hőfoka. Nem engedhetjük a 25 Celsius fokos tavunkba a 8 Celsiusos kútvizet és nem tehetjük ezt meg a 14 Celsiusos csapvízzel sem. A halaink ezt nem viselik el.

Mindig készüljünk fel a vízcseréinkre és már lehetőleg előző nap, engedjük fel a víztározónkat, készítsük elő a vizet a szükséges anyagokkal, mentesítsük a mérgező anyagoktól és hagyjuk azt a megfelelő hőfokra felmelegedni. Így okozzuk a legkisebb stresszt a halainknak, vagy váltjuk ki a megfelelő és elvárt viselkedési formát, például a nász vagy az ívás beindulását.

3.Milyen tó vizét kívánjuk „szűrni”?

Egy természetes tó vizét nem szűrhetjük meg, hisz ezzel kivennénk a halak fő táplálékát is, a zooplanktonokat. Pedig rájuk nagy szüksége van a tónak is, és a halaknak is. A vízben élő szervezetek együttesére összesen van szükségünk. Ha a filtrálással, kizárólag egyes szervezet csoportokat vonnánk ki a vízből, és az alsóbbrendőek benne maradnának, az rövid időn belül felborítaná a tó egyensúlyát. Egy természetes állapotokat leutánozni próbáló tóban, minden vízi szervezetre szükségünk van, ők együttesen tartják fel az ökoszisztéma egyensúlyát, hosszú távon.

- Egy ma átlagos kerti, tehát – mesterséges tó, de főképpen a Koi-medencék szűrésére már a legnagyobb szűrési kapacitásokat is csatarendbe állíthatjuk.

Koi-medencéknél ma az a trend, hogy nincs olyan, hogy – túl tiszta.

Sok tótulajdonos számára az lenne az egyetlen (értelmetlen) elfogadható vízátláthatósági tökéletesség, ha lelátna a 3 méter mély tavának a fenekére is. Hát, ennek bizony ára van. Minden tekintetben. Ülepítők, szűrőházak, skimmerek, szivattyúk, UV-C lámpák, szűrőhomok tartályok, szűrősziták, -szűrővatták, filterek, átszellőztetők, biokonverterek, - és mindezeknek persze van, valódi pénznemben kifejezhető ára, és az a csillagos ég.

4.Szűrőkapacitás

Minden szűrőnek-biokonverternek van egy, a gyártó által megadott, (igen erősen eltúlzott) értéke, hogy azt a típusú szűrőt, mekkora tóhoz ajánlják – ( X liter vagy köbméter).

Ha valóban komolyan gondoljuk a haltartást, akkor ezeket az értékeket, gyorsan el is felejthetjük. Az összes gyártó természetesen túl akarja szárnyalni a többit, és jelentősen eltúlzottan tüntetik fel, hogy az általuk gyártott szűrő, mekkora tavat képes tisztán tartani.

Valóban képes tisztán tartani. Halak nélkül, - vagy olyan csekély mértékű egyedszámmal, ami szinte elenyésző végterméket produkál. De, amint kezdjük telepíteni a halainkat, azt vesszük észre, hogy az adott térfogatra alkalmas szűr, nem képes a feladatát ellátni, sőt, azt látjuk, hogy egyes halfajok telepítésénél, a szűrő értékei, harmadolódnak vagy negyedelődnek. Az a szűrő, amit jóhiszeműen megvásároltunk, mert azt láttuk a dobozán, hogy jó egy 40 köbméteres tóhoz, az édeskevés a mi halainkkal telepített tavunkhoz. Olyannyira, hogy az aranyhalas tavunkban csak 10-20 köbméterig tudja ellátni a feladatát, kisebb-nagyobb gondokkal, míg a Koi-medencénket, maximum 10 köbméterig bírja.

Ez a két általánosan tartott halfaj az, ami jelentősen megterheli mind a szűrőinket, mind a biokonverterinket. Ezért, felejtsük el a dobozokra írt számokat, és gondoljuk újra a vásárolni kívánt eszköz méreteit, - teljesítményét.

