Összes bejegyzés
Hidrobiológiai – Vízkémiai alapismeretek II. rész
Főbb biológiai, kémiai és fizikai sajátosságok, jelenségek a tavunk, akváriumunk vizében
(alapfok és egy kicsit lehet több is)
Mint az előző rész végén felvázoltam, ebben a részben, kicsit tovább bővítjük ismereteinket a víz kémiai és fizikai sajátosságait tekintve, melyek soha sem állandóak.
Kitérünk a sokak által Szent Grálként emlegetett és dédelgetett konyhasóra, melyet mindenféle ész érvek felsorakoztatása nélkül szórnak a vízbe egyes tótulajdonosok, mert – „azt mondta a szomszéd, aki valakitől hallotta, hogy valaki sózza a vizet, mert valahol olvasták és állítólag az, jót tesz a víznek és a halaknak…
Felvázoljuk, pro és kontra… Megbeszéljük a sókoncentráció valós tényeit. Mit is jelent ez.
Vannak ennél fontosabb témakörök a vizet illetően, és az egyik ebből a kémhatás
Óriási fontosságú témakör. A vízben lévő vegyületek és azok esetleges kölcsönhatásai, redukciói, oxidációs folyamatai. A víz fizikai és –látható, érezhető- paraméterei, amelyekről már sok, a vízben lejátszódó, végbemenő folyamatra következtethetünk.
Átvesszük a mérhető kémiai elemek sokaságát, melyeket figyelemmel kell kísérnünk, ha jó tógazdák akarunk lenni. Csapjunk is hát a le…..- a víz tetejére.
Kezdjük a kémhatással (pH)
Felesleges sokat írnom erről a fogalomról, mindenki tanulta az általános iskolában, de, ha még elmélyültebben szeretné beleásni magát, akkor elég ha a kedves Olvasó, beírja a keresőbe a kémhatás szót, és ezernyi megfogalmazást ad ki a rendszer. A Wikipédia sok mással ellentétben, elég jó cikkel van jelen ebben a témakörben.
De.
Vannak a tótulajdonosokra nézve kötelező érvényű kémiai ismeretek, amelyek miatt tisztában kell lennünk a pH változásainak folyamataival.
Alapként azt szinte mindenki tudja, hogy a pH:7 a semleges kémhatást jelöli. Ettől magasabb érték a lúgosságot (7-14) és ennél kisebb érték a savasságot (7-1) engedi következtetni illetve bizonyítja, megfelelő mérés esetén.
Ezt azért érdemes megjegyezni:
A pH érték a folyadék semleges, lúgos vagy savas kémhatásának megjelölésére szolgál. A vegytiszta –semleges kémhatású- víz minden literjében, tízmilliomod gramm szabad hidrogén (H) ion van. De, a vegytiszta vízben, ugyanennyi a hidroxilionok (OH) grammsúlya is. A hidrogénionok a víz savanyúságát, a hidroxilionok a víz lúgosságát okozzák. A logaritmust alkalmazva elég nekünk az egyik ion grammsúlyát ismernünk (H), mert abból már következik a másik aránya is (OH)).
A számunkra –tótulajdonosoknak- érdekes tartomány az édesvíz 6 és 8,5 közötti tartománya, (mely függ a víz keménységi fokától is) ahol halaink (Koiponty, aranyhal, stb) jól érzik magukat, élnek, szaporodnak, stb.
Itt ki kell térnünk a keménységi fokokra is...
...mert az élhetőséget tekintve, ez jelentős kölcsönhatással van egymással.
A víz keménységi fokától (hazánkban a német keménységi fokot használjuk, melynek jele: nk°) is függ a pH kölcsönhatása és a változtatás lépéseinek meghatározása.
Teljesen mást kell tennünk egy pH mérés utáni helyreállításnál, ha vizünk kemény és megint mást, ha lágy vízzel állunk szemben.
Érdemes megjegyeznünk, hogy halaink számára itthon egy közepesen kemény vagy kemény víz lesz elérhető. Mindez, ha ph:7, akkor nyert ügyünk van, halaink élhetnek boldogan. De…
Ez, a legkevesebb esetben ilyen egyszerű.
