A kerti tavak tavaszi munkálatai I.

Tájegységtől függően, ebben az időben kezdik elveszteni a tavak a jégborításukat

Ilyenkor szembesül a tógazda azzal, hogyan készítette fel a halait a téli időszakra. Ilyenkor szembesül az esetleges új tó gazdája azzal, hogyan tervezte meg a tavát, és az élhető környezetet nyújtott-e a halainak a téli hónapokban is. 
Mindkét eset negatív válasza, - a haltetemek előkerülése a jég alól. 
Ilyenkor sok gondolata lehet a tulajdonosnak. Már a tél elején elpusztult-e a hal, és csak most került elő, vagy a tél végére nem maradtak már tartalékai, mert nem bírt rendesen, stresszmentes környezetben, az életfunkcióit a minimális működési határon tartva – „elvermelni”. 
Ehhez, elég annyi is, hogy Tokféléket tartunk a Koipontyainkkal vagy Aranyhalainkkal, és a télen is  állandóan élelmet kereső tokok, nem hagyják pihenni a békés halainkat, - vagy jég beállta után, baltával-fejszével akarunk léket vágni, és a csapásoktól a halak hirtelen szívhalál következtében pusztulnak el… 

Rengeteg kérdésre, ilyenkor kapjuk meg a válaszokat.

Ha elhullott halat találunk, azt mindenképp vizsgáljuk meg

Ha lehetséges, akkor mindezt Szakember tegye, ne laikus, - bár vannak a nem kifejezetten hozzáértő emberek számára is egyértelmű jelek a hal pusztulását, vagy a betegségét adódóan. Ma, már olyan szintű lexikális tudás férhető hozzá a nagyközönség számára, írott és képi formában is, hogy talán a tótulajdonos maga is rájön a baj okára, - egy kis célzott utánjárást követően. 
Sok betegség felismerhető a gyermekkorunk akvarisztikai gyakorlatából is. Nem véletlenül ajánlják a tótulajdonosoknak, hogy előbb járják végig a szamárlétrát, és gondozzanak aqváriumot, ott tanulják meg az összefüggéseket, ott fedezzék fel a víz alatti világ együtthatóit, ismerjék meg a betegségeket, és csak aztán fogjanak egy kerti tó megépítésébe. 
Ma, ez a sor, sokszor kimarad, így a tótulajdonosok a legkisebb tudás nélkül is csinálhatnak, illetve csináltathatnak maguknak kerti tavat. Aminek általában, mindig komoly gond a vége, amit vagy publikálnak, vagy nem. De, az esetek 90%-ában, mindig gond van. Ami megelőzhető lett volna, a pénzösszeg ablakon kidobása, és az állatkínzás helyett, - egy kis tanulással…

Tipikus hiba a halak túl korai etetése

A tógazdák, amint lement a jég a vizekről és a halak egy kicsit mozgolódnak, már szórják oda a fehérjedús táplálékokat. Helytelenül. 
A halak hiába „pitiznek” a megszokott módon, követve a gazdájukat és úgy kérik a táplálékot, - meg kell állnunk azt, még nem adhatunk nekik. A tó még nincs kész a maradék táplálék bomlása során, és az elfogyasztott táplálék után ürülékként távozó anyagok semlegesítésére. Ugyanúgy, mint a téli leállás idején, a tavaszi induláskor is be kell tartanunk a szabályokat.

 
A Nitrosomonas és a Nitrobacter  telepek, nem tudnak az 5 fokos vízben szaporodni. Meg kell várnunk a víz felmelegedését azért, hogy a keletkező Ammóniát a baktériumok a biokonverterekben, a telepeiken át tudják alakítani a halak, és az élővilág számára már veszélytelen anyagokká. Legfőképpen Nitrogénné, amit majd a növényeink fognak kivenni az életfolyamataik során a vizünkből.

