Kerti tó építése - I. fejezet

Mik a törvényszerűségek?

Szerteágazó törvényszerűségek vannak, amik lefedik a teljes spektrumát a természet minden szegmensének. Fizika, kémia, biológia, földrajz, egy kicsit mindenhez értenünk kell-ene, ahhoz, hogy egy hosszútávon is jól, – és kis energiaráfordítással, működő, és önmagát fenntartani képes, élő vizi társas közösség boldog tulajdonosai lehessünk.

Vizi társas közösség, - mert egy új, csillogó vízfelszín megjelenésével, szinte azonnal és radikálisan megváltozik a körülöttünk élő állatok fajainak és egyedeinek száma. Valóban egy kis természetet lopunk a kertünkbe, teraszunkra, balkonunkra. Ezért, amikor belekezdünk, jól gondoljuk át. Lesznek állatok, amik innentől számítanak ránk. A mi tavunkhoz járnak majd a szomjukat oltani, akkor is, amikor a fiókáiknak visznek majd tőlünk vizet. Lesznek állatok, amik a mi vizünk segítségével fogják felépíteni a fészkeiket. Lesznek állatok, amelyek a mi tavunk körül „legyeskedő” állatokra fognak vadászni, és egyben táplálékot találni. A zümmögő barátaink, - a méhek, a mi tavunk vizéből visznek a kaptárba, és a saját szomjuk csillapítására, azért, hogy mézet készíthessenek.

Egy tó velejárója, hogy megjelennek a darazsak is. Akár kilométerekről is ellátogatnak minden nap, akár többször is, a számukra fellelhető és megfelelő vízterekhez. Ezt mérlegelnie kell mindenkinek.

Tehát, az állatok megszokják, hogy van ott valami, - egy tó, ami az ő életüket és fennmaradásukat segíti. Ha, egyik nap úgy döntünk, hogy feladjuk és betemetjük a tavunkat, akkor mindezek az állatok, kénytelenek lesznek, akár nagyságrendekkel nehezebb körülmények közé szorulni.

Ha elhatároztuk, belevágtunk, megalkottuk, akkor már könnyebb azt újragondolni, mint még munkát fektetni a befejezésébe. Mielőtt feladnánk, - kérjünk szakértő segítséget.

De, mielőtt belekezdenénk, fogadjuk meg ugyanezen szakértők szavát, és az első dolgunk az legyen, hogy minden munkafolyamat előtt, tanuljunk meg mindent, amit lehet, még akkor is, ha a tavat ugyan mással építtetjük, és esetleg más is fogja gondozni, mert kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a saját tudás mindennél többet fog érni, ha nincs más elérhető lehetőség a közelben- vagy napszakban.

Ez az írás is azt hivatott szolgálni, hogy már az alapoktól kezdve úgy tervezzünk és építsünk valamit, hogy azt a leghosszabb időintervallumban élvezhessük, akár még az unokáinkkal is

Mert egy kerti tavat, nem egy szezonra építünk. Egy tó, nem tavasztól őszig üzemel. Nekünk a tél viszontagságai elől is menedéket kell nyújtanunk a halainknak, ugyan úgy, mint a legnagyobb, rekkenő nyári forróságban is. A tervezés, itt kezdődik. Persze, építhetünk szezonális tavakat is.

A második, harmadik leengedésnél, feltöltésnél, takarításnál, a növények téli pihenőhelyükre cipelésekor, az esetleges halállomány lakásba, illetve pincébe költöztetésekor, meg fogjuk érteni azt, hogy miért négy évszakra tervezzünk. Ezeket a munkákat megspórolnánk, a növényeket nem törnénk, a halaknak nem okoznánk felesleges stresszt, ami a kihalászásukkal jár, plusz legkevesebb duplán csinálhattunk minden munkafolyamatot, minden évben.

Ne tegyük.

Ha, lehetőségeink engedik, építsünk minden tekintetben megfelelő tavat, medencét, - akkora méretben, ami már képes ellenállni az itthon megszokott évszak, és időjárás változásainak, viszontagságainak, mert másképp nem az örömünket fogjuk lelni, ebben a csodaszép hobbyban, - életformában, hanem csak a negatív oldala jut nekünk, az állandó harccal az algásodással, a vízhőfok drasztikus emelkedésével, és az ezekkel szinte egyben járó, - dédelgetett halaink pusztulásával. Tervezzünk előre, hogy ezeket elkerüljük.

De, hogyan? …

Kerti tó tervezése – A megfelelő hely kiválasztása

Elsődleges kerti tó tervezési szempontunk, - maga a hely kiválasztása. Azt meg kell értenünk, hogy ennél nincs fontosabb, (ha már tudjuk, melyik irányt követjük a haltartásban). Sorsdöntő lesz, minden tekintetben. Megfelelő helyen elhelyezett tavunknál, szinte töredéke lesz a ráfordított energia és a helyrehozatallal eltöltött idő mennyisége, plusz az erre fordított anyagi javak kiadása.

