Összes bejegyzés
Kerti tó építése - II. fejezet
Tervezéstől a halak érkezéséig. II. fejezet - Kezdődhet az építkezés
Előző fejezetünkben, megtaláltuk a tavunk helyét. Innen kezdődik a munka. A tó valódi építése, - amire több lehetőségünk is akad, akár magunknak ássuk ki, vagy meg is bízhatunk vele, ezzel foglalkozó cégeket.
A meder kitermelésénél figyelemmel kell lennünk arra, hogy a területbe illeszkedő, - sík kompozíció lesz a végeredmény, vagy tervezünk vízesést, csordogáló patakot, rejtett szűrőházat –mert, ha igen, akkor az ahhoz szükséges talajmennyiséget félre kell tennünk, vagy már eleve oda termeljünk ki mindent. Ha külön szűrőtóval képzeltük el megvalósítani a végeredményt, akkor majd az abból kitermelt anyag lesz az alap.
Jó esetben föld, - rosszabb esetben sok ház kertjében találni a régebbi építkezésekből megmaradt sittet, és építőanyag maradványokat, - féltéglát, betontörmeléket, nylonokat, zsákokat és szinte mindent, amit a ház építésénél felhasználtak az elődeink. Sok esetben a terület annyira szennyezett az ilyen dolgoktól, hogy a kézi kiásást, kilapátolást szinte teljesen ellehetetleníti, így a gépi – markolókanalas munkagépes, kitermelés az egyetlen járható út.
Néhány területen, ez a tény annyira elbizonytalanítja a ház tulajdonosát, hogy inkább lemond a tóról, ha nem talál neki másik megfelelő helyet.
Mielőtt nekiállunk a kitűzött időben kiásni a teljes tómedret, mindenképp ajánlott még a tervezés idejekor egy „próbaásást” végezni a területen. Ekkor fény derülhet arra, hogy ha van ütemtervünk, vagy esetleg egy tavaszra- nyárra kivett szabadság korlátozott ideje, - akkor azt tudjuk-e tartani, vagy akár több nappal, héttel is elhúzódhat csak ez az egy munkafázis, - vagy az az eset is előfordulhat, hogy esetleg másik helyet kell a tónak keresnünk, mert úgy ítéljük meg, hogy nem bolygatnánk tovább azt a területet, mert egy sitt temetőre találtunk. ( Itt az egyén belátására van bízva, hogy továbbra is a földben marad az ősök szemete, vagy kitermelik, elszállítják, mentesítik és fertőtlenítik a területet, - és az eredeti tervek szerint, folytatják a munkát. Én bízom az utóbbiban. )
Kerüljük a szennyezett földterületeket
Állattartó gazdáknál épülő tavaknál egy másik meglehetősen fontos tényező, az esetlegesen a földbe ásott állattetemek kérdése. Sok gazda, az elhullott állatait, régen az úgynevezett –dögkutakban helyezte el –azokba dobta, majd azok megszűnésével a fehérjefeldolgozók vagy égetőtelepek vették át ezt a feladatot. De, sok gazda saját maga oldotta meg ezt a kérdést, és maga ásta el a földjein vagy a kertjében az állati tetemet, vagy azért, mert úgy ítélte meg, hogy ezzel nem okoz kárt senkinek, vagy azért, hogy eltitkolja és megelőzze az ezzel járó hatósági vizsgálatokat, ami esetlegesen a telep bezárását is jelenthetné egy bejelentésre kötelezett kór kapcsán.
Az annó, még szántóként vagy legelőként használt területek nagy többsége, ma már parcellázásra került és lakóingatlanként bővítik a városok belterületeit. Így a régebben elhullott állat, egy csapásra a városba került. Az ott megkezdett ásások, azok ma még felelhető maradékait hozhatják a felszínre, sőt az akkor lépfenében elpusztult állat, nem kellő körültekintéssel elföldelt teteme végigfertőzhette a talajvizeket és a környező földeket is. Egy akkori vírustörzs, évtizedek vagy évszázadok múlva is újra fertőzőképes lehet.
Egyes kórokozók akár a több tízezer évet is a földben tölthetik, mielőtt a felszínre kerülve, újra fertőznek.
Tipikus példa erre a globális felmelegedés miatt folyamatosan felszínre kerülő állattetemek kérdése, Szibériában, ahol 30.000 éve elhullott állatok kerültek ki a megolvadt jégből és permafrosztból, melyekből sikerült az akkori vírus és baktériumtörzseket kitenyészteni a Francia virológusoknak, így jöttek rá, hogy a 2017-ben 2300 állat elhullását, több ember halálát és majd 80 ember megbetegedését mi okozta. Egyetlen rénszarvas. Mely megölt és megfertőzött egy teljes életközösséget, a talajvízbe került kórokozóival.