Ehhez a folyamathoz körülbelül egy hónap szükséges. Ennyit vesz igénybe az Ammónia-körforgás. Ezen folyamatot víztesztekkel követni is tudjuk, - van e már mérhető Nitrát, vagy van-e még mérhető Nitrit, esetleg van-e mérhető Ammónia vagy Ammónium. 
(Az Ammónia – lúgos vízközegben és 20 Celsius fölött az Ammóniumion szabad Ammóniává alakul át, 0,2-0,5 mg/l mennyiségben lassabban, 0,5 mg/l fölött gyorsan tömeges halpusztulást okoz. Az idegméreg hatású Ammónia hatására a halak nyugtalanok, görcsösen úszkálnak a víz felszínén. Az elhullott halak szája és kopoltyúfedője nyitott, a kopoltyúkból vér szivárog.)
( Ha még hideg a víz, és a halak ürüléke, valamint a beszórt és el nem fogyasztott táplálék a mederben kezd bomlani, akár az iszapban is, akkor, Kén-hidrogén (hydrogén-szulfit) fog felszabadulni az anaerob bomlás során, ami az egyik legmérgezőbb halálos anyag a világon, a halaink pusztulását okozva.

A kénhidrogén a kötött, savanyú talajokban a szulfátionok bomlásából keletkezik. A gáz először az iszapban, majd a vízben is felhalmozódik. Főként nyáron, ritkábban télen is légnyomásesés hatására a kénhidrogén felszabadul és mérgezést okoz. A kénhidrogén már 0,5-4 mg/l mennyiségben mérgező hatású, amennyiben a víz oxigéntartalma alacsony, a mérgező hatás még erősebb. A kénhidrogén mérgező hatása azon alapul, hogy a nehézfémeket tartalmazó enzimeket inaktiválja, az oxigénfelvételt és az anyagcserét gátolja.

A kénhidrogén jelenlétére a keszegfélék a legérzékenyebbek, őket követik a ragadozó halfajták és a ponty

A tótulajdonos a „pipáló” halaira lesz figyelmes, mintha alacsony lenne a víz oldott-oxigén szintje. Pedig, azzal semmi gond. A hideg vízben tökéletesen elegendő és mérhető a szint, csak egyszerűen a Kén-hidrogén, meggátolja a vörösvértestek oxigénszállítását. Valójában a halak mérgezésben pusztulnak el, míg mi az Oxigén hiányára gondolunk a látottakból… )
Aki valóban komolyan gondolja a kerti-tavazást, annak ezeket az állapotokat követni és mérnie is tudnia kell, hogy felkészülhessen a halak etetésére, és nem csak a vízhőfokot tekintve. 

Tehát, akkor kezdjük etetni a halainkat, ha már hagytunk időt felszaporodni a hasznos baktériumainknak.

De, hol vannak ők?

Sokszor, még a tószűrőnk, biokonverterünk, nem is üzemel, hisz télire lekapcsolta őket a tulajdonos, és a pincében, garázsban várják a szezont… Első dolgunk tehát…
A tó és a tóval kapcsolatos eszközök előkészítése
Jégolvadás után, az első dolgunk az esetleges károk és elhullások szemrevételezése után, a leggyorsabb tóindítás lehetőségének előkészítése. 
Halaink a felmelegedő vízben és a megnyúlt napsütéses időnek köszönhetően, gőzerővel fognak készülni a szaporodási ciklusukra. Egyetlen erő vonzza ilyenkor őket, és az az öröklésre helyez minden hangsúlyt. Táplálékfelvétel, ívási hely keresése, párválasztás. Minden más, másodlagos. 
Ahhoz, hogy ezeket biztosítsuk, először a tó vizét kell élhető környezetté tennünk újra, hogy a szaporodni kívánó, és az abból majd a tóba kerülő megnövekedett igénybevételnek, meg is tudjon felelni a tó együttes rendszere. Újra be kell üzemelnünk a tó, szűrő és biokonvertáló eszközeit. Rendszerbe állíthatjuk újra, a tószűrőket, csobogókat, vizijátékokat, vízeséseket, - mindazt a technikai repertoárt, ami a tavunk kiszolgálása érdekében dolgozik. 
A talajmenti fagyok, ugyan még májusig bőven jelentkezhetnek, de az eszközeinkben ezek már nem tesznek kárt, azok miatt nem kell aggódnunk, a már ilyenkor 10 -15 Celsius fok körüli vizünk, bőven megvédi őket, és a tó körül megfelelő mikroklímát biztosít.

