Itt a tavasz! Éljünk vele!

A tavaszi esők beköszöntével, rendkívül jó lehetőségünk nyílik a későbbi, nyári rekkenő hőségekben elpárolgó víz pótlására használandó esővíz gyűjtésére. Ennek természetesen több lehetséges módja van, de ami a számunkra fontos és értékes vizet, hosszútávú megőrzésben jelentheti, az szinte csak egy, - ez pedig a földfelszín alatti tárolás. Miért? … Bizonyára sokan,- szinte legtöbben az esővízgyűjtő csatorna lefolyójához rakott hordókkal, tartályokkal fogják fel a hirtelen lezúduló esővíz nagy részét. Ők gyakran tapasztalhatják, hogy mekkora mennyiségképes egy hirtelen zivatar által egy adott területre érkezni.

Sokszor az odakészített tartályok sem képesek az ilyen módon, nagy mennyiségben ömlő vizet felfogni, és a víz nagy része a ház melletti területen, - a ház alapja alá szivárog, ami kifejezetten nem tesz jót az épületeknek. A víz elvezetésének egyik oka ez, - míg a másik, a környezettudatos és költséghatékony vízgazdálkodás kialakítása a saját területünkön. Az esővíz, így is, úgy is a környezeté lesz ismét, - csak az időpontja változik. A nagy mennyiségben érkező csapadék, - hó vagy eső, felhasználása számunkra rendkívül jó költséghatékonyságot tesz lehetővé a teljes szezon, tehát, majdnem az egész év során, - míg a halainkra nézve, kifejezetten jó hatással lehet, megfelelő előkészítés és természetesen az elmaradhatatlan víztesztelésekkel igazolt ártalmatlan anyagok esetén.

De, miért föld alatt tároljuk? - Első és legfontosabb szempont a víz értékes alkotóelemeinek megőrzése, a káros rovarok és az algák elleni védekezés, valamint a gyors elpárolgás megakadályozása. Bizonyára sokan tapasztalták, hogy a gyűjtőhordókban, tartályokban előbb- utóbb olyan előre leírható folyamatok mennek végbe, amik számunkra nem kívánatosak. A napon álló hordók folyamatosan vesztenek vízkészletükből, - és mint minden kis mennyiségű pangó vízben, a vizük bealgásodik, és megtelepednek bennük a szúnyogok szaporodásának következtében a szúnyoglárvák. - Természeti katasztrófa sújtotta trópusi vagy meleg éghajlatú területeken, a súlyos maláriajárványok megelőzésére, ezért is telepítenek Szúnyogirtó fogaspontyokat (Gambusia affinis) az elhagyott otthonok medencéibe, csatornákba, árkokba, de még a munkagépek markolókanalaiban megállt vizekbe is, ugyan úgy, mint a lomok közt található hordókba…

A napon álló hordók vize, a nap végére ugyan elég jól felmelegedik az esti kertlocsoláshoz, de az a tavunk vizének pótlására, még egyáltalán nem jó. Annál is inkább, mert aki valóban előre gondolkodik, az a tó, - a növények számára fontos tápanyagokat a megfelelő mennyiségben tartalmazó, tökéletes vizéből locsol, majd a tóba pótolja vissza mindig az elhasznált vizet, ami a halakra rendkívül jó egészségügyi hatást gyakorol, hisz így egy kis vízcserét hajtunk végre, ami a felgyülemlett, nem kívánatos anyagokat ez úton kivonja a vízből, és friss, megfelelő vízzel pótolja azt. Ez a legjobb megoldás.

A föld alatti tárolás ugyan egy kis munkát és beruházást igényel, de aki komolyan gondolkodik a halainak valóban megfelelő természetközeli tartásáról, annak megéri a belefektetett energia. Egy (átlag) 5x2méter alapterületű és 1méter mély kibetonozott föld alatti akna, és az ennek a tetején, helyet foglaló sekély, 25-30cm mély „medence” kialakítása a legjobb megoldás. A vízgyűjtő csatornákból, az összegyűjtött esővíz, gravitációs vagy szivattyús-csővezetékelt úton jut el az aknába, majd a napi megfelelő mennyiséget a felette lévő – medencébe, szivattyúzzuk. A nap folyamán az ott, - a tó vizével azonos hőfokra felmelegedett vizet, tesztelés után, már az esti locsoláskor a tóba juttathatjuk, akkora mennyiségben, amennyit a locsoláskor elhasználtunk. A föld alatt tárolt víz, nem melegszik fel, - nem poshad meg, nem algásodik be. Ha megfelelően végezzük az akna két fedelének szellőzését, - sűrű „szita”hálóval, akkor semmilyen állat nem fog ott lejutni, nem telepszik meg benne, és nem is rakja bele a szaporodásához szükséges petéit sem. Az így tárolt víz rendkívül hosszú ideig felhasználható marad, - sokan az így gyűjtött vízzel látják el a háztartás, úgynevezett – piszkos víz részét.