Míg mi nyugodtan hátradőlhetünk és a tavunkban gyönyörködünk, addig mások, épp megoldásokat keresnek az algásodás visszaszorítására, vagy mindenféle praktikákat keresnek az interneten, hogyan tartsák a vizük hőmérsékletét, a halaiknak még élhető tartományában, miközben újabb, nagyobb és sokkal drágább szűrők után keresgélnek, - teljesen feleslegesen.

Ha a megfelelő helyünk megvan, szinte nyert ügyünk van. Milyen a megfelelő hely? Visszatérünk rá.

Másik fontos szempontunk, hogy:

- melyik haltartási forma tetszett meg nekünk és melyiket szeretnénk követni?

- melyik halfajt szeretnénk tartani, ami nagyban meghatározza a tartási helyét.

Az előző fejezetekben láthattuk, egy adott halfaj legkisebb tartási víztérfogatát/egyed.

Amikor tervezünk, ezt figyelembe kell vennünk. Ne gondoljuk azt, hogy a kis tavunkban ellesz egy nekünk tetsző halfaj, mondjuk egy Szibériai tok (Acipenser baerii) és majd, ha megnő, keresünk neki másik helyet vagy másik gazdát, - vagy áltatjuk magunkat azzal, hogy majd addigra biztos kész leszünk a nagyobb tóval, addig meg ez is jó neki. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nagyrészt soha nem lesz így. A tokok már az első tartási évükben kinövik a kis tavakat, főleg az előregyártott műanyag tómedreket, amiket különböző barkácsáruházakban, vagy kereskedésekben vásárolhatunk.

Ezek a tómedrek inkább teknősöknek valók, - mint halaknak, esetlegesen az akváriumi halak, kerti tavas tartásánál jöhetnek szóba, de semmiképp sem, Koi pontyoknál és aranyhalaknál, - de legfőképp nem tokhalaknál.

Lépjünk tovább.

Eldöntöttük, hogy melyik fajt preferáljuk. Annak az adott fajnak vannak minimális tartási igényei, egyedenkénti víztérfogatra, és vannak mind minimális és maximális tartási hőfokai, esetenként pedig extra tartási körülményei, amiket egy tanult és felelős állattartó a legmesszemenőbbekig kíván betartani. Nem kínozni kívánja azt a halat, hanem a legszebb pompájában, egészségesen a leghosszabb távon tartani és esetlegesen, szaporodni látni. Ehhez pedig megfelelő feltételek kellenek.

Hazánkban a Koi ponty és az aranyhal az, amit legtöbbször választ a kerti tavon gondolkodó. (de, azért már más irányok is elterjedtek.)

Ahhoz, hogy ennek a két fajnak kielégítsük az igényeit, nagy tavakban kell gondolkodnunk elsősorban. ( a Darwini elmélet szerint, a korcsosulás elkerülése érdekében, ezek az értékek Koi pontynál 1,5 m3 víz / egyed, míg nagytestű aranyhalnál ez 750L víz / egyed)

Van egy másik irány, amit a kezdő tavasoknak egyáltalán nem ajánlunk, ami pont olyan, mint egy intenzív haltermelés, mégpedig, a halfaj túlzott besűrítése az adott víztérbe, amit nagy teljesítményű gépesítéssel próbálunk kiváltani. Kezdőknek, ez egyáltalán nem ajánlott.

Első tavon gondolkodók is tartsák be a halfaj minimális igényeit

Akár még eltúlzóan is, mert ezzel elérik azt, hogy már egy –vagy több stresszfaktort kiküszöbölnek a hal életéből, amit a többi igényeinek teljesülésekor, hosszú és gyógyszermentes élettartammal és jelentős szaporulattal fog nekünk meghálálni.

Tudom, hogy ezt a legritkább esetben választja bárki is, - mert az unalmasabb egyeseknek vagy nem trendi vagy nem olyan figyelemfelkeltő. Ezért –is- gyárt a legtöbb cég, nagykapacitású szűrőket és szélesspektrumú antibiotikumokat…

Ha betartanánk a fentieket, ezekre szinte soha nem lenne szükségünk.

- Még mindig az iránynál tartunk.

Fanatikus Koiponty tartók szeretnénk lenni és nem is tóban, hanem kifejezetten Koi medencékben kívánjuk tartani halainkat, - japánkertben, vagy maradunk az aranyhalaknál és/vagy egy természetközelibb életteret szeretnénk kialakítani a kertünkben, egy valódi pihentető zöldövezetet kialakítva, - esetleg fittyethányva bárki jószándékú tanácsára, vegyesen szeretnénk tartani több halfajt?