A felmelegedő víz beindítja az iszapban és a partoldalban áttelelt hasznos baktériumok szaporodását

Azok, majd a szűrő és konvertálóközegekben, újra megtalálják életfeltételeiket, és ott felszaporítva a telepeiket, megkezdik a tó vizének tisztítását a káros anyagoktól. 7-8 Celsius fokos víznél, már adhatunk enni a halaknak, de itt elsősorban még nem csak a halak táplálása a cél, hanem a hasznos baktériumainknak is szükségük van a tápanyagokra, a megfelelő oxigénellátás mellett. Így a vízmozgatás és a fehérjedús tápanyagok együttesen okozzák, a „meleg” vízzel együtt a baktériumok szaporodását. Mindezeket biztosítanunk kell.

Talajgereblyézés és vízcsere

Tóvizünk egész télen szűretlenül várta a tavaszt. Telítődött különböző vegyületekkel, vegyi anyagokkal, melyek a természetes életfolyamatok velejárói. Meggyorsíthatjuk a víz letisztulását ezektől, ha a tavaszi áradást imitálva, egy jelentősebb vízcserét hajtunk végre, - természetesen megfelelően előkészített és állni hagyott vízzel. Akár a 25-30%-ot is elérő mennyiségben. A folyamatot előzze meg a talaj, - a mederben lévő iszap felgereblyézése. Innen is távozni tudjanak az esetleges gázok, és az összeállt csomókat szétválasszuk, hogy ott az oxigenizált vízzel együtt a hasznos baktériumok vegyék át az irányítást, és ne az aerob közeg, mérgező gázait termeljék tovább az ott jelenlévő életformák.

Ha már szűrőink üzemelnek, akkor most van itt az ideje, hogy felkavarjuk az iszapot, a szűrő majd teszi a dolgát. Pár nap alatt letisztul minden. A biokonverter jelentős mennyiségű hasznos baktériumot tud így felvenni, és ezúton is hasznot hajtottunk több célból is, egyetlen kis lépésben (Talajgereblyézést az év folyamán többször is végezhetünk, az minden esetben jótékony hatással lesz a tó életére. Megszabadítja a káros gázoktól az iszapot, nem engedi összeállni, - így nem tud rothadni. Plusz a halainknak könnyen hozzáférhetővé teszi az abban élő szervezeteket, így ismét vitamindús élő eleséghez juttatjuk őket, a számukra legtermészetesebb módon. )

Növények behelyezése

Sok tavi növényünk trópusi eredetű. Ezek sokszor a tótulajdonos erre szánt aqváriumában, télikertjében, fűtött garázsában, vagy pincéjében várják a tavaszt, az őszi kihalászásuk óta. 
A tavak melegedésével, megtörténhet ezen növényeknek az újra kihelyezése. Természetesen fokozott figyelmet fordítva a fajok igényeire. Inkább várjunk a kitelepítéssel, még akár májusig is, mert a kora tavasz sokszor tartogat meglepetéseket, és egy pár napos, vagy hetes lehűlés, magával hozhatja a vízhőmérséklet drasztikus visszaesését is, ami a kényesebb fajok, pusztulását is okozhatja. Ne kapkodjunk!

Figyeljük a honos fajták viselkedését. Ha vizeinkben van vizitök, hazai tündérrózsa, akkor ők megmutatják nekünk, hogy mikor jó már a víz – nekik. 
Rizómáikból megkezdődik a hajtások vízfelszín felé nyomása. Szép lassan kialakul a szár, amire megkapja majd a víz tetején úszó levél után, a virágot is. Ha a hazai fajok, már javában virítanak, sokszor csak akkor tehetjük vízbe a trópusi fajtákat. Szinte minden évben változnak a Természetvédelmi törvények, így a vásárolható és termeszthető növények listája is. Figyeljünk oda erre, mert lehet, hogy a tavaly még tömegesen virító virágunkat, idén már nem tudjuk megvásárolni, de lehet, hogy helyette egy új fajjal gazdagíthatjuk a kis életközösségünket. 