Használják ezt a vizet a wc öblítésére ugyan úgy, mint az autó mosására, egy külön erre a célra kiépített és szűrt csőhálózaton keresztül… De, ami a számunkra legfontosabb, tehát a kerti tó gondozása, ezzel a vízzel tökéletesen kivitelezhető, és biztonságos. A rendszert, akár automatizálni is lehet, tehát nem okoz plusz munkát, ha ez lenne az elrettentő ok a megoldás kivitelezésétől. A már előre letesztelt vizet az aknába gyűjtve, nem kell minden alkalommal törődésnek alávetnünk, csupán a következő esőzés alkalmával kell újra tesztelnünk.

Az így gyűjtött vizet sem vezethetjük be azonnal a tóba!

Minden esetben a tó vizével keverten történik a tó szűrőjébe, biokonverterébe vezetése. A tóból a szűrők felé áramló víz csövére egy összefolyó toldatot illesztünk a rendszerbe, és oda nyomjuk a kis teljesítményű szivattyúval a gyűjtött vizet, így a tóba a szűrőkön, biokonverteren átjutott kevert víz, már a tó vizével szinte megegyező módon és összetételben fog visszajutni.

Ez már a Légkörkémia és Csapadékkémia témaköre… (majd helyet kap a Vízkémia sorozatban is)

Mire kell tesztelnünk az így gyűjtött vizet?

Kémhatás. (ph) Elsődleges szempont a pH megállapítása

Az esővíz általában pH: 5,5 – 6,0. Enyhén savas számunkra. De a csapadék ph-ja 5,6-on tekinthető normálisnak. Tehát ezt keveréssel korrigálnunk kell a megfelelő értékre, ami inkább a Neutrális felé tolódjon. Halainknak a 7,0 és a 6,5 közti állapot a tökéletes. A kémhatás, hatással van a többi mérgező anyagra is, így azok jelenléte, - és hatásossága, egy számukra kedvező kémhatás esetén felerősödik, így a halaink fokozott veszélynek vannak kitéve akkor, ha esetlegesen Ammónia van a vízben, és megérkezik egy ph 5,5-ös víz, ami már így szinte azonnal képes mérgezést okozni. Azt meg kell jegyeznünk, hogy a légköri gázok oldódása –kioldódása folytán a kis mennyiségű csapadék, mindig savasabb, mint egy kiadós zápor. Egy rövid eső, akár ph 3 is lehet! Ami négyszázszor savasabb, mint az átlagos eső! - Vízkeménység. (nk) Mindenképp fontos az nk-fok, tehát a vízkeménység megállapítása.

Az esővíz általában – lágy értéket fog mutatni, tehát ha folyamatosan előkészítés nélkül vezetnénk az esővizet a tavunkba, akkor szép lassan, a közepesen kemény vizet átállítanánk lágyra, ami nem feltétlen célunk, és sok halnak nem tennénk jót ezzel. - Ammónia- és Ammónium-ion. (NH3, NH4) Általában egyensúlyban vannak, de… Savas környezetben az Ammónium-ion van túlsúlyban, míg lúgos környezetben, az Ammónia. Az esővíz a globális Ammónia-körforgás része, tehát feltétlen mérnünk kell ezt is, az Ammónia rendkívül mérgező mivolta miatt. - Vas, Molibdén, Mangán. (Fe, Mo, Mn) A geológiai kioldódásuk során ők együtt járnak a negyedik alkotóelemmel, a fent már említett Ammóniával.

