Összes bejegyzés
Kerti Tó építése - III. Fejezet
Kezdődhet az építkezés! - Kivitelezés
Az első két fejezetben, kiválasztottuk a tó végleges helyét, a kívánalmainknak és a tóépítés írott és íratlan szabályainak megfelelően, valamint megismertük az építőanyagokat, és ezen tudásanyag birtokában, felelősen eldöntöttük, hogy milyen anyagból, milyen eljárással kívánjuk azt kivitelezni, ami a választott halfajtáknak is hosszú távon megfelelő lesz.
Ebben a részben a különböző tótípusok kivitelezéséről lesz szó.
Ismét nem kívánunk állást foglalni egyik stílus mellett vagy ellen sem. Mindenkinek, az tetszik, - ami, az egyén szuverén döntése melyiket választja, és miért. Sokszor, csak a kivitelezés minőségén múlik minden, az építő egyén kreativitásán, tapasztalatán, tudásán, és egy számunkra – talán nem is igazán tetsző stílust, rögtön más szemmel fogunk meglátni, és rávágjuk azonnal, hogy, - ez nekem kell! – miért nem találkoztunk előbb, akkor mennyi pénzt és energiát megspóroltam volna…
Mi most csak a segítséget nyújtjuk hozzá, hogy amikor belép a kapun, az a látvány fogadja minden nap, amire egész életében vágyott.
Kezdjünk is neki
Fólia vagy EPDM gumilemez bélésű mederágyaknál, a meder formáját szinte bármilyen alakúra elkészíthetjük, abba tökéletesen illeszkedni fog a belefeszülő anyagunk. Bármekkora plusz toldatot belehegeszthetünk és ragaszthatunk, így nyugodtan szabadjára engedhetjük a fantáziánkat. Azt az egy szabályt kell a szemünk előtt tartani, hogy egy egész évben üzemelő tónál, a meder legmélyebb területének, síknak, zavaró tényezőktől mentesnek kell lennie, ugyanis, itt fognak összegyűlni a téli „vermelésre” a halaink. Ennek a területnek akkorának kell lennie, hogy az összes halunk nyugalomban, egymástól nem zavartatva tudja - az életfunkcióikat a szokásosnál 80%-al alacsonyabban tartva, várni a tavaszi vízfelmelegedést.
Ennek a nyugalmi állapotnak a megléte teljes mértékben kihat a halak egészségére, és a jövő tavasszal bekövetkező szaporodási ciklusukra. Halaink már a jég alatt elpusztulhatnak a nem megfelelő tótervezés miatt, és olvadáskor már csak a tetemeket fedezi fel a nemtörődöm gazda. - Lehet, hogy nem volt megfelelő a halfajok párosítása, és így a vermelő halakat zavaró, más fajok miatt, a nyugalomra vágyó, de az állandó zavarás miatt stresszben élő és legyengülő egyedek, már idő előtt felhasználták tartalékaikat, az azt következő táplálkozásukig. Ilyen esetek folyamatosan előfordulhatnak azoknál, akik télen is táplálkozó, és erejük teljében lévő Tokféléket tartanak együtt a békés nyugalomban, vermelésre vágyó és az ivarsejtjeiket érlelő Koi pontyaikkal.
- Tehát, elsődleges szempont a tervezésnél, minden egyed számára biztosítani az elszeparált, nyugodt pihenőövezetet. Csak ekkor várhatjuk tőlük azt, hogy - úgy éljenek, mint hal a vízben… Tehát, a tó egyik legfontosabb eleme, a sík, legmélyebben elhelyezkedő, megfelelő méretű mederágy. Minden hal itt fog összegyűlni, itt ezen az egyetlen részen, el kell férnie minden egyednek, tágasan és zavartalanul!
Másik szempont, a hazai környezetnek megfelelő vízmélység kialakítása.
Magyarországon az építésügyi fagyhatárt 80 cm-ben határozták meg a szakemberek. Ezzel nem is kell vitába szállni. De, vannak termelőtavak, melyek völgyben helyezkednek el. Zordabb teleken itt maga csak a jégvastagság volt 80 cm. Gázkieresztő és gázcserélő lékek vágásánál, bizony kimelegedett az ember, mire átfúrta ezt a vastagságot, a lékfúróval. Erre mindenhol a világon láncfűrészeket használnak, akár kétméteres láncvezető pengékkel is.