Haltelepítések 

Ugyan úgy, mint az őszi haltelepítéseknél, - így tavasszal is van lehetőségünk az állomány növelésére, cseréjére, - esetlegesen a tavalyi szaporulat eladására. Azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a haltelepítések időszaka az ősz!  Próbáljunk erre összpontosítani. 
A tavaszi haltelepítések egyetlen okai hazánkban, - a horgászvizek. A horgászvizeket kell ellátni a jó idő beköszöntével megnövekedett igények kielégítésére, és aztán a teljes szezonban, folyamatos telepítésekkel fenntartani a halbőséget, az őszi utolsó telepítések időszakáig, amikor már a harcsák is, a legkisebb rizikót vállalva, új vizükbe érkezhetnek.

Ha a halvásárlásokkal, az állományunk növelése a cél, azt tegyük meg ősszel. Természetesen mindig lesz, aki a szezont tekintve vesz halat, így mindig lesz a kereskedésekben is elég hal az igényeknek megfelelően.  Ilyenkor érkeznek be az importált állományok is, mert a kereskedők a tavaszi nagy tóépítési lázra előre tervezetten rendelik meg a halszállító konténereket.

Az új tavak létesítése is, - a lakosságot tekintve, a legtöbb esetben a jó idő megérkeztét követően történik. ( Haltelepek létesítése ezzel szemben ősszel történik, hogy a medret szárazon, - kifagyasztva készítsék fel a tavaszi tenyészanyag befogadására.  ) 
Sok esetben a téli tervezgetés után, ahogy beköszönt a jó idő, megkezdődnek a kerti munkákkal együtt, a tóásás és kivitelezés munkálatai is. Erre előre felkészülten várják a megnövekedett igényeket a halkereskedők is.

Ha saját halaink ívásával kívánunk szaporulatra szert tenni, akkor bizony arra fel is kell készülni

Sok tótulajdonos szájából elhangzik az a mondat, hogy – nekem nem ívtak a halaim, nekem nem szaporodtak a halaim… Pedig, de. Csak még vagy nem volt ivarérett az állomány, vagy a nem megfelelő tartási mód esetén, a halak el is fogyasztották az ikrákat, vagy a már elúszó ivadékot.  Az ívás 99,9%-ban megtörténik, még a legmostohább körülmények között is. De, utána az ikrák elfogyasztásra kerülnek.

Az új nemzedék létrejöttéről és későbbi biztonságáról nekünk kell gondoskodnunk. A tavunk védettebb, nyugodtabb, sekélyebb részén, elő kell készítenünk az ívóhelyeket. Akár fűzfák lombos, leveles ágainak belógatásával is. Ha más nincs, akkor a Raschel-zsákok belógatásával, - imitálva a hínáros területeket. Aki valóban jó kelési arányt és felnövekvő szaporulatot szeretne, az a tóból szűrt vízzel feltöltött másik medencében, jól oxigenizált, mozgatott víztömegben, szinte minden ikrát kelésre késztetve, új több ezres állományhoz juthat.

( Céltenyésztést, vérvonaltenyésztést, fajta és törzstenyésztést, másképp nem is lehet kivitelezni. Még a legszebb egyedek is, pár céltalan összeívás alatt elvesztik sajátosságaikat, - korcsokká, keverékekké válnak, nem lesz megfigyelhető egyik fajtajegyük sem. )

Negatív tényezők

A tavaszi kertgondozás velejárói a lemosó permetezések.  A legtöbb permetszer általában káros a vízi szervezetekre, tehát ha a kertünkben permetezni akarunk, a metszés után megejtve az első lemosó permetezéseket, akkor a tavunkat bizony védenünk kell a folyamat alatt. – A szomszédokkal is egyeztetnünk kell ez esetben, mert komoly viták alapja lehet ez, egy pillanat alatt, és nem alaptalanul. Ha permetezünk, és a szomszédunkban tó van, egyeztessünk vele, és ugyan így érdeklődjünk a permetezés idejéről, hogy mi is védekezni tudjunk, vagy eleve kérjük a meg a szomszédokat, hogy tájékoztassanak minket, mikor szeretnék megejteni a várható és joggal esedékes cselekményt.