Esővíz a tóba
Sokan gyűjtenek esővizet, hogy azt majd a tavuk elpárolgott víz”egységének” pótlására használják, vagy épp a növényeik locsolására, hogy így spóroljanak, vagy –szerintük- kényeztessék őket. Esetlegesen előre tervezve a rendszeres vízcserét, ezzel oldják meg, a klóros csapvíz helyett, vagy az oldott oxigént nem tartalmazó és jelentősen hidegebb és stresszt okozó kútvíz helyett- melyben több nem kívánatos vegyület is jelen VAN!
Mindig mérjük le előtte a gyűjtött esővíz PH értékét!
Azt azonban tudnunk kell, hogy az esővíz pH-ja átlagban 5,6 - tehát alapból savas kémhatású! Ha valamilyen korrekciót szeretnénk végrehajtani a víz pH-jával kapcsolatban, akkor bizony számolnunk kell ahhoz, hogy ne csináljunk nagyobb bajt. Egy esetleges Ammóniamérgezés megfékezésére irányuló X%-os vízcserénk, még nagyobb katasztrófát okozhat, ilyen esetben, ha nem tudjuk biztosan, a tóvízbe juttatott víz valós, jelen idejű pH-ját.
Ez különösen kis méretű tavaknál lényeges.
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kémhatás mértékegysége tízszeres alapon növekszik. Az értékek 10-es logaritmusban helyezkednek el.
Egy pH:5-ös savaseső, tízszer savasabb egy ásványvíznél (ph:6), vagy egy lágyabb esőnél, - vagy egy bor(pH:4), tízszer savasabb egy kávénál (pH:5).
Itt is látnunk kell, hogy mennyi mindenre kell figyelnünk, egy szinte bagatellnek látszó vízcserénél, utántöltésnél.
A pH mérésére rengeteg lehetőségünk van, a vízteszt készletekben is jelenlévő cseppektől kezdve a lakmuszpapírig, és a legpontosabb elektronikus, digitális mérőeszközökig. Valamilyen eszközzel rendelkezzünk mindenképp.
Próbáljuk meg a halak tartóvizét az ajánlott pH:7-8,5 között tartani, de még a ph:6-9 is elviselhető, de már nem ideális. Itt hozzátenném, hogy bár a halaink elviselik még az átlag pH:5-ös vizet is, de a hasznos baktériumaink, amik a biológiai konvertálást végzik az Ammónia-körforgásban (Nitrosomonas és Nitrobacter, Nirosolobus) már elpusztulnak!
Elpusztulásukkal egy újabb toxint juttatnak a vizünkbe, tovább tetézve, a már amúgy is elég nagy bajt. Egy újabb ok a pontos és odafigyelő mérésre.
Nem feltétlen az a lényeg, hogy a vizünk milyen pH értéken van
Számunkra a változás a lényeg. Az, hogy miért történt. Ha az előző mérésünk óta változott a pH, akkor meg kell keresnünk az okát, nem csak konstatálni azt, mert a pH változása, már következtetni engedi a bajok kezdetét.
Egy kerti tó, mindig be fog állni egy állandó pH-ra. Ezért sincs két egyforma tó, és ezért sem lehet két tóra kivetíteni ugyan azt a tanácsot. Minden esetben mérni kell, minden összetevőt, hogy lássuk a változás okát, és tudjuk, hogy mit kell tennünk a folyamat megállítására és a volt –beállt- állapot visszahozására.
Tudnunk kell, hogy a baktériumaink a munkájuk közben csökkentik a pH-t, - savasítanak. Akinek szigeteletlen betonmedencéje van, annak idővel lúgosodik a vize, a betonból kioldódó mész miatt. Ami a savasító baktériumok ellenhatásaként nagyon jól működhet, egy már beállt tó esetében. Mivel ez az ellenhatás nem jön létre egy fóliás vagy teljesen szigetelt tó esetében, ezért ajánlott lehet egy lassan oldódó lúgosító anyag szűrőközeli elhelyezése, vagy rendszeres és jól irányított lúgosítás. Sajnos sokan elrontanak egy jó akváriumvizet azzal, hogy mindenféle csigaházat, kagylót, korallt dobálnak a vízbe, esetleg valamilyen gipszöntvény figurát-ami itt nekünk egy kis hálóban vagy kis zsákocskában elhelyezve a szűrő közelében –ahol átjárja a víz- nagyon jó szolgálatot tehet, ha nem akarunk, vegyi anyagokkal pH-t változtatni.