Sarkalatos példa kivetíteni itthoni ezt viszonyokra, de csöppet sem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy ezt nagyon komolyan kell vennünk. A lépfene mindig jelen volt és lesz a földön. Évtizedek óta elásott, és anthraxban elhullott állatok tetemeinek helyére bukkanhatunk, akár véletlenül is. Régen is voltak lusta vagy nemtörődöm emberek, akik a hatósági szabályokra fittyet hányva nem ásták elég mélyre az elhullott egyedeket. Esetleg egy téli elpusztuláskor, nem feltétlen voltak körültekintők, mikor a fagyott talajt kellett csákányozniuk, és azt mondták, hogy - elég lesz már ez a mélység.
A talajt megbolygatva a kórokozók újra felszínre kerülnek, és végigfertőzhetik a teljes állatállományunkat –is. Vállalkozásunknak, pedig akár a végét is jelentheti, egy ilyen eset, az azonnali vesztegzár alá vett telepünk miatt, - ami akár az egész megyére kiterjeszthető és több százezer vagy millió állat azonnali eladhatatlanságát jelentheti a körzetben, a híradások által, ma már megpecsételődhet a teljes ágazat sorsa.
- De, senkit ne ijesszen meg ez a tény. Mindenki nyugodtan fogjon hozzá a tó építéséhez, csupán szemléltetni kívántam, egy cseppet sem elhanyagolható kérdést. Lépjünk ezen túl.
A meder formájának kialakítása
A meder kialakításánál csak az egyén fantáziája szab határt. A leghajmeresztőbb formák is kialakíthatóak, mert a mai fóliahegesztési eljárásokkal, már nincs lehetetlen, és az erre szakosodott cégek, vagy mi –a kifejezetten erre a célra gyártott ragasztókkal, olyan formájú tavat tudnak/tudunk kibélelni, amilyet szeretnénk, - de maradhatunk akár a sablon –babszem vagy vese formánál is, a Koi medencében gondolkodók pedig, a négyszög, különböző variánsainál. Bármi kivitelezhető fóliázással.
A szépség pedig releváns. Felesleges azon vitázni, hogy melyik forma szebb, mert ahány egyén, annyi nézőpont és annyi személyiség, valakinek ezt tetszik valakinek az.
( Ellenben vannak komoly halélettani szabályok, melyeket figyelembe kell vennünk, erre még visszatérünk. ) Máris, itt vagyunk a következő kérdésnél.
Miből legyen a tómeder?
Fólia, beton, műanyag tómeder, döngölt agyag. A lehetőségek szinte korlátlanok, ellenben minden választott alapanyagnak megvannak a jó és rosszoldalai. Mindegyikük jól használható, a maga helyén és módján. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya. Vegyük őket sorra.
Előre kész, műanyag tómeder
Legtöbbször barkácsáruházak vagy kereskedések árulják őket. Teljesen kész formára kivitelezett, víztérrel és ültetési zónákkal, ültetőmélyedésekkel rendelkező, kemény és formatartó műanyag vagy üvegszálas anyagú, előregyártott tómedrek . Általában fekete színben láthatjuk őket a boltok polcain. Kis űrméretük miatt, az egyetlen felhasználási területének a hal nélküli módot tartjuk elfogadhatónak, ahol a mederben egy kis csobogó és a szélein beültetett növények foglalnak helyet, a víztérben pedig egy-két tő tavirózsa található.
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a halak minimális víztömeg igényeit ki kell elégítenünk a stresszmentesség miatt. Ezekben a törpe tavakban, még egy - azaz egy darab aranyhal minimális igényeinek sem tudunk megfelelő körülményeket biztosítani!
Viszont, mivel ezeket a kis víztereket legtöbbször télire szárazra állítják a tulajdonosaik, így tökéletes lehet egy akváriumi halas-tó kivitelezésére.
Ezek a halak úgyis csak nyáron vannak a szabad ég alatt. Az őszi „lehalászásukkor”, pedig a szárazra rakott medret, elrakhatjuk jövő tavaszvégi felhasználásáig, a halaink, pedig a szobai akváriumokba kerülnek telelőre, a meder növényei pedig szintén az akváriumban vagy egy paludáriumban landolhatnak. Az alacsony vízszint és a rendkívül kicsi víztérfogat miatt, mindenképp fel kell adnunk a téli üzemeltetését, de ha vállaljuk a kis tó téli fűtését, jégmentesen tartását, akkor a tűrőképesebb növények, akár benne is maradhatnak.
Anyaguk legtöbbször polietilén, újabban HDPE műanyag. A legváltozatosabb meder és ültetőzóna formákban elérhetőek a pár tucat literestől az 1-2 m3-es nagyságig. Rendkívül változatos és dizájnos, vevőcsalogató kivitelezésűek. De…
Tudom, hogy sokan használnak ilyen kész tómedreket, aranyhalakkal, de ez a legcsekélyebb módon sem nevezhető elfogadhatónak, a halak szempontjából! Ugyan léteznek másfél –két köbméteres változataik, melyek ára eléri a 200.000Ft-ot, - de nem ezt ajánlanánk elsősorban a kerti tóra vágyóknak. Ár-érték arányban, semmiképp. Halélettani szempontból, pedig - az itthon, legtöbbször akváriumban látott halakon kívül, semmiképp nem ajánljuk ezekben a halak tartását! - Teknőseink életterének, viszont akár tökéletesen megfelelhetnek. Csak a megfelelő védelmükről kell gondoskodnunk.