Tesztelésük nekik is ajánlott. Bár nincs egészségügyileg meghatározott határértékük, de mindenképp ajánlott a megkötésük, részleges mentesítésük. - Réz. (Cu) Mind elemi szinten, mind a permetezések során a talaj és felszíni vizekbe jutó alkotó. Mindenképp érdemes a tesztelése. Bár kis mértékben segít az algák visszaszorításában, de semmiképpen sem hagyhatjuk a nagymértékű jelenlétét, mert ionos állapotban mérgezést okoz a magasabb rendű élőlényeinknek is. A következő elemeket kiemelném a felsoroltak közül is! - Szulfátok. Foszfátok. (A kénsavak és foszforsavak sói. SO2-4, P, PO4, stb…)

Sajnos, - a közhiedelemmel ellentétben, nem létezik olyan, hogy BIO

Az esővel érkezik vissza a földre az a szulfát mennyiség, amit akár száz kilométerekre kijuttattak, ugyan így a műtrágyák és különböző mezőgazdálkodásban vagy állattenyésztésben használt vegyszerek. Mind a felszíni vizekbe, talajvizekbe mosódik, ahonnan újra a körforgásba kerül, és bár mi lehet, hogy a kertünkben nem használunk vegyszereket, ha az értékeket megmérjük, azt látjuk, hogy az a víz, amivel mi a növényeinket locsoljuk, már eleve tartalmazza ezeket a vegyi anyagokat.

Nitrit. Nitrát. Nitrogén! (No2-, No3-, N) Jelenlegi világunk másik értékmérője

- és BIO ellenes bizonyítási tényezője az, hogy az esővel, olyan mértékű „trágyázás” valósul meg, ami régebben elképzelhetetlen volt. Ma, egy „kövér-eső” hétszer-nyolcszor több Nitrátot tartalmaz, mint az évszázad elején! A légköri nedvesség lecsapódása, az esőcseppekbe oldja az ott felgyülemlett anyagokat. Csak a Nitrát és növényi tápanyag vegyület (és Ammónia-vegyület) olyan mértékben van jelen, mintha hektáronként kijuttatnánk 30-30kg egyedileg bekevert műtrágyát! - Kén (S) A savas esők kialakulásának egyik fő okozója. Gombaölő, fertőtlenítő hatású. De, az elemi Kén nem oldódik a vízben.

A Hidrogénnel (H) szulfitokat alkot. (Számunkra fontosabb az, hogy az iszap anaerob környezetében a kéntartalmú fehérjék bomlása során Kén-hidrogén (H2S) /Dihidrogén-szulfid/keletkezik, ami roncsolja a vörösvértesteket és izgatja a halak nyálkahártyáit. A mikroorganizmusokat is elpusztítja. Konzerviparban, borászatban, permetszerekben ezért alkalmazzák, tehát megint a vizünkbe juthat.) Képes felvenni egy harmadik Oxigén (O2) atomot is, így már Kén-trioxidról (SO3) beszélhetünk. Az elemi Kén a víz tetején, mint egy por, - úszik. Ami miatt számunkra érdekes, az az, hogy a Kénsav gyártására használják legfőképpen, ami a Szulfát és Foszfát műtrágyák kiinduló alapanyaga. - Szén-dioxid. – Kén-dioxid. – Salétromsav. (Co2, SO2, HNO3)

Azt a Kémhatásnál láthattuk, hogy a csapadék savassága milyen mértéket ölthet. A Szén-dioxid beoldódás mértéke is, nagymértékben változtatja ezen értékeket a felsorolt és még sok más beoldódásra képes légköri alkotóelemmel együtt. Nem feltétlen kötelező az egyedi mérésük, hisz a kémhatásnál eldől, hogy milyen méreteket ölt a savasság, mindemellett a könnyű oldhatóságuk- illékonyságuk miatt, lehet, hogy nem is kell velük külön foglalkoznunk. (Ammónia (NH3) beoldódásnál a csapadékvíz a lúgosabb érték felé is eltolódhat, így már látjuk, hogy csupán magával a kémhatás mérésével, mennyi mindenre gondolhatunk a következő mért anyagot tekintve. )

Már látjuk, hogy egy kis esővízzel mennyi gondunk lehet a tóban, ha nem készítjük elő azt megfelelően. Persze, a csecsemőknek minden vicc új alapon, lehetne azt kérdezni, hogy akkor a nagy tavakon miért nem okoz gondot a beleeső csapadék, - de már a kérdésben, benne van a válasz, márpedig a tó jelzője, - nagy.