- Számoljunk.
80 cm volt maga a jég. Egy hal magassága fajtól függően változik. Egy ponty, akár 30-40-50 cm magas is lehet, hastól –hátúszóig. Neki, mozognia is kell tudni, tehát megint számolunk, 40-50 cm-ert és nagyjából megkapjuk azt az értéket, ami erre a területre megfelelő medermélység lenne, a gondtalan vermelésükhöz. Ebben a mélységben, már a nagytestű, felnőtt egyedek is minden gond nélkül áttelelnek.
Termelőtavakon a másfél métert tartjuk előnyösnek, a kedvező zooplanktonok napsugárzás általi felszaporodása miatt, és ugyancsak a napfénynek köszönhető vízmelegítő hatás miatt, amit a halak gyorsabb emésztéssel, több tápanyagfelvétellel, tehát gyorsabb növekedéssel fognak meghálálni, így juttatva megfelelő és eladható terméket a piacra.
De, itt a legtöbb esetben nem hagyjuk vermelni a halakat, azok már a Karácsonyi asztalra kerülnek, a fogyasztókhoz, vagy a további életük színterére, - tavakba, folyókba…
- Ha, ez az első tó, amit létesítenek, és még nem ismerik a hely adottságait, akkor ez legyen irányadó: 80cm fagyhatár, plusz a halak magassága, plusz az élettér.
Kb: 120-150cm minimálisan, ha Koipontyokban is gondolkodunk.
( Vannak már befagyásgátló technikai eszközök, ezek használatára majd visszatérünk. De, aki előre gondolkodik, az úgy tervezi a tavát, hogy minden technikai igény nélkül képes legyen a fenntartására, az csak egy plusz könnyítés, és luxus, hogy ma már használhatunk olyan eszközöket, amikkel a saját munkánkat, vagy a munkafázisokat kiválthatjuk. De, a tervezés, ezek nélkül történik.)
A meder valódi kialakításának elsődleges munkafolyamata a zónák kijelölése, megépítése
Természetközeli tavat úgy tervezünk, hogy abban minden élőlény megtalálja a számára szükséges feltételeket, függetlenül attól, hogy állatról vagy növényről beszélünk. A halak számára mindenképp szükséges egy „kiúszó” élettér, ahol mindenféle akadály nélkül mozoghatnak. De, a tó egyik sarkában szükséges egy teljesen sűrűn beültetett, alacsony vízszintű, sekélyebb rész, ahol majd a növényekre ikrázhatnak, és ezek a növények jelentik majd a búvóhelyét az elúszó ivadékoknak is, ahova azok a felcseperedésükig mindig vissza –és visszatérnek.
A tó egészséges működéséhez különböző szinteken építkezünk. Ezek a szintek adják az életteret, és segítenek nekünk a tó vizének tisztán tartásában, míg a meder oldala a megtelepedett baktériumokkal rendszeresen és folyamatosan segíti a biokonvertálást, plusz az ott megtelepedő algák jelentős táplálékbázis jelenetnek a mindenevő vagy növényi táplálékot fogyasztó halainknak.
A tó szélén, partján alakítjuk ki az úgynevezett „parti zónát”
Ahol a legtöbb vízparti vagy a néha, kiszáradást is tűrő mocsári növényeket ültethetjük. Rengeteg fajt kaphatunk a kereskedésekben. Önkényes ültetésükkor, járjunk utána a növény fajának és bizonyosodjunk meg róla, hogy nem mérgező a halaink számára, - sem.
Következő zónánk a „tocsogó zóna”
Itt az 1-10 cm közötti vízben, a folyamatosan a gyökerek vízben állását vagy a víztakarást igénylő, de még mocsári növények foglalnak helyet. Szintén rengeteg fajuk van hazánkban is, de vásárolhatunk a kereskedésekben, különleges növényeket is. Ez esetben érdeklődjünk a teleltetésükről, - és szintén a méreganyagaikról, mert ebbe a zónába is fognak kiúszkálni, a legapróbb ivadék halaink a nyári megerősödésük idején, és itt mindent felcsipkednek amit találnak.