Tavasszal a természet is néha odacsap a világnak, így erre sem árt felkészülni. Sokan a tóba vezetik a tető vízgyűjtő ereszcsatornáiból a lezúduló esővizet. Ezzel az egyetlen gond a tavaszi, - nyári jégesők okozta drasztikus vízlehűtés. Egy nagyobb zivatar, ami jégesőt is hoz, egy kisebb tó vízkészletét pillanatok alatt kicserélheti, akár 15 Celsius fokkal hidegebb vízre, sokszor úgy, hogy a víz tetején még a jégkása is megfigyelhető, mert nincs is ideje elolvadni, olyan gyorsan lehűl a víz. Ez a halainknak az azonnali pusztulást jelenti.

Ők bármikor elviselnek egy lassú hőmérsékletváltozást, ami az életterükben szinte mindennapos, de az azonnali és radikális változások, amik percek alatt akár 5-10-15 Celsiust jelentenek, már nem képesek tolerálni. Mind elpusztulnak.

Egy teljes tető, pár perc alatt akár több köbméter vizet is a tóba zúdíthat. A legtöbb kis kerti tó, ezt a mennyiséget nem képes a saját vízállományával keveredve „felmelegíteni”. – és itt a különböző mérhető, „vízalkotó” vegyületek koncentrációiról még nem is ejtettünk szót. Tökéletes megoldás ez úgy, hogy egy külön víztározót hozunk erre létre, a lezúduló víz oda folyik, majd azt víztesztekkel megvizsgálva döntünk a további sorsáról. Eldöntjük, hogy mehet-e a tóba, majd ha megfelelő hőfokú lesz pár nap elteltével, vagy csak a kertünk locsolására lesz használható.

A természet újraéledésével, sajnos a „kórokozók” is beindulnak

Vannak tipikusan tavasszal jelentkező betegségek, kórokozók, tünetegyüttesek, amik sajnos komoly hatással lehetnek az állományunkra, szaporulatunkra, és a jövőjükre is. Van, amivel komolyan foglalkoznunk kell, és van, ami magától megszűnik, - szóra sem érdemes. 
 Ilyenek a Rákok altörzsébe tartozó paraziták, a

-  Horgonyféreg (Lernea cyprinacea) és, a

Forrás: jbl.de

-  Pontytetű (Argulus foliaceus)

Amiket joggal gondolhatunk féregnek, vagy tetűnek, de valójában ők rákok. 
A Lernea magában a vízben jelen van szinte mindenhol, benne él, létezik
A nőstények legtöbbször a vermelő halakba akaszkodnak a pikkelyeik között, és ott a pikkelytokból kezdik meg az élősködést. A megnyúlt –féregszerű- test, valójában maga a petezsák, amit a megtermékenyített nőstény növeszt. Azt látjuk fonalas testnek, ami lehet fehéres vagy akár zöldes is.

Ezeket a rákokat kitépéssel ne próbáljuk meg eltávolítani a halról. A parazita túl mélyen van ahhoz beágyazva a pikkelytokban, hogy azt mechanikai úton el lehessen távolítani. Ez a seb nagyobb valószínűséggel fertőződik el, mint ami gondot a rák okoz.

Védekeznünk maximum a felülfertőződés ellen kell. Gomba illetve baktériumellenes szereket juttathatunk a vízbe megelőzésképp, de egy megfelelő kondíciójú állományban, semmi gondot nem okoznak.  A rákok a víz melegedésével, maguktól leválnak a gazdatestről, és mintha nem is lettek volna, jövő tavaszig elő sem kerülnek. Sajnos, ha kiállítási halakat tartunk, akkor azzal számolni kell, hogy a parazita befúrási helye, a későbbiekben látható lesz a halon.