Ez már az –alkalitás- fogalma
Egy nagy pufferkapacitású beállt tó, akkor is megtartja a pH-ját, alkalitását, vegyi összetételét, ha a mederben, szűrőben lerakódott mulmot, iszapot, kitakarítjuk belőle.
De, el is vesszük tőle azt a lehetőséget, ha elrontunk valamit, akkor ezekből már nem tud regenerálódni.
Képzeljük el az iszapot egy szivacsként, ami engedi ki magából a benne lévő összetevőket, amiket magába szívott, - egy vizet ért változás esetén, abból helyreállhat minden a régi szintekre, de ha kivesszük ezt a szivacsot, akkor elvettük a tó önregeneráló képességét is. A baktériumok jelen vannak a tó oldalfalán is, de az igazi élőhelyük, a meder és természetesen a biológiai konvertáló telepük.
Ha rendszeres pH mérést végzünk, azt tudnunk kell, hogy azt, mindig a nap ugyan azon idejében tegyük. A tó vize, a baktériumok, algák, növények hatására a szén-dioxid felhasználását vagy termelését követve is változtatja a ph-t. Reggel, teljesen más értéket mérhetünk, mint egy szép napsütéses napot követő este, köszönhetően a vízben oldott szén-dioxid éppen jelenlévő mennyiségének.
Ha végrehajtjuk a heti rendszeres 10%-os vízcserét, és rendszeresen mérjük előtte a pH-t, akkor erre figyelnünk kell.
Halainknál már a 0,5 pH érték változás is jelentős stresszt okoz. A fent leírtakból már tudjuk, hogy ez – ötször lúgosabb vagy ötször savasabb – vizet jelent nekik. Tehát egy ötször- ilyenebb vagy olyanabb- vízhez kellene azonnal alkalmazkodniuk. Ez nem tud megtörténni. Stresszt és betegségeket fog okozni. Jól látható fizikai jelei vannak a felnőtt halakon, bizonyos vízproblémáknak. Feltéve, ha túlélik ezeket a hirtelen változásokat.
A víz kezeléseinél, a méréseinkre kell támaszkodnunk
Ezzel tudjuk megmenteni a halainkat. Mielőtt bármit is tennénk, mérnünk kell Ammóniaszintet is. Ez fogja meghatározni a következő lépésünket.
Ha a vízben jelen van Ammónia, akkor előbb azt kell eltüntetnünk a vízből, mielőtt a pH korrigálására fordított tevékenységünkkel kivégeznénk a halainkat – és ezzel egyidőben minden élő szervezetet a tóban. (Az Ammónia és a pH végzetes kölcsönhatásáról már írtam.)
Ha a pH-nk valamelyik irányba mérhetően elindul, akkor azonnal be kell avatkoznunk a halaink megmentésének érdekében.
Ammónia mérése után!
(Általában a halainkra végzetes pH eltolódása nagy méretű növényelszaporodás következtében állhat elő a lúgos oldalra. Az éjszakai sötétség következtében, egy túlterhelt vízben a halak és a növények együttes légzése miatt feldúsuló szén-dioxid miatt, pedig savas kémhatás felé tolódik el az egyensúly. Tehát már itt láthatjuk, hogy a kémhatás hirtelen változása, mindig a tótulajdonos hibája! )
Végezzünk folyamatos –napi- vízcseréket
Napi 10% vízcsere, jól nyomon követhető adatokat is eredményez. Ezzel egyidőben, kezdjünk légporlasztást. Ha eddig is volt alkalmazva, akkor növelnünk kell annak hatékonyságát. Ha, a pH-nk felfelé indult el, „csak” 1 egységnyit, akkor már a napi 10% vízcserék és a légporlasztás segíteni fog.
Ha, a pH lefelé indult, „csak” 1 egységnyit, akkor is ugyan ez az eljárás, de alkalmazhatunk egy szinte minden háztartásban, a konyhában jelenlévő anyagot, a szódabikarbónát. Kis adagokban keverjünk el szódabikarbónát egy vödör tóvízben és azt lassan adagolva a csobogók vagy befolyók, szűrő környékén folyassuk a vízbe.