Ezek határozzák meg, majd a fenti ponthoz tartozó helyigényeket, de vannak általános szabályok, amik ma már inkább egy betartandó, jószándékú iránymutatássá változtak, mert ma már megfelelő pénzmennyiség beinvesztálásával, kiválthatunk pár szabályt, - bár kétlem, hogy az itthoni aranyhaltartók első gondolata egy vízhűtő berendezés terveztetése vagy megvásárlása lenne, hogy a tűző napon álló kis párszáz literes tavukat megóvják a „felforrástól . Koi tenyészetekben, ez ma viszont már nem nevezhető ritkának.

Sokan itthon vegyes halállományt tartanak

Nem éppen jó dolog ez, de a színkavalkád és a változatos formavilág, legyőzi az ész érveket.

Induljunk el a legelterjedtebb kerti tavas „létformától”, a viszonylag természetközeli állapotokat imitálni próbáló építési rendtől, amikor a kertünk egy sarkában, vagy szélén, esetleg a megtervezett tér közepén foglal helyet a kert szeme-fénye. (a hely most másodlagos)

Helyválasztás, újra. Itt kell jönnie egy kis földrajznak és biológiának. A hely, amit kinéztünk, mikor kap árnyékot. Szerencsés helyzetben vagyunk akkor, ha már jó ideje ott lakunk az ingatlanban és megismertük annak olyan helyeit, ahol szóba kerülhet a tó helyes elhelyezéséhez szükséges terület.

Miért fontos a tökéletes hely megválasztása?

Használjuk azokat az energiaforrásokat, amiket a természettől kapunk! Télen is, de tavasszal és ősszel is fontos, hogy a tavunk legalább minimálisan, de kapjon napfényt. Miért?

A tóban élő szervezeteknek szükségük van a napfényre. A halaink egészségét jelentősen befolyásolja, ha nem csak mesterséges táplálékokat kapnak, hanem az étrendjüket ki tudják egészíteni zooplanktonokkal is, - ugyan úgy akár kandicsrákokkal, vizibolhákkal vagy épp az algák több fajtájával. (akváriumi halak kerti tavas tartásánál, ez egy meghatározó tényező!)

Tavasszal és ősszel az elnyújtott napfényes időszakot meghálálják a tó lakói. Sokkal később hűl le a vizük, így teltebben, egészségesebben tudnak felkészülni a téli „vermelésükre”, és sokkal hamarabb fog felmelegedni tavasszal a vizük, hogy megindítsa az ívásukat, és több ivadék érheti el a növendék kort, amikor már majd egynyaras halakként dönthetünk sorsukról.

De, a napfény állandó jelenléte is káros. Éghajlatunkon, egy kis pufferkapacitású tó, a (jelenleg) júliusi-augusztusi rekkenő hőségekben, szinte pár nap alatt a halak számára élhetetlen környezetté válhat, olyannyira, hogy már a drasztikus 100%-os fekete takarás sem tudja visszafordítani a víz melegedését, mert a sekély tómedret oldalról –alulról is fűti a felmelegedett földfelszín, főleg akkor, ha körbebetonozott területen áll a tó. Ilyenkor, ha kevés a literszám, szinte biztosak lehetünk, hogy még folyamatos szűrés, légporlasztás, rendszeres vízcserék és pluszban beállított csobogók –vízköpők ellenére sem tudjuk az élhető állapotokat fenntartani.

A tó természetes életéhez szükséges a napos és az árnyékos terület is

Hazánkban, ezekre van szükség, hogy a teljes, egészséges, természetes életközösség állománya kialakulhasson.

( Aki régebben kezdte a tógazdálkodást, az tudja, hogy trágyázással, planktongyűjtéssel és „beoltással” kezdődik egy tó élete. Egy hasonló vízterületről szerezzük be az apró élőlényeket, akár egy sűrű lepkehálóval is. Mind a napos és mind az árnyékos oldalon végzünk gyűjtést, és mind a reggeli, mind az esti és éjszakai órákban, mind a felszínen, középvízen és az iszapot felkavarva a mederben, mindezt a széllel szembeni és a szél induló oldalán is. Így lehetünk biztosak abban, hogy minden lehetőséget kihasználtunk, a teljes életközösség, minden – máskor aktív- élőlényének begyűjtésére, amik majd a tavunkban felszaporodva fogják a vizet „karbantartani”. – Jelen korban, ezt megpróbálják „indító starter baktériumkultúrák” adagolásával kivitelezni, ami jelen esetben csak a baktériumokat tartalmazza, a többi fontos egysejtűt vagy magasabb életformát, -nem. Nekünk pedig arra is szükségünk van. Ez nem egy akvárium, hanem egy tó. )

A napos és árnyékos rész aránya régebben még 70 – 30 % volt. Amit maximum nyáron, egy kis plusz árnyékolással (nádfonattal, álcahálóval) fokoztunk a vízhőfok függvényében, de szinte soha nem volt szükség teljes takarásra.