Következő zónánk a „sekélyvizi és középmély zóna”.
Itt a változó 20-30-40 cm-es sekély, jól felmelegedő vízben rendkívül gazdag élővilág alakulhat ki. A növendék halaknak szüksége van az itt fellelhető és itt felszaporodó zooplanktonokra. Elúszásuk után ezeket a helyeket keresik fel és a veszély előli mélybe menekülésüket kivéve, folyamatosan ezeken a területeken tartózkodnak, - ami a tulajdonosok egyik legfőbb célja lenne, hisz így láthatják a legtöbbször a választott halaikat.
A zóna növényei rendkívüli színkavalkáddal és változatossággal tudják megajándékozni a szemlélődőket. Ide már ültethetünk olyan víztisztításban segédkező növényeket, amik a jelentős Nitrogén felhasználásukkal, elvonják az algák elől ezt a tápanyagot, így a víz tisztántartásában segítenek nekünk, - illetve a technikai eszközeinknek.
Full biotop tavaknál nem használunk semmilyen technikai eszközt, itt kizárólag a növények tápanyagfelvétele vonja ki a vízből az algák számára nélkülözhetetlen alkotóelemeket.
(- Személy szerint én ezt az irányt támogatom. Itt kell a megfelelő tudása ennek a szép szakmának, hiszen itt csak maga a természet végzi el a szabályszerű dolgait, itt nincsenek szivattyúk, szűrők és semmi, ami idegen a természetben. Mégis, sokak számára a legszebb tavak ezek, pont ezért. A legegészségesebb ökoszisztémák…)
Ezen zóna növényeinek sorába már beférnek a kis tündérrózsák. A kereskedésekben jelezzük, hogy a törpe fajokat szeretnénk, mert a sekély vagy középvizi zónába kerülnek. Megfelelő és hozzáértő szakszemélyzet esetén, ők csak a kicsi, 30-40cm vízben élni képes virágokat fogják számunkra átadni.
A hídőrök, hínarak, nádak, gyékények, sellővirágok, nyílfüvek mind ide is kerülnek.
A „mélyvizi zóna”
Általában a 60cm-nél mélyebb részeket nevezzük így. Ide is van lehetőségünk sok növény közül választani. Amit már úgy kell megtennünk, hogy ültetésükkor kellő hangsúlyt fektetünk arra, hogy a nagyobb halak se tudják őket kitúrni. A pontyok szeretnek vakarózni. előszeretettel használnak erre mindent, amihez hozzá tudnak dörgölőzni. Erre tökéletesen megfelel a mélyebb vízrészekbe ültetett nád szára is. Ebbe a zónába való ültetésükkor, gondoljunk erre is.
A legtöbb hínárt ide ültetjük, a tócsagazokat, vagy a nádat, gyékényt.
Van még egy zóna, ami a „felszínen úszó növények zónája”
Ide tartozik minden növény, ami a víz tetején „úszik”, úgymint a békalencsék, vagy a sokak által kedvelt vizijácint. De, a kolokán is, ami segítségünkre lehet az algamentesítésben.
Az öt ültetési zóna elérhető és ajánlott növényeinek fajfelsorolását, és a víztisztításban, alga elleni harcban segítségünkre lévő négyzetméterenkénti, fajtánkénti ültetési darabszámot egy későbbi fejezetben kifejtem.
A tómeder kész. Jöhet a következő lépés
A technikai eszközök, csöveinek, kábeleinek besüllyesztése a mederbe és az oldalfalakba.
Az igényeinknek megfelelően el kell helyeznünk minden technikai eszközhöz tartozó kiszolgáló egységet. Lehet az a szűrő és biokonverter szívó vagy összefolyócsöve, a meder oldalában a befúvócsövek, az esetleges víz alatti fényforrások helyeihez vezető kábelek csövei, a felületi hulladékokat leszívó skimmerek vagy szivattyúk csövei, a patakok, vízesések, csobogók kiszolgáló csövei – esetleges plusz kábelei. A légporlasztók csövei, befagyásgátlók fúvócsövei vagy tartói –a sor szinte végtelen.