Aranyhalnál, minimum 2,5-3-szorozzuk, míg Koi-pontyoknál, minimum 3,5-4-szerezzük meg! (- és sajnos ez az akvarisztikában is egy jelenség!) Leegyszerűsítve, ha van egy 10 köbméteres kerti tavunk, amiben aranyhalakat tartanánk, akkor a szűrő kapacitását, minimum 25-30 köbméterre, míg Koi-pontyos tavunknál 35-40 köbméterre tervezzük! Ekkor lesz tökéletes mind a látvány, mind a biokonvertálás értéke. Ha betartjuk ezt a szabályt, a heti 10% vízcserével, akkor sokáig gyönyörködhetünk gondmentesen a tavunkban és az egészséges halainkban! …

Mostani fejezetünkben, három egységet veszünk górcső alá.

Szűrők, – filtrálók

A valódi értelemben vett szűrést, legfőképpen a mechanikai szűrésre értjük.

A tóból kiérkező víz, már az első adandó alkalommal, beleütközik valami számára nehezen átjárható anyagba, ami megszabadítja egyes, addig hordozott alkotóelemeitől. Ezt lehet fokozni, egyre kisebb áteresztő szemnagyságú szűrőeszközökkel, míg végül mechanikai szennyeződésektől, valamint fito- és zooplanktonoktól mentes vizet kapunk. ( De, ez még nem elég a tökélyhez, még biológiailag is tisztítanunk kell, az majd a biokonverter feladata lesz. )

A szűrő és filtráló eszközök palettája rendkívül nagyszámú. A sima szivacskockától a speciális szűrő ”szivacsokig” a kabátok töltésére használt vatelinig, ma már minden megtalálható az eszközökben. A legtöbbnek a házába plusz rekeszek vannak applikálva, amibe bármilyen még szükséges szűrőanyag vagy mentesítőanyag, adalékanyag elhelyezhető, melyeket szükség szerint kivehetünk, vagy benne is hagyhatunk. Ilyen például az „aktív-szén”, a „zeolit”, vagy az „árpaszalma-granulátum” vagy épp maga az árpaszalma. Ezekbe a rekeszekbe rakhatunk a tó vizét folyamatosan ellátó vagy karbantartó anyagokat, melyek az állandó oldódásukkal segítik a rendszeresen túltelepített vizek életben maradását. Feltölthetjük őket mesterséges térfogatnövelő eszközökkel, hogy a szűrőkapacitást megnöveljük, szűrőkefékkel - seprűkkel, melyet a tenyésztésben is használnak, - ívóhelynek.

De, ha csak erre van lehetőségünk, akkor ezekben a rekeszekben kapnak helyet a biokonvertálásban segítségünkre levő anyagok is.

Biokonverterek

Miután a vizünk átesett a mechanikai szűrésen és megtisztult minden látható szennyeződésétől, ekkor következik a biológiai „szűrés”, azaz a konvertálás.

Ebben a szegmensben játszódik le (a tó medrét és partoldalát is beleértve) az Ammónia teljes körforgása. (Nitrogén körforgás) Itt kell helyet és megfelelő életkörülményeket biztosítanunk a két, számunkra fontos baktériumnak, a Nitrobacternek és a Nitrosomonasnak, amik majd együttműködve, a vizünk mérgező ammóniáját, a növények számára felvehető nitrogénné alakítják, vagy ha növénymentes medencénk van, akkor is itt történik ez a legfontosabb feladat, mielőtt minden alkotóelem semlegesítésre nem kerül.

Ha a mechanikai szűrő térfogatnövelése fontos, akkor a biokonverterre hatványozottan érvényes ez az állítás. Olyan nincs, hogy túl nagy… Ezen eszköz házában a legkülönfélébb gyári, és „maszek” alapanyagok foglalhatnak helyet. Bio-ballok, égetett kerámiagolyók, vagy mindenféle amorf formák, darabokra vagdosott Bergman-csövek és slagdarabok, - bármi, amivel elérhető az adott térfogat, minél jobb kihasználása.