Ma már ezt az arányt, szinte fifty-fiftynek lehetne mondani, de nyáron néha a 90-10%, - míg télen egyértelműen a takarás és árnyékmentesség lenne az előnyösebb.

Fény és árnyék egyensúlya

Tehát a hely megválasztásánál, legyünk tekintettel arra, hogy a meleg időszakokban árnyékos része is legyen a tónak, vagy kialakítható legyen megfelelő árnyékolás, míg télen, ne legyen teljesen napsugárzásmentes a terület és ne is alakulhassanak ki ott, hideglevegő megrekedések, a tó ne a terület legalján kapjon helyet, mert akkor, arra kárhoztatjuk, hogy hosszabb időt töltsön jég alatt az élővilág.

Más országokban a Koi medencék fölé pagoda tetőt építenek, vagy azt stilizáló faácsolású árnyékoló, de nyitott szerkezeteket, - ez nem véletlen és nem csak a néprajzi szimbolizáció, hanem szerepe van a megfelelő árnyékvetésnek is, hisz a legtöbbször ezek a medencék a földfelszín feletti – oldalfalas vagy üvegfalas kategóriákba tartoznak, tehát oldalról is fűti őket a levegő, 24 órában.

Ma már elérhetőek és sikerrel alkalmazzák a folyékony árnyékoló „fóliákat” a tó felszínén. Ezek alkalmazására ösztökélés helyett, én inkább a megfelelő hely kiválasztására helyezném a hangsúlyt, hisz a víz átláthatósága, a mi örömünket és az élvezeti összképet is rontja, - míg egy árnyékot adó- nem lombhullató fa, vagy építmény, nem von le semmit az élvezeti értékből, - sőt.

Tehát a megfelelő hely megtalálásához vezető úton léptünk egyet. Legyen természetes árnyékunk és napfényünk is. Lépjünk tovább.

Kerttervezés és tótervezés

Az ingatlan földrajzi helyzete is meghatározhatja a kialakítható tómeder nagyságát, vagy esetlegesen egy domboldali elhelyezkedés esetén, akár több kisebb meder kialakítására is van lehetőségünk, természetesnek ható patakok, vízesések, csobogók, vízvetők kialakításával. Itt csak az egyén szépérzéke és kreativitása szab határt. A legszebb összhatást ezekkel lehet elérni, nem véletlen építenek a sík területeken fekvő tavak mögé partoldalt és vízesést mesterségesen, - bár itt lép életbe egy olyan lehetőség, hogy a kitermelt talajt felhasználjuk egy új, mesterséges képződmény kialakításához, amiben helyet kaphatnak a szűrőházak, a technika, a felszínén pedig egy csobogó patak, és vízesés fokozza a látványt, illetve fodrozza a vízfelszínt, így fokozva a nagyobb oxigén beoldódást.

Helymeghatározásnál fontos szempont a már meglévő növényzet is. Kerttervezésnél pedig a tó köré ültethető növények fajtái. Hazánkban is jelentős mértékben vannak jelen a halakra veszélyes vagy mérgező növények, - is.

Rengeteg növény import útján kerül az országba, a vásárlók pedig a legkisebb mértékben - sem ismerik őket, a virágos pedig csak azt mondja el nekik, hogy mennyit kell öntözni, milyen talajt szeret, és milyen helyet kedvel. Azt már ő sem tudja, hogy ha a levélzetének nedveit belemossa, mondjuk eső, locsolás vagy a természetes hajnali páralecsapódás, akkor az akár káros következményekkel is járhat a halainkra nézve. Rengeteg fa és bokor van, ami különböző alkaloidákat juttat a vízbe és a halaink pusztulását okozhatja. Ilyenek például a hazánkban teljesen természetesnek nevezhető diófák, aminek drogjait a gyógyításban tucatnyi bajra fel lehet használni, de ugyan ezek az olajok, savak, csersavak és alkaloidák, mérgezőek a halakra. Lombhullató faként, pedig minden évben plusz munkát ad a tulajdonosának. A vízbe hulló diók, pedig tovább mérgezik a vizet.

A kertekben megszokott virágok is hasonló veszélyeket jelentenek. Legfőképpen a liliomfélék családja, amibe a tulipánok is tartoznak. A nősziromfélék tucatnyi fajtái is sok kertben kedveltek, sok közülük őshonos fajta.

Az amarilliszek családjába tartozik több tucat fajta virág, amit szintén sok kertben megtalálunk, -

ilyenek a nárciszok… Majd 15 tucatnyi fajtájuk létezik, mindegyik a Likorin nevű nitrogénvegyületet tartalmazza magában.