Fóliázott meder
Talán ma már a legelterjedtebb lett egyes körökben a fóliaszigetelés. Utat tört a tóépítésbe és jelenleg uralkodó alapanyag. Ma építésügyi szabályzatban rögzített, hogy egyes beruházásoknál milyen víztereket kötelező létesíteni, - akár tüzivíztározót, szennyvíztározót, vagy egy hulladéktelep csurgalékvizének a talajba jutás elleni védelme a cél. A fóliák vagy gumiszármazékok ellenállnak a legtöbb savas vagy lúgos hatásnak is. Sok esetben szúrás vagy szakadásállóak. Jól hegeszthetőek, így a legkülönfélébb formákban is kivághatóak és egymáshoz hegeszthetőek - vagy ragaszthatóak a saját ragasztójukkal, ami szinte már vulkanizációs szinten képes a kötést biztosítani, sőt bizonyos esetekben és anyagoknál a vulkanizáció sem ritka. Innen már csak egy lépés volt a tóépítésben való megjelenésük.
Így itthon is, több szélességű tekercsben árusítják, tehát az elképzeléseinkhez legjobban megfelelő méretben levágják nekünk a megfelelő hosszúságú csíkot, és otthon csak az előkészített mederbe kell fektetnünk. De, mivel hegeszthető és ragasztható, így a mederbe terített táblákból, kibélelhetünk mindenféle formát, 100%-ban vízzáróan. A hegesztéssel/ragasztással az összefolyó vagy befújó csöveknél is teljes zárást tudunk biztosítani, tehát a meder alatt vagy a külső oldalában – láthatatlanul, tudjuk elvezetni a szükséges technikai eszközök kiszolgáló csöveit.
Több színben árusítják, így maradhatunk az elterjedt fekete színnél, - vagy más célt szolgáló medreknél a kék, fehér vagy más elérhető színeknél is.
Vastagságuk is választható és erre komoly hangsúlyt kell fektetnünk, mert ez a döntés, rendkívül sarkalatos pontja lehet a nyugalmunknak, vagy épp a folyamatos szélmalomharcunknak a tóval.
A fóliák hátránya, hogy komoly meder előkészítési munkákat és beruházásokat igényelnek.
A vékonyabb –és olcsóbb fóliák ugyan sokak számára elérhetőbbek, mint drágább társaik, de legtöbb esetben ez az olcsóság, pont az ellenkezője lesz, hosszú távon.
A vékony fóliák legtöbbször nem bírják a háziállataink törődését. Sok kutya szeret megfürdeni a tóban, aminek a fólia látja kárát, a kutya körmei miatt. Sokszor már a tóba helyezett dekorációs sziklák kivágják a fóliát. A vékony fóliákon áttörnek, szúródnak a gyökerek, - a talajban esetlegesen, figyelmetlenül benne hagyott élesebb kövek, törmelékek kiszúrják, megvágják a fóliát, amit esetleg már csak a teljes feltöltés után veszünk észre, mert akkor terhelte meg akkora mértékben a földet a víz súlya, hogy képes volt felsérteni a tárgy a vékony fóliát. Így elszivárog az összes előkészített vizünk, a beleültetett növényeket szedhetjük ki, a belehordott dekorációs elemeket vehetjük ki, a technikai eszközöket szintén állíthatjuk szárazra. Szerencsénk van, ha ekkor még a halak nincsenek a tóban. Ha nem ragasztható –hegeszthető fóliát választottunk, akkor vehetünk újat. Ha van megfelelő ragasztója az anyagnak, akkor a lyuk keresése után, azt újra vízzáróvá tehetjük. Mehet vissza minden, amit kivettünk belőle és kezdődhet a vízzel történő feltöltése –a vízkezelő anyagokkal. Egy vékony, 0,5mm-es –olcsó fólia, nem a legjobb választás. Hiába tófóliának árulják.
Ugyan ez a helyzet a mezőgazdasági fóliákkal. A legtöbb változatuk nem UV-álló, ezért már az első nyár tönkreteszi őket. A fagyokat végképp nem bírják. Tavaszra teljesen eltöredeznek. Kezdhetjük újra a teljes kivitelezést, mint egy vékony fóliánál.
Természetesen ez a szegmens is halad a korral, és ma már elérhetőek UV-álló és több mm vastag mg-fóliák is, de a tapasztalat azt mutatja, az elmúlt évekből, hogy hosszú távon nem volt a legjobb választás, akár még két rétegben lefektetve sem, - a gyökerek átfúrják magukat rajta, a vakondokok és a lótetűk megtalálják a módot az átlyukasztásukra, a háziállatok a legkönnyebben sértik fel ezeket, az esetlegesen a víztérbe esett állatok, teljesen szétszaggathatják őket, ha takarításkor a mederbe kell állnunk, akkor a vékony fólia megsérül- és az első-második próbálkozás után, a legtöbb tulajdonos áttér a valóban megfelelő fóliákra, és azok vitathatatlanul az erre a célra gyártott tófóliák.