Automata vitamin és ásványi anyag, esetleg, növénytáp adagolók a szivattyúházban is elhelyezhetőek a befolyó vízcsőre csatlakoztatva. Rengeteg csövet kell elhelyeznünk a mederben olyan módon, hogy azokat a feltöltött tó súlya, ne roppantsa össze, tehát ennek meggátlásáról is gondoskodnunk kell, takarással és megfelelő távolságok –mélységek tartásával. Az összefolyó és szívócsövek beállításánál gondolnunk kell a teljes üríthetőségre, tehát az elfogadott 0,5 – 1%-os lejtést mindenképp meg kell adnunk nekik, másképp nem tudjuk szárazra állítani a tavunkat egy esetlegesen szükséges gondozási teendő során, és ezekbe a víz belefagy, tönkreteheti őket, amiknek a cseréjéhez teljesen fel kellene szednünk a medret, komoly munkát a nyakunkba véve.
Úgy állítsuk be a vízcsöveket, hogy azokból maradéktalanul kifolyjon a víz, minden körülmények közt, és folyamatosan tisztán tarthatóak legyenek, akár kefékkel, akár sűrített levegővel vagy vízzel benyomott kemény csőtisztító szivacslabdákkal.
Aki erre nem gondol, az gomoly dilemmába kerülhet egy esetleges halbetegség esetén, mert nem lesz képes maradéktalanul kitakarítani, fertőtleníteni a medret és technikai eszközeit.
Ne kockáztassunk! Egy kis plusz ráfordított idővel és odafigyeléssel – szakértelemmel, rengeteg gondtól és plusz költségektől kímélhetjük meg magunkat.
Betonmedencék esetén, ilyenkor kell a mederbe helyezni a bebetonozásra váró betonrácsokat és ilyenkor kell az esetleges zsaluzatokat elkészíteni, gondosan ügyelni a megfelelő kivitelezésre. A beton, megkötési ideje után kell gondoskodnunk, annak a víztől elszeparálásáról, hogy a lúgos kioldódását elkerüljük. Ezt megtehetjük, az előző részben felsorolt módokon. A zsilipek tartó fémszerkezeteit is ilyenkor kell a helyükre állítanunk.
- Agyagmedencék építésénél a vakondhálók vagy a geotextiliák elhelyezése következik.
Fólia vagy EPDM gumilemezes szigetelés esetén, helyezzük és vagdossuk bele a geotextiliát a mederbe, gondosan ügyelve a teljes fedésre. Szabadon maradó rész semmiképp nem maradhat, mert azt az áskálódó életmódot folytató állatok, szinte biztos, hogy az útkereséseik során, rövid időn belül megtalálják, és ott, károsíthatják a fóliánkat.
- Agyag használatakor igyekezzünk járóutakat hagyni, hogy a tömörítést tökéletesen el tudjuk végezni, folyamatosan behordva és vizezve az anyagot, egyúttal kialakítva a számunkra elképzelt formákat, mind a medret, mind az ültetőhelyeket és a vízszint zónáit tekintve.
Ha, megszületett a döntés, kiástuk a medret, elhelyeztük a technikai kiszolgálást, most már joggal merülhet fel a kérdés, hogy ebbe a kacifántos formájú gödörbe, mekkora méretű fóliával kell számolnunk, hisz mindenhol kis öblök, szintek, teraszok és falak vannak
Felesleges nekiállni méregetni, van ennél sokkal egyszerűbb megoldás. Egyetlen gombolyag spárga vagy kötél, esetleg szalag kell hozzá.
A spárgát, belefektetjük a mederbe teljes hosszban úgy, hogy minden mederalakulathoz hozzásimuljon, így a valódi méretét kiadva a tó mederformájának. Megtesszük ugyan ezt a műveletet keresztben is, majd megmérjük ezt a spárgahosszt, és ráhagyunk fél-fél métert minden oldalon. Így biztosan elég lesz a vásárolt mennyiség, és nem kell utólagosan, hozzáragasztgatni darabokat.
Máris megkaptuk ennek a teljesen amorf formának a méreteit –síkban + fél, fél métert.
Az EPDM gumilemez, akár 300%-ot is képes nyúlni anélkül, hogy elvesztené az eredeti használati tulajdonságait, így minden apró rést, lyukat, gödröt ki fog tölteni, amikor a medret feltöltjük vízzel, - annak minden elemébe tökéletesen bele fog simulni. Ezt a legalkalmasabb a tűző napon végrehajtani, ekkor vagyunk képesek a fóliával vagy a gumilemezzel a nyúlása és felpuhulása miatt, a legkönnyebben kivitelezhető munkavégzésre.