A mi kis kerti tavunk ökoszisztémáját pillanatok alatt felboríthatja egy meggondolatlanul belevezetett esőcsatorna

Míg egy nagy tó, már a pufferkapacitása, víztömege, mélysége miatt teljesen védve van ettől. A nagy víztömeget nem tudja megbontani egyensúlyában, bármennyi esővizet is engedünk bele. Míg egy kis tó esetében egy hideg zápor, vagy egy gyorsan kialakuló jégeső, - ha közvetlenül a kis tavunkba folyik a víz a tetőnkről, az ereszcsatornán keresztül, akkor akár meg is ölheti az összes halunkat, a hirtelen drasztikus hőmérséklet-változás.

Halaink nem viselik el a szinte azonnali 10 -15 Celsius fokos vízhőmérséklet különbségét. Alkalmazzuk a fent leírtakat, és gondtalanul várhatjuk a tavaszi záporokat. Tó körüli munkálatok Joggal feltételezhetjük, hogy a kerti tó tulajdonosainak nem csak egy tómeder árválkodik a füvesített udvaruk közepén, hanem bizony a tó körül vannak bokrok, cserjék, fák is, amiknek a tavaszi kötelező gondoskodása nem merül ki a tóvízből történő locsolással. Fáinkkal törődnünk is kell, mégpedig olyan módon, hogy az negatív hatással is lehet a tavunk életére is. Ha a fákat ültettük rossz helyre, vagy a tó került a fák alá, akkor bizony megnehezítettük a munkánkat, ha ezek a fák gyümölcsfák.

Gyümölcsfák a tó mellett – mit kezdjünk velük, hogy mindenki jól járjon?

A gyümölcsfák tavaszi ápolása talán nem feltétlen kapcsolódik szervesen a tó gondozásához, de mindenképp arra is kiható feladat, ami miatt bizony komolyan oda kell figyelnünk erre, és megfelelően elővigyázatosan kell eljárnunk a munkavégzés során. Ilyen a metszés és a permetezés. A metszés alapvetően már egy igazi tudomány, amivel évekre előre alakíthatjuk a fánk életét, vagy épp keseríthetjük meg a sajátunkét. Ehhez adunk most egy kis iránymutatást. Számunkra is fontos a koronaalakító és a karbantartó vagy egészségügyi metszés, így a tél végi munkálatainkhoz ezáltal jelentős energiaráfordítást, és néhány jó néhány munkaórát igényel a talán még nem a legkellemesebb időjárásban.

Kellemetlen, mert a tél végi metszést, már februárban el kell végeznünk a „strapabíróbb” fajokkal, ami jelen esetben az alma és a körte. Velük már február közepe felé végezhetünk, - de többiekkel várnunk kell a márciusi esetlegesen jelentősebb fagyok elvonultáig, mert a frissen metszett kis ágak, vesszők még elfagyhatnak egy több napon át tartó fagy következtében, de a hónapban mindenképp végre kell hajtanunk az erre kényesebb, barack és szilvafa metszését is,- hó közepéig végeznünk kell. Az alma, a körte és őszibarackfák metszését minden évben végre kell hajtanunk. Míg a többi fáét elég akár két- három évente is, ilyenek a kajszibarack, a szilva, a cseresznye, a meggy és a dió. (A diót soha nem tavasszal metsszük!)

Ha a fa ágai a tó fölé nyúlnak, döntenünk kell a sorsukról

Ha betegek, elszáradtak, lefagytak, megtörtek vagy mindig sok rajtuk a kártevő, akkor tőből le kell vágnunk őket. Ha egészségesek és teremnek, akkor a gyümölcs mérete miatt kell döntenünk. Megkockáztatjuk-e, hogy halaink az épp szájukba férő gyümölcsöt a szájukba vegyék, de lenyelni már nem bírják, vagy a nagyobb gyümölcs, - például a barack, alma, körte a lehullásuk folytán rontja a víz minőségét. Bár, halaink a már „folyós” gyümölcsöket minden gond nélkül „lerágják”. (A szőlőnek pedig kifejezetten örülnének, ugyan így a dinnyének is.) A gond főleg a barack magjával van, amit jelentős behullás esetén nem árt kiszedni a mederből. A levéltetvek miatt ugyan nem kell aggódnunk első körben, - bár a tavirózsák levelei is azok lesznek emiatt, de egy slaggal és egy kis vízsugárral, bármikor a vízbe moshatjuk őket, amit a halaink a legnagyobb örömmel fognak venni, és azonnal el is fogyasztják őket. (A felnövekvő nemzedéknek külön levéltetű tenyészetet szoktunk létesíteni, így is változatosabbá téve az élő eleségek repertoárját, mind az aqvarisztikában, mind a tavas tenyésztésben.)