Én egy pofon árán tanultam meg gyerekként, hogy azt nem kell piszkálni, mert ha kitépem, vérezni fog, megsértve a pikkelytokot, ami elfertőződhet, és elpusztulhat egy akár 10-20 éves jó tenyészhal, - azt piszkálni nem kell, majd leválik magától, ha melegedik a víz.
A Pontytetű sajnos a törzsfejlődés magasabb szakaszán van, mint a Horgonyféreg
Így ő nem csak, hogy benne van  a vízben és az áramlatokra hagyja magát, hanem aktív úszó is, megkeresi magának a gazdatestet, aminek ő lesz a parazitája.  Vele már komolyabban kell foglalkozni, tenni ellene. Kerti tavas és tógazdasági méretekben is lehet ellenük tenni, - gyógyszereléssel, illetve irtással.

A rájuk hatásos szerek, amiket a lakosság a kereskedőktől kaphat 18 Celsius felett hatásosak. Ezzel elérték azt, hogy a Horgonyféreg, már rég nem lesz a halakon, mire használhatjuk a szereket. A többi Pontytetű vagy Ászkarák fertőzöttsége esetén, viszont vannak hatékony szerek, azonban azt tudnunk kell, hogy a szer alkalmazása után, a halak már emberi fogyasztásra alkalmatlanok lesznek, mert a szer, a halak zsírjában elraktározódik. (Különböző foszforsav észterek.)

A szerek túladagolása rendkívül könnyű, - olyannyira, hogy 10 köbméterbe, elég ¾ liter, - így nagy odafigyelést igényelnek. Ha, mégis bajt okoznánk magunknak és a halainknak, akkor egy gyors 50%-os vízcsere, aktív szenes szűrés, még kihúzhat a bajból, majd 48 óra után ismét 30%-os vízcsere és az aktív szenes szűrés leállítása. 
(Tógazdaságokban az  - előretervezés miatt, teljes téli mederfertőtlenítést végzünk, így ezen paraziták ellen, így védekezni nem kell, így a halak, mehetnek a fogyasztókhoz. ) 

Egy nagyon komoly kórokozó sok hal pusztulását okozhatja, így erre nagyon komoly gondot kell fordítanunk úgy, hogy halainkat, a legnagyobb körültekintéssel, többszörösen elnagyolt víztérfogatszámmal megtervezett tómederben, a legkisebb egyedszám mellett, a legjobb eleségekkel etetjük.

Ugyanis kizárólag a fitt, egészséges, jó kondícióban lévő, jó immunrendszerrel rendelkező halak úszhatják meg a sok esetben teljes tavakat kiirtó betegséget, ami rendszerint a gyenge, és zsúfolt közegben tartott, a telet épp csak átvészelt halakat támadja meg.

Ez a - Pontyok tavaszi virémiája (régi nevén Hasvízkór)

De, két fajta betegséget is megkülönböztetünk ez esetben. A baktériumos „hasvízkórt”. Aeromonas hydrophila okozta hasvízkór  ( - és a rendkívül veszélyes vírusos változatot, ami Állategészségügyi bejelentési kötelezettséggel jár. Ez a kór Izraelben a ponty és Koiponty állományok 80%-át elpusztította, így már érthető a félelem a betegségtől, hazánk főképp ponty –és harcsatermelő gazdaságaiban!) Most a kerti tavakban gyakori baktérium okozta kórról beszélünk. 
Ez a kór a természetes vizekben alig van jelen, szinte elvétve hallani egy- egy halról éveken át. Ellenben a tógazdaságokban és a kerti tavakban, aqváriumokban annál inkább és nagy mennyiségben fertőz le, akár teljes állományokat is. Egyetlen védekezés ellene a kiváló módú haltartás, mindenre kiterjedően!