A jázminok, az olajfafélék családjába tartozó kúszónövények, amiknek szintén több tucat fajtáját termesztik és tartják, mint dísznövényt.

Mind mérgezőek a halainkra

A burgonyafélék családjába tartozik az Angyaltrombita (Brugmansia) is. Sokan trombitavirágnak vagy maszlagnak ismerik, csattanómaszlagnak, csodafának vagy redősziromnak, tájegységtől függően, - melynek szintén tucatnyi fajtáját ismeri a világ. (itthon és a világban egy ideig a Dutura –maszlag- nemzetség tagjának tekintették, de ez már idejétmúlt feltételezés, - saját nemzetsége van, a Burgonyafélék családjában.) Itthon nem telel át, nem fagytűrő. Rengeteg gyermekbaleset fűződik a nevéhez. Minden része a hioszciamin és a szkopolamin alkaloidákat tartalmazza! Jól gondoljuk át a kertünkbe engedését. Gyermekek közelébe semmiképpen nem ajánlott!

Kultúrnövényeink közül, nem tudom ki ültet –igazi-burgonyát vagy padlizsánt a tó mellé, de ne tegye. Szintén a fent leírt, nem ajánlott növények közé tartoznak, a leveleikben és hajtásaikban található alkaloidák miatt.

Ez is olyan téma, ami szintén megér egy fejezetet. Mindenki döntsön belátása szerint.

- Mindenképp kérjünk segítséget, vagy járjunk utána mélyrehatóan a kertünkbe, vagy a tó mellé ültetni vágyott növénynek. Legtöbbjük mérgező. Ha mi felnőttek, nem is gondolnánk mérgező mivoltukra, a gyermekeink, sajnálatos játékként, akár szájukba is vehetik ezeket a növényrészeket, főleg leveleket, szirmokat, pusztán a kíváncsiság miatt, - gondolkodjunk előre.

Játékuk közben a tó vizébe dobált –kishajóként- használt szirmokat, leveleket, magokat a halak csipkedhetik, lenyelhetik, és már csak a pusztulásukkor vesszük észre őket.

Ha már dobálás, - akkor, ha van kő vagy kavics a közelben, az biztosra vehető, hogy a gyermekek azokat a tóba fogják dobálni. A legtöbb kamasz és felnőtt, ha lemegy a Duna , Tisza, vagy egy tó partjára, szinte az első dolga valami lapos kavicsot keresni, hogy – „kacsázzon”. A gyerekekben is szintén él ez a szinte a génekben rejtőző cselekedet. Tehát, olyan kövekkel, sziklákkal, kavicsokkal vegyük körül a kerti tavunkat, amiket a vízbe juttatva sem oldódnak ki belőlük különböző anyagok, amik vagy mérgezően hatnak a halakra, vagy azokból a pH (kémhatás) vagy Nk (vízkeménység –Német keménységi fok) eltolására alkalmas anyagot mosson ki a reakcióba lépés.

Kevesen gondolnak erre is. Így látni a tavak körül rengeteg mészkövet, különböző érceket tartalmazó kőzeteket, sziklákat, vagy épp dekorként a tengerekből a kirándulásaik-utazásik során hazahordott kagylókat, korallokat. Ne tegyük.

A tó áramellátása

A helyválasztás kérdéséhez gyökeresen hozzátartozik a „közművek” jelenléte, vagy hiánya.

Jelenlétekor is meghatározó lehet, hogy milyen áramerősségű rendszerünk van. Itt kifejezetten az Amperszám érdekel minket. Sok helyen, régebben, - költséghatékonysági szempontból, csak 16A-es rendszereket építettek ki. Ezt majdnem egészében elviszi a jelenlegi lakások felvétele. Így a szűrők szivattyúira, légporlasztóira, világításokra, automatikákra, esetleges fűtőszálakra, már nem marad megfelelő mennyiség. Laikusi szavakkal élve, egy bekapcsolni kívánt eszköz –leveri a biztosítékot.

Magyarul többet venne fel, mint azt számunkra a Fi-relé engedélyezi, a többi fogyasztóval együtt. Itt nem is kell nagy dolgokra gondolni, hisz minden háztartásban vannak hűtők, elektromos sütők, tűzhelyek, mikrosütő, akár több számítógép is, akvarisztikai berendezések, plusz a világítások – és a ma már rendkívül divatos klímaberendezések, - amik már nagyrészt, többedmagukkal elvihetik ezt a rendelkezésre álló mennyiségeket.