Vannak sűrű koronát nevelő fajták, mint például a szilva, körte, alma, amiknek a koronáját ritkítanunk kell, ugyan így a körte vadhajtásait. Nem kell sajnálni őket. Legyen „szellős” a korona, jusson be elég napfény, az ágak ne befelé nőjenek, vagy keresztezzék egymást, gondozhatatlanul, az így megnyitott koronában biztosabb a porzás is, és a bejutó napfény miatt a gyümölcsök minősége is majd egy magasabb fogyasztási –élvezeti értéket képvisel.

Az mindig biztosra vehető, hogy a növények mindig felfelé, azaz a fény felé növekednek, ezt a metszés során is folyamatosan a fejünkben kell tartani. A befelé, –a törzs felé növő ágakat vágjuk le, és ugyan így járjunk el az alsó hajtásokkal.

A növekedést úgy tudjuk irányítani, ha a „Csúcsdominanciának” nevezett szabályt észben tartjuk, - mindig az utolsó, legmagasabb hajtás fog a legjobban fejlődni, az tör a csúcsra. Így tudjuk irányítani a fa növekedését, hogy azt a rügyet, hajtást hagyjuk meg, amit az utolsónak szánunk. Hiába lesz azon az ágon alatta akár több hajtás is, akkor is a mi utolsó- legfelső hajtásunk lesz az irányadó, és az ő fejlődése lesz a legerőteljesebb. Fordítsunk gondot arra, hogy a kifelé mutató rügy felett vágjuk el a vesszőt, vagy ágat, így az a rügy lesz a legfelső, azt erősítsük a növekedésben.

Vízszintes hajtásoknál a felső oldalon lesz a rügyből - termőág, így az oldalra vagy lefelé hajtó részeket nyugodtan vágjuk le, majd az egymás mellett az ég felé hajtó ágakból vágjuk ki a gyengébbiket. Fáinknak, bokrainknak három életszakasza van, így ezt figyelembe kell vennünk. A fiatal fa, először a koronáját építi fel, erős növekedés mellett kevesebb termést ad, majd a második szakaszban már termőre fordul, - nagy terméstömeget ad, és a növekedését már mérsékli, mert a termőrészei, a fa teljes és erős váza már kialakultak, az első növekedési szakaszban. Harmadik szakasz a termés és a növekedés fokozott csökkenése, majd leállása. Ekkor döntenünk kell a fa sorsáról.

Komolyabb vágási vagy metszési lapok ejtésekor, gondoskodnunk kell a betegségek, kórokozók bejutásának megelőzéséről

Ha vastagabb ágat vágtunk le, főleg ha fűrészeltünk, akkor alkalmazzuk a sebkezelő készítményeket, így meggátoljuk a nyílt sebbe jutó gombák, vírusok és a fát rontó kártevők esetleges fertőzését. A fáma azt mondja, hogy a 2-3 cm-nél nagyobb sebeket, ildomos lekezelni. A használt eszközök folyamatos fertőtlenítése is szükséges lehet, amint új fába kezdünk vagy beteg ág után vágunk egészségeset, bár erről ha megkérdezzük nagyszüleinket, lehet vitába szállnának. Mindenesetre, a lehetőség adott, és lehet, hogy pont ezzel megelőzünk egy komolyabb fertőzést. Ha szőlőt kívánunk nevelni a tó környékén, akkor bizony azzal tisztában kell lennünk, hogy ez a párosítás maga a – darázs mágnes!

Figyeljünk a darazsakra!

Nagyon szép látvány egy, a tó melletti pihenő vagy sütögető hely melletti szőlősor, vagy épp egy szép lugas, de ez nem hoz felhőtlen örömet magával. A darazsak, akár egy tucat kilométerről is a tavunkhoz járnak vízért, és ha ott szőlőt is találnak, akkor a teljes nap, világos óráiban a vendégeink lesznek, és ez alól csak az esős napok lesznek kivételek, de a következő nap, szinte fokozott lesz a jelenlétük. Aki allergiás a csípésükre, vagy gyerekek, idősek, betegek is vannak a családban, azok fontolják meg ezt a párosítást.