Máris ezzel kellett volna kezdeni. Ma már több évtizedes tapasztalatokkal rendelkezünk ebben a témában, és az itthoni tóépítők közösségi oldalakon megjelenő posztjaiból és kommentjeiből is leszűrhetőek a konzekvenciák. Tanuljunk más kárán, ne a sajátunkon.
Felejtsük el a 0,5 mm „vastagságú” tófóliákat
Helyette már első körben válasszuk a vastagabb 1 -1,2 -1,5 mm-es EPDM gumi tófóliákat. A „fólia” jelző itt már szinte helytelen és a „gumi lemez”-t használjuk helyette. PVC fólia helyett kérjük és használjuk a gumi lemezeket. Lehet, hogy az áruk borsosabb, de hosszú távon, meg fog térülni ez a befektetésünk!
Elérkeztünk a „fóliák” közt legmegfelelőbb anyaghoz és ez az EPDM gumilemez.
Mi az az EPDM gumilemez?
Az EPDM egy szintetikus és hőálló műgumi, ami vulkanizálható, rendkívül tömör, de egyúttal nagyon rugalmas, így a fő felhasználási területe a járműipar volt, és innen került a tágabb felhasználási köreibe. EPDM –mint (etilén-propilén-dién-monomer).
Gyári tófóliák esetében (ami az mg-fóliákról hiányzik!) kétoldalú fóliákról, lemezekről van szó. Egyik oldala sima, ez érintkezik a talajjal vagy a védőanyaggal, míg a másik oldala, egy a viziszervezetek és baktériumok, algák megtelepedését segítő, érdesebb felület. A tó tisztításában, a meder és a partoldal is szerepet játszik, tehát fontosabb a nagyobb felület.
Hátrányai:
- ipari tározók alkalmazásánál nem szükséges az alulról történő védelmükről gondoskodni, egy rétegben is képesek ellátni a feladatukat, - egy elsimított medret értve.
(tüzivíz tározók, vésztározók, záportározók, csurgalékvíz tározók, szennyvíztározók stb)
De, a legtöbb fóliánál és gumilemeznél, a tóépítéseknél alkalmazunk valamilyen a környezeti hatásoknak ellenálló alsó héjvédelmet, valamilyen szintetikus szálasanyaggal.
Legtöbbször geoműanyagokat használunk, ami itt nem más, mint a : „Geotextilia”.
A geotextilia nem más, mint szintén egy szintetikus anyag, ( legtöbbször, poliészter vagy polipropilén) amely jól ellenáll a rothadásnak, így alkalmazható a földben, a fóliánk védelmére. Nagy szakítószilárdságuk és kis nyúlásuk miatt, tökéletes megoldást nyújtanak a meder védelmére. Vízelvezetőek. A geotextiliát szövik, megfelelő textilipari eljárásokkal, és két vagy akár több réteg szövet közé, köztes rétegeket raknak, valamilyen töltőanyaggal. A felhasználási terület függvényében ez lehet akár juta anyag, de lehet üvegszál is.
Tófóliázásnál erre a két anyagra van szükségünk
Mindkettő szintetikus, tehát az elrothadás legkisebb esélye sem fenyeget minket. Sok gyártó, akár 20 év garanciát is ad rájuk, de csak akkor, ha a két anyagot együtt használjuk!
Tehát, ha a tófólia/gumilemez mellett döntünk, akkor a geotextilia árával kell növelnünk a költségvetésünket, plusz a teljesen elmunkált mederfelületre kell törekednünk, plusz munkát belefektetve a mederbe.
Hátrányuk még, hogy szinte csak a saját ragasztóikkal tudjuk javítani vagy toldani őket, esetleg csak hegeszthetőek. Erre célszerű felkészülni, és otthon tartani javításra, foltozásra használható méretű darabokat, a hozzájuk szükséges specifikus ragasztóval.
Hideg időben viszonylag merevek. Így a legjobb fektetési idejük a tűző napsütés, amikor a napra kifektetve hagyjuk átmelegedni a fóliákat/gumilemezeket és akkor szinte bele”folynak” a kívánt mederbe, nagyságrendekkel megkönnyíti ez a munkánkat. Megfelelő hőmérsékleten, akár a 300%-os nyúlásuk is minden gond nélkül megtörténhet, így valóban kibélelnek minden szabad helyet a mederben. Ragasztásával, bármilyen forma elérhető, akár a függőleges falakat is burkolhatjuk vele, a gumilemezek a betonfalra is minden gond nélkül felragaszthatóak.
Pár méter széles csíkoktól, egészen a 15 méter szélességig elérhetőek, így akár a több hektáros méretek is könnyedén kivitelezhetőek.