Hideg időben, ezek merevek maradnak, nehéz velük dolgozni, ha nem csak egy sík idomot kell kibélelni, mint például egy tüzivíz tározó. A tómederhez, szükséges a jól felpuhult alapanyag, mely szinte már magától „belmászik-belesímul” a mederbe. Fogadjuk meg ezt a tanácsot, mert jelentősen megkönnyíti a munkánkat.
A tómedrünk kész. A technika csövei, kábelei, gégecsövei a helyükön. Tóban a fólia, vagy a választott anyag. Innen kezd egy kicsit bonyolódni a helyzet. Akik szűrőket terveztek és megvan a helyük, azok kezdhetik bekötözni a technikák csöveit. Áramellátásukról, esetleges automatizálásukról, távirányíthatóságukról véglegesen gondoskodni. Lepróbálni az eszközöket a helyükön. Itt elérkeztünk egy olyan témához, ami a modernizált tavakon, vagy Koi medencékben elengedhetetlen. Ez pedig a szűrés és biokonvertálás.
Milyen legyen a tó szűrése?
A legkisebb szűrőszivaccsal ellátott csobogóktól kezdve, a hatalmas géptermekben kiépített szűrőrendszerekig, mind egy célért harcol. A mai –értelmetlen és természetellenes- trendeknek megfelelő kristálytiszta, és a mederfenékig átlátható vizet előállítani.
Ezzel lehet vitába szállni, hogy jó-e egy halnak –ami prédaállat-, tehát természetes igénye a rejtőzködés és menekülés, - egy olyan víztérben élnie, ahol a nap 24 órájában szem előtt van.
A biológusok szerint egyértelműen nem, de azok szerint, akik ebből a piacból élnek vagy tavat szeretnének, - szerintük viszont, igen.
Aki ismeri a kísérletet a bárány ketrece elé kötött farkassal, az tudja rá a választ.
De...
A szűrésnek van egy másik velejárója is, amit most nem a víz átláthatóságára vetítünk ki. A vízben élő szervezetek természetes életének végtermékeitől szeretnénk megtisztítani a vizünket, olyan formában akár, hogy azt más élőlények számára felhasználhatóvá tegyük. (Innen indult az Aquaponia) Ez az Ammónia körforgás a természetben. Mivel itt a technikai eszközök segítségével nem szűrést végzünk, hanem a biológiai élőlények által egy átalakítást, így ezt biokonvertálásnak hívjuk. Erre külön telepeket építünk, hogy ezen baktériumok megtelepedését, minél nagyobb mértékben és felületen támogassuk, hogy az azokon átfolyó vízben lévő organizmusokat semlegesíteni vagy átalakítani tudják.
Nagy sűrűségű –eltúlzott, intenzív haltartást, csak ilyen technikákkal tudunk folytatni. Akik kristálytiszta vízre vágynak, nagy halsűrűség mellett, azok komoly költségekkel számoljanak.
A természet itt fizetteti meg velünk a számlát. Egy természetes és ajánlott egyedsűrűség esetén ekkora költségekkel nem kell számolnunk, a tó szinte önfenntartóként üzemel, megfelelő tervezés esetén. De, amint az egyedszámot elkezdjük a természetes állapotoktól minél jobban eltolva emelni, úgy növekszik a szűrésre is a biokonvertálásra fordítandó költségünk is. Ha nem gondoskodunk ezen medencéknél, szünetmentes tápegységekről vagy alternatív energiaforrásokról, akkor egy esetleges áramszünet alkalmával, azzal kell számolnunk, hogy a teljes halállományunk vagy megbetegszik, vagy elpusztul.