A levágott szőlőágak, az esetleg kiásott szőlőtőkék a továbbiakban az aqváriumunkban vagy akár a tavunkban is folytathatják életüket, - ugyan így a nem csonthéjas gyümölcsfák ágaival. Az esetlegesen levágott Fűzfák (Salix) leveles ágait pedig, tökéletesen használhatjuk a halaink ívatására, csak egy vastagabb tartórúdra kell kötöznünk őket, ami által a vízbe tudjuk lógatni azokat, függőlegesen, mint ahogy a hínárok lebegnek a vízben. Nagyságrendekkel jobb ívási és kelési arányt is érhetünk el így, az ezek közt menedéket találó ivadékok, pedig jelentős számukkal kárpótolják a munkavégzőt a ráfordított energiáért.

Óvakodjunk a tó megmérgezésétől

Vannak a tó életére mérgező fák és növények a kertjeinkben, amik megérdemelnek egy külön fejezetet, mert sokan esnek abba a hibába, hogy mérgező fajokkal ültetik körbe a kerti tavukat. Egy fát kiemelünk közűlük, ami szinte természetes módon kötődik az emberek életéhez.

Ilyen a Diófa (Juglans regia) is. Csersavjai a tavunk ökoszisztémájára nézve, teljesen halálosak, ugyan úgy, mint ahogy a kertünkben is gátolják az alattuk növekvő növények fejlődését, - példát mutatva az Allelopátia (szerves vegyületek kibocsájtásával gátolni a szomszédos élőlények fejlődését) törvényszerűségeire a közvetlen környezetünkben. (Rájuk egy külön fejezetben visszatérünk.)

A permetezés a tavaszi idő beköszöntével, ahogy a tóban éledeznek az idáig békésen pihenő halaink, ugyan úgy a természetben is megindul a számunkra negatív hatással bíró élőlények életciklusa is.

A metszés befejeztének, legkésőbbi március végi oka, hogy március végén legkésőbb meg kell ejtenünk az első és egyben talán legfontosabb év eleji kerti dolgunkat, és az az első teljes lemosó permetezés. Szó szerint kell most venni a „lemosó” kifejezést, mert a fán, bokrokon, szó szerint folyni kell a permetlének, - annak a teljes felületet be kell vonnia, a szó szoros értelmében meg kell, hogy fürösszük, el kell áztatnunk a növényeinket, mint egy kiadós eső. Egy kisebb fára is kimegy ilyenkor 5-6 liter permetszer. Egy nagyobbra, akár 10-15 liter is. Soha ne spóroljunk ezen! Miért kell ezt megtennünk, minden tavasszal?

Mint, ahogy a természet más területein, így a kórokozók életében is beindul az új élet és a szaporodás, a fajfenntartásra felhívó parancs végrehajtása. A növényeink rügyeinek növekedésével, már az azokat károsító kórokozók is azokon lesznek és várják a táplálkozási vagy a szaporodási lehetőséget. A tél folyamán, a fákon keletkezhettek olyan sebek, - vagy amit mi hagytunk rajtuk a metszés után, amin keresztül bejutva betegségeket okozhatnak, vagy parazitaként a növényünk elől elszívva a tápanyagokat élősködhetnek rajta, - benne. A gombák, az atkák, tetvek mind a fiatal hajtások megjelenésére várnak.

Mielőtt azok megjelennének, védekeznünk kell, és gondoskodnunk kell a permetezéssel azok megmaradásáról. A lemosó permetezéssel elejét vehetjük a később kialakuló betegségeknek, amik már specifikus hatóanyaggal lennének csak irthatóak, amik viszont a lebomlási idejüket tekintve, már lehet, hogy a gyümölcs érési fázisában is jelen lennének, magában a gyümölcsben elraktározódva, permetszer maradványként - ezt pedig végképp nem szeretnénk. Permetezés előtt azonban van még dolgunk a növényünkkel. (- és a tavunkkal is.) Ha esetlegesen a metszésnél nem tettük volna meg, - ami lehetetlen, akkor most mindenképp le kell vernünk vagy szednünk minden tavalyi gyümölcsöt, ami a fán van, aszalódva, penészedve stb. A betegségek legfőbb okozói lehetnek, - így a Moníliáé is, semmiképp ne hagyjuk őket a fa alatt, főleg ha csonthéjasokról van szó.

A permetszerek legtöbbje a halainkra nézve veszélyes méreg!

Ezért a tóba jutás ellen mindig védekeznünk kell. Az esetleges légporlasztást állítsuk le, a szűrőt, csobogót, vizijátékokat kapcsoljuk ki. A tavat takarjuk le.