Ha felkeresünk egy tóépítő céget, akkor szinte biztos, hogy az EPDM gumilemez lesz az első, amit ajánlani fognak, és nem véletlenül. Tökéletesen használható, sokrétű anyag, viszont csak fekete színben elérhető. A parti sáv takarására, legtöbbször szórt sóderos fóliát szoktak használni, ha elnyújtott sekély partú a tó széle.
Nagyméretű és mély tavaknál, ajánlott ezt használni. Itt viszont figyelembe kell venni, hogy négyzetméterenkénti súlya, majdnem másfél kilogramm. Tehát a lemezek mozgatásához, a legtöbbször kevés egy-két ember.
Áruk gyártótól függően változó. A valóban minőségi EPDM gumilemez ára elérheti a 3000Ft/nm-ert.
Betonozott tómeder
A betont, mint alapanyagot szerintem senkinek sem kell bemutatni. Sóder, (homok) cement, víz, és a család összedobott egy 80 lapátost a 3-1-esből, az építkezések során, mikor kalákában építették egymás házait…
Már a rómaiak is használták a betont, mint építőanyagot. Az utak, a vízvezetékek vagy a fürdők már mind betonból készültek, melyhez a Vezúv adta az alapanyagot. Ez volt a- római cement, mely a víz alatt is képes volt kötni, mésztufa hozzáadásával alumínium és szilíciumtartalmának is köszönhetően.
Egyetlen kémiai reakció miatt ismerjük ezt az építőanyagot. (A cementben lévő égetett mész, a víz hozzáadásakor oltott mésszé alakul, ami a levegő szén-dioxidjával reagálva lassan visszaalakul –mészkővé, amiből kinyerték, ezáltal keményen összefogva az alkotóelemeket.
A reakció során hő képződik, és ehhez a lassú folyamathoz vízre is szükség van, ezért kell locsolni még a betont, legalább egy hétig, folyamatosan. Ekkor kapjuk a legmegfelelőbb kikeményedési- kötési szilárdságot.)
Ma már elmondhatjuk, hogy az ipar elkényeztette az emberiséget a különböző betonfajták kikísérletezésével, melyeket ma már bárhol megvehetünk, a legkülönfélébb és a felhasználási módnak legmegfelelőbb és olykor specifikus összetételekben.
Rengeteg adalék áll ma már rendelkezésre, így akár betonozhatunk a víz alatt is, vagy épp a fagyban, ahol a víz kikristályosodása ellen fagyálló vegyületeket adagolhatunk, de gyorsíthatjuk vagy lassíthatjuk is a beton kötését, de késztethetjük légbuborékok képzésére is, vagy a könnyebb eloszlást segítendő, képlékenyítő adalékok is vannak már a piacon.
Ma már nincs olyan forma, amit betonnal ne lehetne megoldani. A régebben épült, - természetes vizekkel nem rendelkező haltelepek, mind betonból épültek, és tökéletesen ellátják még ma is a feladatukat.
Egyetlen hátránya, hogy erősen lúgos, ezért ezt kompenzálni szükséges. Minimális vízveszteségek, mindig vannak a beton alkalmazásakor, de ezek tökéletesen kézben tartható méretűek.
Ma is gyakran alkalmazzák minden vízzel kapcsolatos szegmensben. Gátak, zsilipek, kikötők, csatornák, medencék, a sor végtelen. Megfelelő adalékokat használva, bármire tudjuk őket alkalmazni, mindenféle káros következmény nélkül. A franciák vasalat nélkül is építettek betonhidakat! Itthon főleg vasalattal használjuk, így rendkívül szilárd anyagot kapunk.
Tenyésztelepeken, ma is előszeretettel választjuk inkább a betont, ha hosszú távra tervezünk
A tartómedencék, átereszek, zsilipek, neveldék vagy épp a pisztrángtelepek hosszú, patakimitáló medencéi, bármikor elkészíthetőek és évszázadokig tökéletesen használhatóak. – ez semmi más anyagról nem mondható el.
A most épülő tenyésztelepek is mind betonmedencéket építenek a tenyésztéshez, míg a nevelőtavak főleg agyagos, - természetes vízállások.
Fóliákat szinte sehol sem alkalmaznak ekkora méretekben.
A beton fő előnye, tehát a korlátlan alkalmazhatósága ezen a téren. Rendkívül szilárd, főleg vasalva. 100%-ban vízzáróvá tehető, akár egy adalékkal. További burkolásához jó, porózus felületet képez, - mely buborékképző adalékokkal még porózusabbá tehető.
Aki hosszú távon gondolkodik, az a betonnal mindenképp jobban jár, mint a fóliával. Bármilyen mederalakulat kiépíthető belőle, mindenféle gond nélkül. Nincs utómunka, csak a beton kiöntése a zsaluzatba, vagy akár szabadon, miután elhelyeztük a fémrácsot, ami jelentősen szilárdabbá fogja tenni a betonunkat.