A kórokozó a Rhabdovirus carpio. Kórjelzése a helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján lehetséges. A betegséget a kihívott mintavevő szakember, helyszíni, illetve laboratóriumi vizsgálat alapján állapíthatja meg. Fogékonyak a pontyok, busa, amur,  széles és ezüstkárász, de akár más halak is.

Forrás:www.sciencedirect.com

Leggyakrabban a tavaszi haltelepítés után jelentkezik, felmelegedő vizekben, általában 15 Celsius alatti vízhőmérsékleten, - de 20 Celsius felett általában a betegség már nem okoz újabb megbetegedéseket.

A klinikai tünetek közül a megnagyobbodott has, a kidülledt szemek, és a bőrön, valamint a kopoltyúfedő alatt jelentkező vérzések jellegzetesek. (Sokan a borzoltnak tűnő pikkelyeket említik) A kórjóslat általában kedvezőtlen, mivel a kór lefolyásának kimenetele nehezen befolyásolható. A veszteség a vízhőmérséklettől, és az állomány kondíciójától függ.

A vírusos bántalom oki terápiája ez idáig ismeretlen, - így a másodlagosan szerephez jutó Aeromonas hydrophila baktérium ellen kezelünk, rezisztencia vizsgálattal hatékonynak talált antibiotikum adagolásával.

Sikeres próbálkozások voltak a bántalom megelőzésére vakcinák alkalmazásával, de jobb eredmény érhető el az állategészségügyi korlátozó szabályok (forgalmi korlátozás, behurcolás megakadályozása) betartatásával és a rendszeres állatorvosi ellenőrzés útján.

A legfontosabb a megfelelő állattartási körülmények biztosítása, - nagy víztér, kevés hal, jó táplálék, minimális stresszokozó környezet

NE próbáljuk meg a halat kezelgetni, akkor sem ha százezerért vettük azt, és legfőképpen NE rakjuk egy kis javulás után vissza a többi hal közé, hogy aztán valamikor elfertőzzön mindent, és legfőképpen a madarakkal továbbvigye a kórt, és esetleg további tavakat, haltelepeket tegyen tönkre! - mert vannak ragálykeltő és anélküli lefolyásai is! 

A kidülledő szemek, már a teljesen felborult vízháztartástól megnövekedett belső nyomás okai. Az egyetlen elfogadható eljárás az ilyen hallal, ha humánus módon végzünk az életével, és szelektíven a hulladékkezelőbe tesszük...

(Lehetséges a kór első tüneteikor antibiotikumos injekciós kezelés alkalmazása, majd a teljes állomány antibiotikumos táppal történő leetetése és esetleges, szintén injekciós kezelése, de a legtöbb tulajdonos mire észreveszi a kór tüneteit, addigra már a hal a végső stádiumban van, így a megmentésük szinte reménytelen, és csak további szenvedést okoz a halnak, így az azonnali és végérvényes lezárása a szenvedéseinek az egyetlen megoldás!)

Mint látjuk a tavaszi „szezonindítás” sem sokkal könnyebb feladat, mint a nyári rekkenő hőségekben a halaink életben tartása a kisebb tavakban.  (Ami külön megér egy fejezetet… )
Tavasszal is sok dolga akad egy lelkiismeretes tótulajdonosnak, és a feladatok sora szinte végtelen, ha azt szeretnénk, hogy a nyári hónapokban is kiváló egészségnek örvendve élhessenek tovább a halaink.

A tavaszi tennivalóink nem sokban különböznek attól, mintha egy teljesen új tavat építenénk, hisz az elvégzendő fázisok sora, - a tó kivitelezését kivéve, szinte megegyeznek. Különös gondosságot fordítsunk már a téli pihenő előtti táplálás során, hogy tavasszal is még jó kondícióban lévő halak kezdjék meg az aktív szezonjukat, így minél kisebb esélyt adunk a kórokozóknak a halaink megbetegítésére.

De, vannak még bőven tennivalóink a tó körül, - és a tóban is. 

Folytatjuk …

(Sajby) 
Második fejezet itt