Ezen felületek egyetlen célja, a baktériumaink minél nagyobb számban történő megtelepítése és a lehető legjobb életkörülmények biztosítása.

Mi kell ehhez?

Oxigéndús áramló víz, lehetőleg már mechanikailag megszűrve, és megfelelő vízhőmérséklet. Ha ezek megvannak, akkor a baktériumok megtelepednek, és elkezdik a telepeik felszaporítását, amivel elláthatják a rájuk bízott feladatot.

- Mindkét fő „szűrő”-egységünk tökéletesen működhet gravitációs úton, vagy vákumos és nyomóági szivattyús táplálással is. Több gyártó forgalmaz szivattyúval egybeépített rendszereket is, a különálló részenkénti és összeilleszthető egységek mellett. Sok rendszerben kap helyet, vagy utólag abba is beilleszthető csíramentesítő készülék, az UV-C lámpa egysége.

UV-C lámpák

Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kaptak, és használják őket egyre többen, de a legtöbb esetben teljesen feleslegesen.

Ha, a fentebb felsorolt pontokat betartanák a tógazdák, akkor nem támaszkodnának feleslegesen egy olyan eszközre, melynek hatékonysága a funkcióját tekintve, elenyésző, az általános fogyasztói körben – mivel teljesítményük messze alulmarad, a már valóban hatékony energiakibocsájtású ipari lámpáktól. Több esetben bebizonyosodott, hogy magában az UV-C lámpa házában telepedtek meg kórkeltő baktériumok és vírusok! A mintavételi csíraszám nagyobb volt a lámpa után, mint előtte!

Az UV-C hatásmechanizmusa függ az átvilágítás időtartamától, annak erejétől, és az átfolyó víz mennyiségétől. A mai fogyasztói társadalom egy valamit akar, minél nagyobb átfolyó mennyiséget. Ellenben az energiakibocsájtása a lámpának elenyészően csekély. A víz viszont szinte „átspriccel” a házon, így az átvilágítás időtartama, szinte egyenlő a nullával. Létjogosultsága akkor van, ha jelentősen visszavesszük az azt tápláló szivattyú teljesítményét, és az elérhető legnagyobb teljesítményű lámpán, szinte átcsorgatjuk a vizet. Folyamatos nagyon lassú keringetés mellett, egy kis tónál, ekkor tud legalább egy minimális hatást kifejteni, a lakossági használatra is elérhető készülék.

(Víztisztító telepeken folyik az átállás a klórozásról, az ózonos és UV-C-s eljárásra, de a lámpák nem képesek kellő ideig és kellő erővel átvilágítani a rajtuk átsugárzó vizet, így még ebben a szegmensben sincs komoly előrelépés, pont a fentebb írt okok miatt.)

Csodát, tehát ne várjunk tőle. Hatása inkább a placebóéhoz hasonló…

Szűrés: gyárit, – vagy maszekot?

Egy tóépítő fejében jogosan merül fel a kérdés, hogy elmenjen-e a kereskedésbe vagy rendelje meg egy webshopból a számára legjobban tetsző, vagy szimpatikus készüléket, vagy barkácsoljon magának otthon egyet-kettőt. Mint fentebb írtam, mindkettőnek van létjogosultsága.

A neves gyártók eszközei, megfelelő (fentebb) tó mérethez igazítás esetén, tökéletesen el fogják látni a feladatukat. Igaz, hogy egy nagyobb tóhoz, kell majd vennünk, akár több darabot is, vagy az elérhető legnagyobbat a választékból. Így már tudjuk arra használni, amire szánjuk.