Gránitzúzalékkal kevert betonokkal, pedig még keményebb, szilárdabb készterméket kapunk. Ha csak vékony rétegben tudjuk a betont alkalmazni, akkor mindenképp ajánlott a gránit por és apró zúzalék hozzákeverése a vasalt betonhoz. Nagyságrendekkel jobb eredményeket érhetünk el. Kialakításánál pedig színezhetjük is akár, így nem kell a szürke, megszokott színét elfogadnunk. Bármikor elhelyezhetünk bennük tartószerkezeteket, átfúrásokat, új betonszerkezeteket, - vagy rakhatunk bele üvegtáblákat és a tó élővilágát, az oldalán keresztül élvezhetjük, mint egy akváriumban. Ma, ez már nagy divat.
- Előnye vagy hátránya, hogy akár évszázadokig képes komolyabb változás nélkül fentmaradni? – ezt mindenki döntse el, aki tóépítésben gondolkodik. Tenyésztelepek, csak betonból épülnek. Megtérül a viszonylag több munka-pénz-idő ráfordítása.
Ami egyben a hátránya is.
Négyzetméterre kivetítve a beton mindig drágább lesz, mint a legjobb elérhető EPDM gumilemez is. A munkafolyamatok és a kivitelezés is, több energiát, szakértelmet követel. Az átépítés lehetőségei is korlátozottak, mert a kővé szilárdult betont, már csak roncsolással tudjuk megbontani. Lúgossága miatt védekeznünk kell a kioldódás ellen, ami szintén többletköltséget jelenthet, ha nem zárjuk el, akár betonfestékkel, akár burkolattal, akár egy vízzáró (csempefugázó) anyaggal a víztől, de erre sok megoldás létezik, csak kevesen ismerik őket, így nem is gondolkodnak a beton használatán és döntenek automatikusan a tófóliák mellett. Kár. Én előszeretettel ajánlom a komoly tóépítőknek, - csak megfelelő szakember kell a tervezéshez és kivitelezéshez, aki nem ragadt le ott, hogy a beton, az csak a járdához jó. Nagy tavak és medencék kivitelezése betonból, időigényes a föld esetleges megsüllyedése miatt, így aki nagy fába vágja a fejszéjét, - nagy tavat akar, az hosszú várakozásra készüljön fel, mert felelős szakember, nem vállal - azonnalra - elkészülő nagy tavat vagy medencét. Az elkészülési és használatba vételi idő, akár 1-2 év is lehet. De, megér minden várakozást. A szépség relatív, mint fentebb említettem, - de betonból olyan tavakat építenek ma a világban, amit utol sem érnek, fóliázott társaik.
A betonhoz szervesen kapcsolódik a zsalukőből (vagy téglából) épített, felfalazott, majd betonnal kiöntött medrű tó. Ez már inkább medence. A jelenkori Koi tartásnál, az ilyen földfelszín feletti falazatú, szögletes tavaknak, nagy tábora van. A négyzet alakú tavak fölé pagoda tetőt építve, a japánkert ékei lehetnek ezek. A Japán kultúrában, komoly helyük van. Sokan átvették ezt a stílust. Ez egyéni döntés kérdése, kinek mi a szép.
-A beton ára köbméterenként átlag 24-25.000Ft.
Ehhez jön még hozzá a vasalat, ami ennek kb negyede. - ebből kiszámolható, kinek mi éri meg jobban.
Mindenesetre az alapanyagunk megvan hozzá.
Használjuk a betont! …
Agyagból készült tómeder
A legtermészetesebb építőanyagunk és egyben a legtermészetesebb vízzáró tómeder.
Bár, kevesen, de napról-napra nő a száma azoknak, akik az agyagot választják a tómeder anyagául. Egyre több természetkedvelő van, akik hátat fordítanak a műanyagoknak és visszatérnek oda, ahonnan elindult a haltartás. Ez, pedig az agyag.
Minden, a halak számára fontos ásványi anyag alapból megtalálható benne. Megtelepedhetnek benne azok a természetes élőlények, amik a halak életéhez, mindig is gyökeresen hozzátartoztak. Nagyságrendekkel egészségesebb halakat kapunk az agyagos tavakból, mint az élettanilag teljesen üres fólia medrekből. A halak a téli „vermelésüket” az iszapban megpihenve töltik, amit egy fóliázott tó képtelen megadni nekik. A halak az iszapból kitúrt élőlényekkel együtt magát az iszapot is beszürcsölik, amiből felszívódhatnak az ásványi anyagok. – Milyen érdekes, hogy az igazán komoly Koi tenyésztők, Japánból importálnak agyagot, - vödrökben, és azt öntik a halak tartómedencéjébe, ezáltal bejuttatva nekik minden olyan élettanilag fontos ásványi anyagot, mikro és makroelemet, amit a szülőhazájukban megkaptak, magából a vízből, a tó medréből. Az agyagban lévő Kaolin, mint méregmegkötő anyag, segíti a természetes egészségben maradását a halaknak. – is., és embereknek is. Az őserdőkben élő állatok, természetes élelemszerzéséhez hozzátartozik az agyagevés. A madarak távolról repülnek, az elefántok távolról is odavándorolnak, ugyan úgy mint a majmok a számukra megfelelő agyag lelőhelyekre, partoldalakhoz, ahol az az összetételű agyagfajta van, ami az ő táplálkozásokkor a magokból, növényekből, gyümölcsökből a szervezetükbe kerülő méreganyagokat megköti, és a szervezetükből kijuttatja.