Ma már a boltokban kaphatóak olyan fóliák, amikkel szinte bármekkora kerti tó, egy darabbal befedhető. Erre tökéletesen alkalmasak a vékonyabb mezőgazdasági fóliák is, amik akár 28 méter széles tekercsekben vannak, így akkora méretet vágatunk le magunknak, amekkorára szükségünk van. Tehát egy 25 méter x 50 méteres tó is könnyedén lefedhető, csak egy kis szervezés, egy csónak, és pár ember kérdése. A lemosó permetezést a leghatékonyabban, - és legbiztonságosabban, szélcsendes, száraz időben végezhetjük. Esős napok után várjuk meg a fakérgek megszáradását, hogy a permetlé megfelelően meg tudjon rajta tapadni.

A március végi napsütésesebb napok a legmegfelelőbbek. (Ezen permetszerek nagy része olajos alapú, valamilyen olajsav-metilészter a hordozóanyaga. Pontosan ugyan az az anyag, amit a dízel autókba tankolt üzemanyaghoz, - gázolajhoz adagolnak, mintegy 25-30 %-ban.) Lemosó permetezéshez, tehát valamilyen olajos hordozóanyagút válasszunk, majd ehhez keverhetjük a réz-hatóanyag tartalmú permetszereket. Ezekkel nyugodtan lemoshatjuk minden fánkat, cserjénket, és ne hagyjuk ki a tó körüli díszfákat, cserjéket, bokrokat sem!

A málna és a szeder meghálálja a kora tavaszi gondoskodást, az Almatermésüek igénylik ezt a fajta törődést, ugyan úgy, mint a többi faj. A melegedő időben sorra jelennek meg a különböző kártékony gombák, (mint a Tafrina, a Monília vagy a Cytospora) de a Pseudomosas baktérium és a szeder Vesszőfoltosodást okozó gomba is. Ahogy a tavunkat védjük a permetszer káros hatásaitól, úgy védekezzünk mi is ezek ellen! Használjunk permetező overállt, és a belélegzés ellen használjunk lélegzőmaszkot, - arcunk, szemünk védelmében pedig valamilyen teljes plexi arcvédőt, és egy jól takaró fejfedőt. Így járunk el a leghelyesebben. Ne kockáztassunk!

Már tavasszal védekezzünk a ragadozók ellen is

Halaink védelme Sajnos a mai világban a természetes vizekről sokszor kiszorulnak azok az élőlények, amik ott nem találják már meg az életfeltételeiket, vagy épp a domesztikáció folytán az emberi környezetben találták meg a könnyebb élet lehetőségét. Ilyennek azok a vízimadarak is, amik ma már jelentős gondot és károkat okoznak a kerti-tó tulajdonosainak is.

Ugyan ide tartozik a másik emberek mellett élő faj, a macska is. Sajnos ma még a kutyákkal ellenben, nem szabályozott a macskatartás, (- azonosító chipelési kötelezettség ugyan úgy nincs, mint kötelező oltások.)

Sokan engedik ki szabadjára a macskáikat, - amik a gazda tudta nélkül a környék madarain, kisemlősein, hüllőin kívül, a szomszédok tavaiban élő halainak is megkeserítik vagy végeztetik be azok életét. Sajnos a felelősségre vonás lehetősége nélkül. A mai kor már lehetőséget ad, a kerti tavunk védelmére, akár milyen betolakodóról legyen szó. Sokan nem szeretnék kerítéssel körbevenni tavaikat, hisz az a madarak ellen ugyan úgy nem véd, mint a macskák ellen. A villanypásztor is inkább a kutyák ellen lett kitalálva, a macskák jelentős része átugorja ezen védelmi eszközök kifeszített szalagjait vagy drótjait.

Van azonban egy olyan megoldás, ami szinte minden hívatlan látogató ellen nyújt egy kis biztonságot, de a kisebb madarakat a tavunkhoz engedi, az pedig a mozgásérzékelős vízsugaras riasztó

Ami annyit tesz, hogy egy mozgásérzékelő észleli a területre betolakodót, és az automatika által vezérelt, a hálózati víznyomásra kapcsolt szórófej, egy jó adag vízsugárral lepi meg a delikvenst. A mozgásérzékelőket lehet kombinálni, vagy eleve kombináltak, így megkülönböztetünk: Passzív és aktív mozgásérzékelőket. Működésükhöz leggyakrabban az Infravörös fényt, a Mikrohullámú sugarakat, vagy a Hanghullámokat használják. Passzív infravörös érzékelők (PIR) A testhőmérsékletet érzékelik. A passzív infravörös érzékelők a legelterjedtebbek az otthoni rendszereknél. Ezek az érzékelők valójában csak közvetve érzékelik a mozgást, - valójában a helyiség infra, azaz hőtartományát figyelik, és az abban bekövetkezett változást jelzik. A védett területet legyezőszerűen, aktív és passzív részekre osztják fel.