Mindenképp győződjünk meg róla, hogy akár az összes fogyasztónk üzemelése esetén is, működtetni tudjuk a tóhoz tartozó eszközeinket. Hiszen a legnagyobb hőségekben megy majd a lakásban a klíma, és akkor kellene nekünk esetleg még egy-két szökőkutat, vizijátékot, vízköpőt beállítanunk a víz hűtésére.

Ha úgy ítéljük meg, hogy kevés nekünk ez az Amperszám, akkor mindenképp fejlesztenünk kell a rendszert, 32Amperre. Ezt a helyileg illetékes, regisztrációval és pecséttel-pecsétszámmal rendelkező villanyszerelő teheti meg, a szolgáltatóval egyeztetett eljárás során.

Ezzel a képlettel kiszámolva láthatjuk, hogy meddig nyújtózkodhatunk:

Ha csak egy fázisunk van, akkor 16Amper x 240Volt = 3.840Watt vagy 32Amper x 240Volt =7.680Watt –így láthatjuk, hogy elektromos rendszerünkhöz mérten, milyen fogyasztási értékekkel kell számolnunk. (igen, ma már 240Volt a hálózati feszültség, a régi 230V helyett. – régen csak 7,3kWattot tudtunk kivenni a hálózatról, 32Amperrel, viszont így ma, már 7,68kW-ot.) A megnövekedett igények, hatottak a szolgáltatókra. Is.

De, ha 3 fázisunk van, tehát köznyelven Ipari áramunk van, ami 400Voltos rendszer, akkor ha minden fázisunk 32Amperes, akkor 22kiloWattot tudunk felvenni a hálózatból –átlagban, mert a fogyasztók karakterisztikájától is függ, hogy mennyire „rángatják” a hálózatot. Rezisztív vagy induktív fogyasztók az eszközök… Egyes fogyasztókkal ki tudjuk használni a 22kW-ot, míg másokkal, csak 16kW-ot. Ezen eszközök vásárlásakor, kérjük ki szakember tanácsát –és itt a Szakember egy valódi jelző, nem csak egy eladó a boltban.

Az energiatakarékos eszközök, lehet, hogy a tó indításánál drágábbak, de hosszú távon, nem csak a velük megspórolt energia térül meg, hanem a hálózatunk közvetlen terhelése is kisebb lesz, így ha szükséges, akkor nem kell azon gondolkodnunk, hogy hogyan oldjunk meg egy problémát. Komolyan előretervező emberek, 12Voltos rendszereket is kiépítenek biztonsági tartaléknak, arra az esetre, ha a hálózati áramszolgáltatás ilyen vagy olyan okokból szünetel. Ilyen esetekre vagy akkumulátorokkal és inverterekkel vagy nagy teljesítményű szünetmentes tápokkal tudunk felkészülni. Itt 1Amperre 12Wattot számolhatunk - átlagban.

Ma már ez nem okoz gondot, a boltok polcain vagy a webshopokban mindent megkaphatunk.

Nyugodtan elengedhetjük a fantáziánkat. Következő a víz.

Vizet a tóba! De honnan?

Bármily hihetetlenül is hangzik, sokszor a víz maga gátolja meg, vagy jelentősen drágítja meg az első beruházásokat egy tóépítésnél. Döntenünk kell. Ha van megfelelő vízhozamú kutunk, akkor arra kell berendezkednünk, és alternatívaként számítani csak a hálózati vízre.

Ebben az esetben mindenképp szükséges egy teljes vízminőség vizsgálatot kérnünk vagy a helyileg illetékes Vízmű-labortól vagy egy akkreditált labortól, ami számunkra a szükséges paramétereket mérni tudja.

Hazánk vizeiben jelentős mértékben vannak jelen mérgező nehézfémek, melyek teljes mértékben meggátolják a haltartást. A legtöbb kútvíz már alapból, - geológiai szinten tartalmaz nagymértékű arzént, jódid-ionokat, ammóniumot, nitritet, nitrátot, vasat és mangánt… - és ezek mellett különböző kórkeltő baktériumokat, mint például az E.coli vagy a Fekális Enterococcusok, melyek a szennyvízzel kerülnek a kutak vizébe…

Van egy másik jelző is, aminek értékeire figyelnünk kell, mégpedig a Kémiai oxigénigény. (KOIps) - Ezt szintén laborvizsgálattal tudhatjuk meg. Ez a paraméter a víz szerves anyag tartalmáról ad felvilágosítást.

A szerves anyagok kémiai oxidációjához szükséges oldott oxigén koncentrációt fejezi ki mg/l-ben. Minél nagyobb ez a mért érték, annál nagyobb a víz szervesanyag-tartalma. A felszíni vizekben található szerves anyagok elsősorban természetes eredetűek (pl: tőzeges talajok, lápos területek, kiterjedt erdőségek mentén), emellett megjelenhet a vízben a kommunális és ipari szennyvizek szerves anyaga is. A vízben lévő szerves anyagok könnyen hozzáférhető tápanyagforrást jelentenek a baktériumok számára. Ezáltal a mikrobiális szaporodást segítik elő az ivóvízhálózatban, ennek következményeképpen pedig íz- és szagproblémákat okozhatnak. A szerves anyagok a maradék fertőtlenítőszerrel (klórral) reakcióba lépve annak koncentrációját csökkentik, és káros klórozott szerves vegyületek is kialakulhatnak.