Ha, csak a gyártók által feltüntetett méretezésekre hagyatkozunk, akkor csalódni fogunk, még a piacvezető márkák készülékeiben is. Ne tegyük. Használjuk az olvasottakat. Induljunk ki abból, hogy 3-4-szerezzük meg a szűrő kapacitását, a tavunkhoz viszonyítva. Ekkor már jó úton járunk.

Természetesen ennek jelentős anyagi vonzata is van. De, ha erre a szegmensre nem áldozunk, akkor nagyon hamar a gyógyszertárban fogjuk hagyni, ugyanezen költségeket. Sajnos más lehetőségünk nincs, aki Koi-pontyokban gondolkodik és azon belül is, Koi-medencékben, annak bizony a szűrés, biokonvertálás lesz a legnagyobb kiadása a tóépítés terén, mindent összevetve. Ez nem eldöntendő kérdés. Itt nagyon hamar kialakulnak, nagyon komoly betegségek a relatíve kis víztömeghez viszonyított zsúfoltság miatt. Ezt kénytelenek vagyunk figyelembe venni, vagy sajnos a betegségek sorozatos megismétlődéseinek lesz áldozata a féltett tavunk és halállományunk.

A gyári eszközökben minden benne van, aminek benne kell lennie egy átlagos tavat tekintve. de, mivel egy tó sem egyforma, így a szűrő háza rejt még olyan helyeket, ahova berakhatunk számunkra megfelelő tölteteket. Így a korszerű dobozt, egy kicsit a magunk elképzelései szerint is alakítgathatjuk.

Gyári házaknál arra figyeljünk, hogy olyat válasszunk, aminek vannak leeresztőcsapjai minden rekeszhez. Ellenkező esetben szedhetjük szét teljesen, és mindent egyesével kell takarítanunk. Míg a leeresztőcsapos verzióknál, csak a tavunkba rakunk egy kisebb szivattyút, és annak a vízsugarával kicsapatjuk, kimossuk a benne helyet foglaló koszt és üledékeket, a szűrőalkalmatosságokról.

Vannak olyan rendszerek, amik teljes komplett szűrést biztosítanak. Rekeszenkénti elrendezésben a mechanikai előszűréstől kezdve, a biokonvertáláson át az UV-C lámpáig. Egy átlag kerti tavasnak, ez bőven elég kell, hogy legyen, ha megfogadja a fentebb olvasott, már bebizonyosodott szabályokat.

Tóépítésnél gondoljunk a szűrésre, mint a legfontosabb pontjára ennek a „hobbynak”. Ha ez nincs meg, akkor rövid időn belül, halak sem lesznek!

Megfelelően, valóban hozzáértően megtervezett és kivitelezett házi készítésű tószűrőkkel és biokonverterekkel is elérhetjük a legjobb hatásmechanizmust!

Ma, már mindent elérhetünk a kereskedések polcain, vagy megrendelhetjük a világhálón. Egy kis szakértelemmel, vagy utánjárással, egy kis olvasással, tökéletesen működő és valóban használható rendszerünk lehet. Természetesen, lehetséges, hogy a rendszer háza, nem lesz olyan profi, mint a neves gyártók fröccsöntött vagy műanyag hegesztett dobozai, de akiben van egy kis kurázsi, az még jobbakat is gyárthat otthon magának, a saját igényeit és a környezeti adottságait is figyelembe véve.

Sokszor, magát a házat és a „Brand”-et kell megfizetnünk, nem pedig azokat az összetevőket, amik a házban foglalnak helyet, mert azokat szinte már bárhol megvehetjük, vagy hasonlóan jó minőségű anyaggal kiválthatjuk.

Ezek tudatában bátran inspirálunk mindenkit, hogy építse meg saját magának, az önnön elképzelései szerint megfelelő rendszert. Ha, eleget tanult ehhez, és ismeri a buktatókat, a mit- miért kérdéseket, akkor, nagyon nem lőhet mellé.