A hal ugyan így keresi az agyagos medret, - a kemény agyagot, és mindig kerüli az iszapos, bűzös, rothadó medret.
De, milyen a jó anyag?
Mert, agyag és agyag közt is jókora különbség van. De, pár apró trükk és tudni fogjuk, hogy használhatjuk-e azt a tavunk építéséhez.
Az agyag, a magmás kőzetek (földpátjainak) porladása során jött létre, mely aztán a tavakban, folyókban alkotott üledéket a mederben. Innen az – üledékes kőzet, megnevezés. Az agyagszemcsék, molekuláris szinten képesek megkötni a vizet, és azt nem is adják le könnyen. Vízfelvételükkor a szemcseméretük megnő, így rendkívül jó vízszigetelő anyaggá válnak, plusz a szemcséi nem is málnak szét, - jól alakítható tömeget képeznek és az alakjukat meg is tartják.
Az agyag, talajmechanika szerinti elfogadott szemcsemérete, maximum 0,002 mm.
Az idősebb korosztály tagjai biztosan emlékeznek az agyag minősítő vizsgálatára, amikor agyagot keresünk a céljainknak, - ami jelen esetben egy jó, tömör, vízzáró réteg kialakítása, akkor kövér agyagot keresünk. Ha agyagot találtunk, akkor egy két nagy marékkal a kezünkbe veszünk. Összenyomkodjuk kissé. A felületét jól bevizezzük, és kissé görgetjük, nyomkodjuk a tenyerünkben, mintha hógolyót gyúrnánk.
Pár perc után, ha a földre ejtjük ezt a gombócot, akkor:
- ha, sok kis darabra törik szét, akkor az, számunkra érdektelen fajta.
- ha viszont, ennyi idő alatt is vett fel annyi vizet, hogy csak pár nagyobb darabra esett szét, akkor az megfelel a céljainknak.
Az ezzel 30 cm vastagon tapasztott és döngölt mederágy, egy kisebb vízfelvétel után, tökéletesen vízszigetelő réteget fog alkotni, meggátolva a szivárgást. A tó feltöltésekor, ezt jól láthatóan jelzi nekünk azzal, hogy az első napokban, vízszintcsökkenést mutat, - ekkor veszik fel a szemcsék a vizet, majd amikor ez befejeződik, az agyagszemek megdagadnak, összezárnak, és a vízszint állandó értéken marad.
További víz, onnan már csak a napi párolgás által fog távozni, azt kell utántöltenünk, ugyan úgy, mint a többi tó esetében is, - a heti 10%-os vízcserekor.
Agyaggal is szinte csak a képzelet szab határt a kivitelezésnek, mindegy, hogy függőleges vagy 45fokos partoldal kialakítása a cél.
Az agyag mellett szól, hogy a mocsári zóna növényei is a legtermészetesebb módon ültethetőek bele, ezért a kertünkbe illő kialakítás tökéletesen megoldható, - nem lesz átmeneti megszakítás, mint egy kővel körberakott fóliás vagy beton tónál. Itt valóban a kertünk része a tó, nem tűnik úgy, mintha az, csak bele lenne rakva, teljesen kirívóan és elütően a környezetétől. Persze fóliánál és betonnál is megoldható ugyan ez, jelentős plusz munkával, de itt alapból kapjuk a lehetőséget erre, az agyagtól.
Fő hátránya is innen származik
A földben élő ásó életmódot folytató állatok, ha nem védekezünk ellenük valamilyen megoldással, akkor lyukat fúrhatnak, áshatnak a tómederbe.
Bár az agyagszemcsék a kisebb járatokat, a beszivárgás által, rendre eltömítik, így meggátolva a további szivárgást, ez teljesen természetes folyamat a nagy tavaknál. De, az otthoni viszonylag kis tavunkban, nem lesz annyi üledék, hogy ezt automatikusan megtegye.
Így, hazaérkezve azt látjuk, hogy a vakond által kivájt lyukig csappant meg a kis tó vize, - és szivárgott el a környező talajba. A kertünknek ez ugyan a legjobb „trágya” , hisz minden a növények számára fontos elem benne van, az Ammónia átkonvertálása után létrejövő Nitrogénnek, - de nem fogunk örülni ennek a látványnak.
Ha az agyag mellett döntünk, akkor alkalmazzunk vakondhálót, vagy még jobb kis tavak esetében geotextíliát fektetni a mederágyba, és erre rakni, döngölni az agyagot. Tökéletes megoldás lesz. Az agyag bármikor javítható, vagy hozzátoldható egy következő szakasz, ha mondjuk egy új részt vagy patakot kívánunk hozzányitni az addigi mederhez. Csak összegyúrjuk kicsit a találkozási pontokat, a többit a szemcsék a dagadásukkal megoldják, mintha mindig is egyben lett volna a két szakasz.