Mérlegelnünk kell, mi a fontosabb és mire, mennyit szeretnénk költeni, mert ez az a szegmens, ahol a tóépítés legnagyobb költségeivel találkozhatunk –a halak árát kivéve persze
A tó építési költségeit többszörösen meghaladóan vagyunk kénytelenek pénzt áldozni arra, hogy a túltelepített medencénkben, megőrizzük valamilyen szinten a biológiai egyensúlyt a baktériumok által. A Koi és az aranyhal rendkívül jó étvágyú halak, sokat esznek, ellenben a végtermék is ennek megfelelő. Nem megfelelő szűrés esetén, egy kisebb tó, túltelepített állománya, pillanatok alatt élhetetlen környezetet tud teremteni magának. Aki ezekben a halfajokban gondolkodik –vagy tokokban, az számoljon ezzel a plusz költséggel. Amikor tavat épít, lehet, hogy maga a meder kialakítása, növényesítése és az átlagos halak összköltsége sem éri el, még a szűrő és biokonvertáló eszközök felét sem.
Ezen eszközeink lehetnek egy kereskedésben vásárolt eszközök is, de magunk is készíthetünk belőlük tökéletesen megfelelőt. Azt, azonban ne gondoljuk, hogy jelentős összegeket fogunk megspórolni azzal, hogy magunknak vásárolgatjuk össze a szükséges alapanyagokat. Ez, csak akkor lesz olcsóbb, ha az otthonunkban már eleve rendelkezésre állnak, vagy a főbb elemeit, megkapjuk valakitől. A szűrőközegeket, kőzeteket, vatelint, vagy bármit, amit választunk, a boltokban kell megvásárolnunk. Innentől kezdve, érdemes elgondolkodni azon, hogy megvásároljuk egy valóban világhírű cég, kiváló eszközét, amire akár 5-10-20 év garanciát is kapunk, vagy magunknak barkácsolgatunk és viseljük a következményeit, ha valami gond adódik. A dolog csöppet sem elhanyagolható, erre különösen nagy gondot kell fordítanunk.
Lehet, hogy első hallásra soknak tűnnek a szűrésre és biokonvertálásra fordított százezrek vagy milliók, azonban egy olyan kiélezett tartási módban, ahol a nagytestű halak, jelentősen eltúlzott darabszámban vannak jelen, amelyeknek a darabszámra kivetített értéke meghaladja a több tíz vagy százezret, vagy az X forintot, akkor már láthatjuk, hogy ezen nem lehet fukarkodni.
Aki önmaga készít magának ilyen eszközöket, az sem fogja sokkal olcsóbban kivitelezni őket. Egy külön fejezetben kivesézzük ezt a témát, - ötletekkel is bemutatva ezeket.
A másik lehetséges verzió, a természetközeli állapot körül megmaradni a halak számát tekintve
Így megfelelő tervezéssel, és a növényesítés fokozásával, tökéletesen működő tavunk lesz. Ebben az esetben nem építhetünk kis tavakat. Kell a víztömeg az állapotok egyensúlyban tartására. A víz átláthatósága, ebben az esetben sem marad el sokkal a szűrővel rendelkező társaiktól, csak itt a növényesítés fajait másképp kell összeválogatnunk, hogy míg a szűrővel rendelkező tavak, mechanikai úton távolítják el az algákat, addig nekünk itt, a táplálékuk alacsony szinten tartásával és jelentősen nagyobb víztakarásos árnyékolással együtt kell kordában tartanunk őket. Kezdő tavasoknak ezt nem ajánlom, vagy csak abban az esetben, ha mindig rendelkezésre áll egy valóban hozzáértő, és segítő szándékú szakember.
Azt már látjuk, hogy egy Biotop vagy egy szűrés-biokonvertálás nélküli természetközeli tavat csak viszonylag nagy méretben tudunk hosszú távon, gondok nélkül fenntartani, alacsony egyedsűrűséggel, - addig, a szűrt-biokonvertált tavakat kisebb méretben is, nagy halállománnyal, kisebb-nagyobb gondokkal ugyan, és nem kis odafigyeléssel, folyamatos kontrollal, sokáig minden komoly vesződség nélkül tudunk gondozni. De, ennek, mint írtam, komoly ára van. Az eszközök és a fogyasztási költségeik terén is. A szűrőkről-biokonverterekről szóló fejezetben ezeknek is utánajárunk.
Eddig összesítve, kész a tómedrünk, vízhatlan bélést kapott, kialakítottuk a zónákat, kiépítettük a technika igényeit, és van szűrőnk-biokonverterünk.