A nagy szervesanyag-tartalmú víz a vas és a mangán oxidációját hátráltatja, eltávolítását is nehezíti. A vas és a mangán megjelenés a vízben szorosan összefügg egymással, nem véletlen, hogy e két elem vizsgálata is előírt. A vas (Fe) és a mangán (Mn) határérték fölötti mennyiségben fordul elő szinte valamennyi mélyfúrású kútban. Nem károsak az egészségre, de nehezítik a víz felhasználását, sárgás elszíneződést, zavarosodást okoznak. A vízhálózatban kicsapódó vas- és mangán-vegyületek az ún. másodlagos vízminőség romlásban jelentős szerepet játszó mikroorganizmusok megtelepedését teszik lehetővé.

Ne kísérletezzünk. Ilyen paraméterek mellett válasszunk egy hosszú távon is megfelelő víztisztító berendezést, amiről akár a lakóházat is elláthatjuk, nem csak a kerti tavat

Bár, az ilyen berendezések akár 3-4-500.000-el is megdrágíthatják az indulásunkat, azonban idővel, sokkal jobban járunk ezzel a lehetőséggel, mint a folyamatos hálózati víz fogyasztással, ahol már a csatorna vagy talajterhelés díját is fizetjük, pedig valójában a víz, nem oda került.

- Akiknek viszont csak a hálózati, fogyasztási víz áll rendelkezésre, azoknak viszont szintén figyelemmel kell kísérniük a Vízmű honlapján kiadott vízösszetételi és minőségvizsgálati lapokat.

A csapvízben szintén jelen vannak a mérgező, és kórkeltő anyagok, baktériumok, csak már az emberi szervezet számára elviselhető mértékre korlátozva. De, jelen van benne a halaink számára káros klór és klorid, az ammónium, valamint szintén az E.coli,és a szervesanyagok, antibiotikumok, fogamzásgátlók és sorolhatnánk… - a víztisztító állomások hatékonyságától függően, kisebb-nagyobb mennyiségben.

A halaink számára ezek a nehézfémek és vegyi anyagok nagymértékben mérgek, de kis mértékben is mérgezőek. Csapvíz használatakor mindenképp vízelőkészítő adalékokat kell használnunk. Ez nem eldöntendő - igen vagy nem- kérdése, hanem kötelező.

A nyári melegben a 26-28 Celsius fokos vízbe sem engedhetjük bele a 7-8 Celsiusos kútvizet vagy a hálózat 14 Celsius fokos vizét. Azt mindenképp előkezelnünk és azonos, - vagy 1-2 Celsiust megközelítő értékre kell állva, melegítenünk. Mindenképp ajánlott, egy külön tartály, amibe csak az előkészített vizet tároljuk. Beleengedjük a kútból vagy hálózatból a vizet, - hozzáadjuk a mentesítő folyadékokat, - ha szükséges, és a felhasználásáig zártan tároljuk, hogy a szúnyogok ne tudjanak benne elszaporodni. Felhasználásig a megfelelő hőmérsékletre fog melegedni. Innen gravitációs vagy szivattyúzásos módon pedig a tóba juttatjuk a kívánt mennyiségben. Ez a kívánt mennyiség pedig a minimális vízcsere mennyisége legalább.

A heti 10% vízcsere jelentősen megnöveli a halaink túlélési esélyeit. Bizonyított tény, hogy a rendszeres vízcserét alkalmazók halai, minden tekintetben kiválóbbak, a folyamatosan és egyre nagyobb mértékben, a méreganyagoktól telített vízben, hiába alkalmazzuk a világon elérhető legkiválóbb és legdrágább víztisztítókat, biokonvertereket.

A vízcserét nem helyettesíti semmi. Ne plusz adalékokat és gyógyszereket vegyünk, hanem alkalmazzunk rendszeres vízcserét. Készüljünk fel rá tartalék és előkészített vízkészletekkel.