Viszont, az agyagmedrű tavaknál le kell mondanunk a sokak által elvárt –értelmetlen -, kristálytisztán természetellenes, átlátható vízről. Az agyagszemcsék mindig jelen lesznek a vízben, és azt a halak mindig fel is fogják kavarni. Ha leülepedik és letisztul a víz, akkor a halak megriasztásakor, azok megugranak, és újra felkavarják a szemcséket. De, a természetes életmódjuk folytán, az iszapban keresik a táplálékaikat, azt szürcsölgetik, lyukakat fújnak bele, onnan szívogatják ki az alsóbbrendű szervezeteket, főleg a szúnyoglárvákat, amivel nekünk jó szolgálatot tesznek.
Az agyagos tó növényesítése talán a legkönnyebb, hiszen csak bele kell dugdosni azok szárát az agyagba, a többi a természet dolga. Nincs ültetőkosár vagy külön cserép.
De, ha ezt választjuk, akkor némelyik növényünk, képes a teljes tó medrét átszőni gyökértörzseivel, azokról hajtásokat indítani a vízfelszín felé, és a ritkításuk innentől már szélmalomharccá válik. A nád, a gyékény, a vizitök vagy a tündérrózsák fajai ezt mind képesek megtenni. Mérlegeljük ezt is, vagy ültessünk olyan agyagcserepekbe, amik nem látszanak a mederbe nyomva, de nem engedik elburjánzani a növényzetet.
Nagyobb tavak lehalászásakor, vagy a növényzet ritkításakor a vízbe gázolva, figyelnünk kell a lépéseink helyére, ne roncsoljuk a sérülékeny partoldalt vagy a medret.
- Mégis, aki természetközeli, valódi kerti tavat akar, és nem átlátszó vizű úszómedencét, az az agyag melletti döntésnél cselekszik és jár a legjobban. Lehet, hogy nem lát le a tó fenekére, de az biztos, hogy a halai a legegészségesebb módon élhetnek, természetes környezetükben.
Az agyag beszerzése, nem nevezhető nehéznek. Leginkább a mennyiségekkel, vagy a megfelelő minőség az, amire figyelmet kell fordítani. Az ára, pedig eltörpül a többi módszer alapanyagainál. Maximum a szállítási költsége miatt közelíti meg azokét, kis mértékben.
Mellette szól, hogy a helyszínre szállítás után, az bármikor felhasználható, nem fog megkötni minta beton. Ha, elfoglaltságunk nem engedi, akkor elhalaszthatjuk az agyag leterítését és döngölését, alkalmasabb időpontra is.
Egy ilyen tó, igazi kerti csoda, az ezt kedvelőknek. A legteljesebb mértékben bízom benne, hogy sokan választják ezt a módját a haltartásnak. Megéri.
Milyen medret építsünk tehát?
Ha össze akarjuk hasonlítani ezen anyagokat, akkor azt látjuk, hogy mindegyik jó valamiben, de mindegyik rossz is valamiért. Itt jönnek a személyes és szentimentális dolgok, amik döntésre késztetnek minket. El kell döntenünk, mi az elsődleges cél. Pár darab kistestű, de színes halat akarunk, egy dúsan növényesített tóban, vagy nagytestű halakat akarunk, amiket minden körülmények közt szeretnénk megfigyelni a kristálytiszta vízben.
Az anyagi lehetőségeink meddig engednek nyújtózkodni, mert sokan szeretnének nagy tavakat, nagy halakkal, de azok megvalósítási értékét, nem tudják a családi kasszából kigazdálkodni. Ellenben, lehet, hogy egy olcsóbb alapanyagból, de nagyobb kreativitással rendelkező személy, tetszetősebb és a kertjébe sokkal jobban beleillő tavat tudhat majd a magáénak. Bátran kérjük ki szakértők segítségét.
Lehet, hogy a számításaink szerint, tudunk dönteni az egyik alapanyag mellett, de egy valóban hozzáértő személy, esetleg felhívja a figyelmünket olyan dolgokra azzal kapcsolatban, ami miatt kénytelenek leszünk egy másikat választani.
Ebben a fejezetben megismerkedtünk, az általánosan használt mederépítési anyagokkal, megtudtuk, hogy miért jobb vagy rosszabb az egyik a másiknál. Ha valaki már eldöntötte, hogy hova és milyen anyagból szeretné a tavát építeni, akkor innen már csak egy kis ugrás a valódi építkezés.
A következő fejezetben, megtesszük az első valódi lépést a tóépítésnél, - a meder kialakítással kezdünk, és megismerjük a technikai eszközök sokaságát, mi- mire való, és miért kell, - vagy nem kell, esetleg tudjuk-e valamivel helyettesíteni, - talán el is tudjuk otthon készíteni. Rengeteg kérdés. Átvesszük őket, sorban.
(Sajby)