A valódi tómeder, kész. A vízfelszín feletti munkáknál kezdődik az, ami már inkább a művészet fogalmába tartozik. Itt látjuk meg igazán, hogy kiben mi lakozik.
Elkezdhetjük, a szó átvitt értelmében vett, dekorálást. Kialakítani a dizájnt.
Figyelmesebb olvasó észrevehette, hogy egy tómederfajta kimaradt a felsorolásból. Az előre, formára gyártott, kész műanyag tómedrek…
Hát, velük nem sok dolga van az őket választónak, - az őket befogadó, megfelelő gödör kiásásán kívül. Legtöbbjükön, nincs alsó kifolyónyílás, ahová a szűrőket csatlakoztathatjuk, így kizárólag csak a mederbe rakott eszközzel vagy a mederbe lógatott csövön kiszivattyúzott víz, külső szűrőbe juttatásával tudjuk ezt megoldani.
Sokan egy apró kis vízköpőt, vizijátékot állítanak a mederbe, melynek apró szivacsa hivatott, –lenne hivatott, elvégezni egyben a biokonvertálást és a mechanikai szűrést is. Legtöbbször nem fog neki sikerülni, és sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a pár naponta az algáktól eltömődő szivacsot, moshatjuk ki újra és újra, mert a kis csobogót sem tudja már ellátni megfelelő vízmennyiséggel. Ezeket a medreket sokszor a földfelszín felett helyezik el, és oldalról, - mint egy sziklakert részét töltik fel földdel és kövekkel, melyek közeibe virágok kerülnek. Ezzel a fő gond a nyári hőmérséklet. Míg a földbe ásva lenne esélye a kis víztömegnek egy kis hűtésre, a mélyebb – „mélyebb” … - talajréteg által, így kiemelve a medret, oldalról is fűti azt a nap, nem csak felülről. A melléhordott föld pillanatok alatt átmelegszik, főképp a sziklák által felvett hőtől, amik még éjjel is továbbfűtik azt, mint egy hőtároló, így még hajnalra sincs esélye visszahűlnie valamilyen mértékben, mert már akkor kezdi újra sütni a nap.
Szélmalomharc a fenntartásuk, halak tartására, pedig pont ezen tulajdonságaik miatt, - sem, egyáltalán nem ajánlottak
Hiába árnyékoljuk ezeket. A kis víztömeg, pillanatok alatt felveszi a környezet hőjét, és a vízköpők sem képesek azt megfelelő szinten tartani. Kivételt képeznek itt az előző részekben is említett, akváriumainkban elhelyezett trópusi halfajok, melyek egyedeinek építhetünk ezekből is, - egy kis szakértelemmel, olyan tartóhelyet, amiben még szaporodhatnak is. Ezeket a kész medreket, sokkal inkább egy beltérben, - nappaliban, télikertben, közületeknél, irodákban történő felhasználásra ajánlom. Ahol a formagazdagságuk miatt, már jelentősen változatos összkép alakítható ki a gyári növényültető mélyedéseikbe, is.
Egy külön szoba a hüllőinknek, halainknak és ez a meder kiváló lehet a teknőseink számára.
Ha mindenképp kültéri elhelyezésükön gondolkodunk, akkor kizárólag a nagy, akár másfél-két m3-es méretekben gondolkodjunk. Halasításuknál pedig válasszuk a hosszútávon, a magasabb vízhőfokot is elviselni képes halfajokat.
Sok kis tómedret látni a kertek udvarán, a napon, minden árnyékolás nélkül, a sziklakertekben vagy a kert valamelyik részében kialakított kis zöld sarokban. Ezekben ne tartsunk élőlényeket! Csodáljuk a szökőkút vagy a vízköpő csobogását és a víz látványát, de ez egyetlen állat tartására sem megfelelő mód. Azoknak építsünk az életfeltételeiknek megfelelő elhelyezést és életkörülményeket biztosító életteret! …
Következő fejezetünkben a víz, és talajfelszín feletti munkákat vesszük sorra
Ismertetjük a szűrők, biokonverterek, dekorálási módok, sziklakertek építési lehetőségeit. A növények fajtáit és ültetési igényeiket, és ezennel már felkészülhetünk a halak fogadására is.
Lassan haladunk a célunk felé.
(Sajby)