Mindig legyen –vésztartalék- vizünk, elegendő mennyiségben. Akár egy karantén kialakítására is szükség lehet, ha halakat tartunk a tóban. Ha egy tavunk van, és abban halakat tartunk, akkor gondoskodnunk kell arról is, hogy akár a tóban tartott legnagyobb halunk számára is képesek legyünk karantént kialakítani. Ehhez természetesen, kell a hely, és megfelelő vízmennyiség –tartalékban, ami azonnal felhasználható. Betegségek antibiotikum kezelés előtti teendője, egy gyors, akár 30-50%-os vízcsere. Tehát láthatjuk, hogy nem csak azzal a vízkészlettel kell rendelkeznünk, ami a tóban van, hanem szükséges további, majd fél „tónyi” mennyiség, ami akár azonnal felhasználásra kész kell, hogy legyen, megfelelő hőfokon és mentesítve a halakra káros anyagoktól.

Esővíz elvezető és víz túlfolyó a tóba

Tó kialakításánál, - de még a vízhez tartozóan, fontos megjegyezni a túlfolyó meglétét. Jelentősebb csapadékmennyiségeknél SEM vezethetjük a vizet közvetlenül a tóba az ereszekről, csatornákból. Azokat mindig kizárólag a vízszűrőn keresztül, megtisztítva lehet felhasználni. Egy nyári hideg zápor, a tetőről egyenesen a tóba vezetve, teljesen felboríthat mindent, mint amiért dolgoztunk. A 26 Celsius fokos vizet, hirtelen lehűtheti, akár a felére, negyedére is, főleg ha a nyári zivatar jégesővel érkezik. Egy hosszabb jégeső, a tető csatornáin keresztül, közvetlenül a kis tóba folyatva, megölheti az összes halunkat. Nem élik túl a hirtelen, akár 15-20 Celsius, - és a vízkeménység több fokos azonnali változását.

A kerti tó elhelyezése legyen olyan, hogy a nagymennyiségű csapadék miatt kiöntő víz, ne tudja onnan kimosni a halainkat, ellenben a felesleges vizet elvezesse a mederből és azt a szükséges szintre beállítva tartsa. Egy rácsozattal védett kifolyócső, tökéletes erre, csak az esetleges eldugulását kell néha ellenőriznünk. Nem kell a vízszintünkkel egy magasságban lennie, de annak jelentős emelkedésekor a víz már távozzon a tóból. A beállított vízszintünk felett 5cm-el legyen a kifolyó cső vagy patak alsó széle. Így ugyan lesz egy kis többlet vízvisszatartás a csapadékból, de az hamar, –napokon- belül távozni fog, a párolgással, ami mind természetes, mind az eszközeink miatt történik.

Ha vízeséseket vagy csobogókat alkalmazunk, azokat úgy tegyük, hogy még viharos szélben se szárítsák ki a tavat. Válasszunk az ingatlanunkon olyan helyet a tónak –lehetőségeinkhez mérten, ahol nincs keresztszél. A szökőkutak, vízjátékok felnyomott vizét a szél a part mellé fújhatja ki, ha a szivattyúnk a meder legalján helyezkedik el, akkor pont azt érjük el, mintha egy slaggal leengednénk a tavat. Vihar után hazaérkezve, csak a száraz medret találjuk a tó helyén, hiába esett az eső, a szél félrefújja a visszaérkező vagy levegőben lévő vizet, és az a tó mellett fog földet érni.

Kevesen gondolnak erre, pedig rendszeres probléma a kisebb tavasoknál.

A vizijátékok, csobogók, szökőkutak kis szivattyúit vagy szűrőházait, mindig a vízmagasság 1/3-án helyezzük el, így meggátoljuk a szárazra kerülését a medernek. A mocsárzóna növényei, ki fogják bírni a napozást, míg intézkedünk az ügyben. Sok ilyen szivattyú „szárazonfutás” ellen biztosítva van, így lekapcsol, ha nem tud elegendő vizet szívni, meggátolva a saját motorja leégését, zárlat okozását. A tó alján lévő gyűjtőcső, csak a víz szűrőjéhez és a biokonverterhez vezesse a vizet, soha nem olyan eszközbe, ami szárazraszivattyúzást okozna. Legyenek biztonsági tartalékok a halak túlélésének, legalább addig, míg hazaérünk és intézkedünk.

Elindultunk a tóépítéshez vezető úton

Hol is tartunk? - eldöntöttük milyen tavat akarunk és keressük a helyét annak a tónak.

Gondoskodunk róla, hogy legyen ott megfelelő mennyiségű áram és víz, amit meg is tudjunk tartani, de szabályozni is tudjuk, - valamint ne mérgező növényekkel és kőzetekkel vegyük azt körbe.

Mint látjuk, még csak pár körülményt vizsgáltunk és biztos vagyok benne, hogy a legtöbben, elgondolkodnak, hogy ezek után, akkor, - hogyan tovább.

Ha megtaláltuk a helyet, folytatjuk. – a következő fejezetben.

(Sajby)

Második fejezet: itt

Harmadik fejezet: itt

Negyedik fejezet: itt

Ötödik fejezet: itt

Hatodik fejezet: itt