Egy saját építésű komplett rendszer, nem feltétlen kell, hogy egyben kapjon helyet valahol. Megépíthetjük azt szegmensekre bontva olyan helyeken is, ahol egy nagy rendszerház, nem fért volna el, így minden szűrési folyamatra lesz külön házunk, amit külön tarthatunk karban, - leválasztva takaríthatunk, nem kell egy nagy házat mozgatnunk vagy teljesen megbontanunk vagy szétszednünk, mikor csak egy valamivel akartunk törődni. Saját készítésnél a lehetőségeink szinte végtelenek, ha figyelembe vesszük az adott szakasz rájuk bízott feladatát. Elhelyezhetjük már így a kert több pontján, akár teljesen rejtve a szemek elől is, a vízcsöveket elvezetve a földben. Ez már részlet - és egyéni kreativitás kérdése.

Ha igazán jó rendszert szeretnénk kialakítani, akkor már a tervezésnél vegyük figyelembe, hogy ezen baktériumok, jelentős mennyiségben használnak fel oxigént a konvertálási feladataik lebonyolítására. Segíthetjük őket azzal, hogy a tó vizét egy ülepítőbe szivattyúzzuk, ahol egy légpumpa és vízsugarak, - vízmozgatás segítségével, jelentős oxigénbeoldódást próbálunk elérni. Átszellőztetjük a vizet. Az így beoldott többletoxigént, és előkészített tóvizet, a baktériumaink egy jelentősebb munkavégzéssel hálálják majd meg, ezáltal kapunk egészségesebb vizet, majd ennek folyománya nyomán, egészségesebb halállományt, gondozás – és gond mentesebb tavat.

Összegezve a fejezetet

Mint látjuk, vannak olyan fontos eszközök, amik használatát egy bizonyos egyedsűrűség után nem kerülhetjük el, az ezekkel járható betegségek kialakulása nélkül.

Az alapvető szabályokat, itt a legfontosabb betartanunk. Ha ezek a technikai részek tökéletesen meg lettek előre tervezve és megfelelően hozzáértő módon ki lettek alakítva, akkor a többi már részletkérdés. Hogy valaki előnyben részesíti a gyári egységeket vagy valaki jobban hisz a saját maga által kreált szűrőeszközökben, ez megint egyéni nézőpontok kérdése. Mindkettő tökéletesen elláthatja a feladatát, és ebben nem is kívánunk állást foglalni. Mindkettő lehetőségnek vannak ugyan úgy előnyei, mint árnyoldalai, és itt nem kifejezetten a készülék külcsínyére gondolunk. Számunkra sokkal fontosabb a belbecs.

Ma már minden elérhető a boltokban. Bárki, aki affinitást érez magában, az fabrikálhat magának bármit, - szinte bármit, és egyáltalán nem lesz rosszabb, mint ugyan azon szegmens, kereskedésekben kapható és természetesen, nevesebb társaik. A feladatát lássa el tökéletesen, - és ez a legfontosabb. Innentől kezdve pedig, tökéletesen mindegy, hogy az a szűrő egy IBC-tartályban foglal helyet, - made in China, vagy egy neves cég, formatervezett és a legmesszemenőbbekig a vásárlók figyelemfelkeltése miatt olyanra tervezett szűrőházát látjuk magunk előtt, - made in China…

Egy a lényeg, a mechanikai szűrés és a biokonvertálás tökéletesen menjen végbe a folyamatban, és ehhez biztosítson helyet, az általunk választott befogadó és tároló hely

Ha ez megtörténik, akkor semmi okunk panaszra. Az elrejtése a szemek elől, már a kreativitásunkra és kertépítési tudásunkra van bízva.

Az UV-C kérdésében a mai napig megoszlanak a vélemények. Nagyjából ugyan annyi a pro, - mint a kontra. De, azt meg kell értenünk, hogy amíg nincs megfelelő erősségű lámpa, a lakosság szolgálatába bocsájtva, addig nem várhatunk jelentős eredményeket, és hiába lennének meg a megfelelő energiaközlő fényforrások, ha a készülékükön a tó vizét, szinte átlőjük az általában eltúlzott szivattyúkkal. Már itt meg kell látnunk azt a gondot, hogy egy rendszerbe építve, nem megy a kettő.