Ha a passzív tartományból az aktívba kerül egy meleget kibocsátó test, akkor a hőmérséklet hirtelen változásának hatására riasztás történik. Tehát a megfigyelt területnek van, egy alap infrasugárzási szintje, ami megváltozik az ott mozgó test hőmérsékletét észlelve. Különböző alakú területek védelmére más-más lefedési alakzatú lencséket használnak. - ( a sarok, folyosó, térlátó, a függöny, a mennyezeti, - és a kisállat védett. )

Mikrohullámú – vagy radaros érzékelők Mikrohullámú jeleket küldenek szét az érzékelt területen, - mérik a visszaverődést, amely változása alapján azonosítják a mozgást. Nagyobb területet képesek érzékelni mint a passzív infravörös érzékelők és nem olyan érzékenyek az időjárás és hőmérséklet változásra, de ezért áruk is magasabb. Magában alkalmazva leginkább kültéri védelemre használják.

Ultrahangos érzékelők Ezek ugyanúgy egy adó és vevő egységből állnak, a mozgást pedig aszerint jelzik, hogy a közeledő hanghullámforrásnak nő a távolodónak pedig a sebesség arányában csökken a frekvenciája. Manapság leginkább a járművek belterének védelmére használják, mivel kimondottan zavarérzékeny, ezért az épületekben való felhasználás során sokszor tévesen riaszt. - Kombinált érzékelők A téves riasztások csökkentése érdekében a gyártók különböző működési elvű érzékelőket párosítanak egy közös készülékházban. Leginkább a passzív infravörös érzékelőt kombinálják egy mikrohullámú érzékelővel, - a riasztáshoz pedig mindkét érzékelőnek egyszerre kell jeleznie.

Az adó a védett területre jeleket bocsát ki, majd a vevő az ott lévő tárgyakról visszaverődő jeleket összehasonlítja az adófrekvenciával. Ha mozgás hatására változást érzékel, akkor az érzékelő riasztási jelzést küld.

Infra sorompók Egy adó - és vevő részből állnak, ahol az adó, szűk nyalábú infravörös fénysugarat bocsát ki, amit a vele szemben lévő vevő érzékel. Akkor következik be a riasztás, ha az adó - és vevő közti sugár megszakad. Hogy ne lehessen átbújni alattuk vagy átmászni felettük, ellenkező irányú többnyalábos rendszereket használnak. Videó mozgásérzékelők Ez a videós megfigyelő rendszerek azon jelfeldolgozási tulajdonságát használja ki, hogy képesek az úgynevezett - képtartalom figyelésére. Ha az adott állandó képtartalomban változás történik, akkor az mozgásra utal, és a rendszernek figyelmeztető jelzést generál, - továbbá ilyenkor, külön opcióként elindítja a kamerák felvételét is.

A mozgásérzékelőket rendszerint olyan helyekre szerelik fel ahol komolyabb értékek találhatóak, ezen kívül olyan be - és áthaladási pontokra, amelyeken egy feltételezett elkövető, a zsákmányt keresve feltehetőleg keresztülmenne.

Mint látjuk, a mozgásérzékelés lehetőségei szerteágazóak, így csak döntenünk kell egy adott eszköz mellett, majd telepíteni a rendszert

Ezen fejezetünk ugyan nem magával, központosan a tóval foglalkozik, - de mint látjuk, a tó életéhez szervesen kapcsolódik. Minden szegmense azt szolgálja, hogy a kerti- tó tulajdonosa, a lehető legnagyobb körültekintéssel gondozhassa azt, és annak a felhőtlen nyugalomnak, amit ez a kertünkben lévő kis oázis nyújt nekünk, azt felhőtlenül élvezhetni is tudja, a lehető leghosszabb időn át. Remélem tudtunk ebben pár olyan segítséget adni, amit megfogadva, - vagy észben tartva, a kert és a tó tulajdonosa vagy gondozója, olyan tudás birtokába juthat, ami biztosítja a fentebb leírtakat. (Sajby)

ELSŐ FEJEZET ITT