Másnap újra mérjünk meg minden szintet. Ha van változás, járjunk el annak megfelelően. Ha nincs, akkor ismételjük meg a folyamatot.
24 óránként víztesztek alkalmazása és 10% vízcsere. Ha, egy egységnyi pH-nál nagyobb a változás, akkor 10% vízcsere már nem segít. Végezzünk 25% vízcserét, másnap mérjünk újra mindent. Alkalmazzuk a fentebb leírtakat.
Ha, elérnénk a szélsőséges értékeket, (6-9 pH) akkor drasztikusabb cselekményekre kell elszánnunk magunkat, a halaink megmentése érdekében.
50% vízcsere és vegyi úton történő pH változtatás.
A pH minus vagy pH plus vegyszereket megtaláljuk a kínálatban, szinte minden gyártónál.
Ha, valami oknál fogva, komolyabb baj történt a tavunkban és a pH kitolódik a végzetes ph:5 vagy ph:10 értékre, akkor már nem habozhatunk tovább, a halainkat ki kell emelnünk a vízből és biztonságos, élhető közegbe kell helyeznünk őket, míg a tó vizében zajló folyamatokat meg nem fékezzük, és helyre nem állítjuk a természetes és élhető értékeket. Hasznos baktériumaink ilyenkor már elhalnak. Teljes regenerációt kell végeznünk a tó ökoszisztémájában.
Minden változtatás után, 24 óra múlva mérnünk kell minden értéket. Amikor, azt látjuk, hogy elindult jó irányba a változás, akkor annak sikerén nem buzdulhatunk fel és még nagyobb adagokat bejuttatva a vízbe –gyorsíthatjuk a folyamatot- hamis elképzelésünk szerint!
Végzetes hibát követnénk el ez esetben. Ilyenkor már minden csepp, drasztikus változásokat képes okozni.
Egy egységnyi vegyszer egy kisebb pH-jú közegben, sokszoros hatást válthat ki
Míg a tótulajdonos kétszeri alkalmazással, két tizedesjegynyi változást tudott előidézni, addig a harmadik kezelés, a –felhígult- közegben, már akár tízszeres változást is képes véghezvinni.
Tehát a két kezelés után az örömében lévő tógazda, a harmadik kezeléssel, ismét kivégzi a már eleve stresszben lévő halait.
Az eszközökkel mérhető változások után, már rendkívül körültekintően járjunk el a kezelés tekintetében. Ha elindult a folyamat, inkább hagyjunk ki egy napot, és aznap csak mérjünk a légporlasztást és a vízcserét természetesen végezzük el. Ha változást látunk, ne próbáljuk azt gyorsítani. Várjunk másnapig. Látni fogjuk, hogy megállt-e a folyamat vagy továbbváltozott. Ezek tudatában folytassuk, vagy állítsuk meg a kezelést.
Kerti tavaink általában lúgosak
Ezért az alkalitást figyeljük és ezt is mérjük. Az alkalitás a vízben oldott kalcium, magnézium és más összetevők mennyiségével függ össze. A kemény vizek alkalitása ezért magasabb.
Ezért sokan inkább karbonátkeménységet (kH) mérnek, mint alkalitást és abból következtetnek az alkalitásra... A kémhatás, az alkalitás (ellentettje aciditás) és a vízkeménység –karbonátkeménység mérésére és változtatására, sok eszköz és lehetőség áll rendelkezésünkre.
Használjuk őket.
Mint látjuk a kémhatás kérdése, kardinális kérdés, és még így is, csak nagyon mérsékelten érintettük. De, ez bőven elegendő egy átlagos tótulajdonosnak.
Jegyezzük meg, hogy nem a pH értéke a fontos, ha az a határértékeken belül van. A változásokra figyeljünk, és arra reagáljunk.
Végezetül: ha a vizünk beállt, működik minden biológiai szabály, akkor ne akarjunk rajta változtatni
Akit bővebben érdekel a Hidrogénionok kérdésköre, az rengeteg publikációt elér a témában az interneten is. Aki nem hiszi, járjon utána…
Következő részre maradt a só kérdése, a további vízben lévő vegyi anyagok és a fizikai állapotok témaköre és kicsit jobban kitérünk a vízkeménység kérdésére is.
(Sajby)