Egy nagynyomású - nagy kapacitású szivattyú, ami jelentős vízmennyiséget szállít a mechanikai szűrőkhöz, az tökéletesen alkalmatlan ugyan ebben a rendszerben egy UV-C lámpa készülékén történő keresztülmozgatásra. A két rendszert, teljesen ketté kell választanunk!

Egy mechanikai szűrést és biokonvertálást végző ágra, és egy kisebb víznyomású, csak az UV-C lámpát kiszolgáló ágra. Ebben az esetben a szűrt vizet egy külön tartályba nyomja először a rendszer, és csak innen tovább a tóba vagy medencébe, mi innen, egy ebben lévő kisebb teljesítményű szivattyúval vesszük ki a lámpa számára ideális átfolyási mennyiségben a vizet. A szűrés nagynyomású halad tovább a tóba, mi egy mellékágon csurgatjuk csak az UV-C-nek a vizet. A hatás ugyan nagyságrendekkel nagyobb lesz, mint egykörös megoldás esetén, de azt kell látnunk, hogy a várt hatás, így is alulmarad az elvárt, megfelelőtől. Amíg nem fejlődik tovább ez a szegmens, vagy nem találnak ki erre valami másik megoldást, addig ez a csíramentesítési mód, hagy maga után „némi” kívánnivalót.

Egy akváriumban, a jelenleg elérhető legnagyobb teljesítményű lámpák elérhetnek viszonylag jó eredményeket, azáltal, hogy jelentősen többször érintkezik egy adott – ellenőrzött- víztest a lámpa fényével, de egy tóban, - sőt egy nagy tóban, medencében, ettől a hatástól nem várhatunk semmi olyat, amit más fertőtlenítésre is használható anyaggal ne érhetnénk el, vagy ne haladhatnánk meg.

Vehetünk itt három aranyszabályt pluszban, – a fentiek mellé

A mechanikai szűrésnek mehet a nagy szivattyúkapacitás, ha a szűrőközegek képesek azt magukon átengedni, - és egyúttal meg is tisztítani azt, a kívánt szintre. A biokonverter szűrőháza és az abban helyet foglaló baktériumtelepek számára szükséges anyagok, soha nem lehetnek –túl nagy vagy túl sok mennyiségűek. Legyen minél több, megfelelő oxigén ellátás mellett!

Az UV-C lámpa átfolyása soha sem lehet elég lassú, még nagy energiaközlés esetén sem! Minél nagyobb energia, és minél lassabb átfolyás, annál kevesebb kiáramló életképes csíraszám!

Ha ezeket betartjuk, akkor már elindultunk egy valóban, önmagát viszonylag kis törődéssel fenntartani képes kis életközösség felé. Próbáltam az olvasót megkímélni attól, hogy végigvegyük, hogy a szűrőben melyik lyukon megy át a víz melyik szűrőközegbe, és miért. A gyári szűrőházakban ez adva vagyon, gyártótól függően, meghatározhatóan, míg aki saját magának épít szűrőt, az már valószínűleg tisztában van ezzel, vagy legalább is igyekszik fejlődni ebben a témában. Nem kívántam taglalni és centiméterenként bemutatni egy szűrő felépítését. Lesz erre máskor lehetőségünk, akkor viszont lépésről –lépésre vesszük egy szűrő rendszer megszületését, és munkába állását.

A tavasz folyamán több tavat indítunk, a szűrőkre akkor visszatérünk, és végigkísérjük több verzió megalkotását. Tartsatok, akkor is velünk!

(Sajby)

Első fejezet: itt

Második fejezet: itt

Harmadik fejezet: itt

Negyedik fejezet: itt

Ötödik fejezet: itt