Hidrobiológiai -Vízkémiai alapismeretek V. rész
Főbb biológiai, kémiai és fizikai sajátosságok a tavunk, akváriumunk vizében
(alapfok és egy kicsit több)
A víz színe, szaga és természetes elváltozásai
Folytatjuk sorozatunkat, és egyben le is zárjuk ezzel a fejezettel a „száraz” anyagot. Végigvettük a víz sajátosságait, mikrobiológiai és kémiai szinteken, így a végére maradt az érzékszerveinkkel is felmérhető állapot és az arra jellemző sajátosságok összessége, kölcsönhatásai.
A víz szaga
Sokszor, elsétálva egy átláthatatlan kerítés mellett, –bár nem látjuk, mégis tudjuk, hogy egy kis tó van a kertben. Érezzük az illatát. Amikor egy tó vagy folyópartra érünk, bár a vizet még nem látjuk az ártéri erdősávtól, már tudjuk, hogy megérkeztünk. Az illata elárulja a víz közelségét. Egy egészséges baktériumkultúrákkal rendelkező víz, mindig jó illatú.
Lehet rá sok jelzőt mondani, de általánosan – a víz illata- az, ami eszünkbe jut.
Egy nedves, jó erős, egészséges föld szaga.
Mint az eső közben felszabaduló geozmin nevű vegyület, amit a talajban élő és ott elhaló aktinobaktériumok adnak ki magukból az elpusztulásukkor. A geozmin, az eső illata. Így kapcsolódik össze a két dolog, az eső és a baktériumok. Sokan szeretik az eső illatát, hát ezt a vegyületet érzik tetszőnek a maguk számára. Egy baktérium halálakor a levegőbe kerülő vegyületet éreznek jó illatnak. Ugyan ez a vegyület megtalálható az őzlábgombákban vagy a kukoricában is, de főképpen a céklában.
Érdekességként megjegyezhetjük, hogy az ember nagyon fogékony erre az illatra, rendkívül kis koncentrációban is megérzi, valószínűsíthetően a génjeinkben kódolt túlélési reflexeknek, hisz maga az illat már sejteti a létfontosságú víz jelenlétét.
A másik érdekesség, hogy ezt a vegyületet termelik a cianobaktériumok is, az elhanyagolt tavakban, ami a fogyasztásra kerülő hal mellékízeit okozza, kellemetlenül…
A víz, soha nem lehet büdös!
Nem érezhetünk a bomlásra, rothadásra emlékeztető szagokat. A fehérjék bomlásakor, attól függően, hogy aerob vagy anaerob (nagyvonalakban: oxigéndús vagy oxigénszegény) környezetben megy végbe a bomlás, különböző vegyületek szabadulnak fel. Ezektől függően érezhetjük azok szagát: -szúrósnak, csípősnek, édesen émelyítőnek, hányingerkeltőnek stb.
Ha ilyet érzünk, az már komoly problémára enged következtetni.
Még rá sem néztünk a vízre, de már tudhatjuk, hogy komoly baj van, ami azonnali beavatkozást igényel, a későbbi, még nagyobb veszteségek megelőzése-elkerülése érdekében.
A szervesanyagok bomlásakor felszabaduló szagokat meg lehet különböztetni, attól függően, hogy mi okozza.
- A záptojásra emlékeztető szag, a kénhidrogéné, ami a fehérjék baktériumos bomlása során halmozódik fel és kerül érezhető közegbe a kipárolgás által.
Erre figyeljünk oda.
- A csípős, émelyítő szagok általában ammónia vegyületek, + metán, és itt is jelen van a kénhidrogén. Ezek a talajban felhalmozódó bomló anyagok jelenlétét jelzik. Mind mérgezőek a halainkra. Azonnali beavatkozást kíván a jelenlétük. (Régebbi, még talajszűrőt használó akváriumokban az ott felhalmozódott szervesanyagok felhalmozódása okozta ezt a szagegyüttest.)
Az azonnali –elsősegély- leggyorsabb módja egy 10 - 25-vagy a végzetes esetek elkerülése érdekében végrehajtott 50%-os vízcsere.
Végezzünk az észleléskor azonnal, vízteszteket. Ezek tudatában, kezdjük meg a „tűzoltást”.
Mint már sokszor leírtam és nem győzöm hangsúlyozni, minden esetben végezzünk pH-szint mérést is! Leírtam miért. Ne okozzunk azonnali halpusztulást.
Következő lépés csak, az okok megszüntetése!
Ha már a mérgező anyagokkal telített víz talaját próbáljuk feltúrni, kitisztítani, eltávolítani, talajcserét végezni, azzal csak azt érjük el, hogy még több mérget juttatunk a vízbe. Ha, a halaink a vízben maradnak a takarítás idejére, akkor előbb a vízben oldott mérgező anyagok koncentrációját csökkentsük, - a vízcserével - hogy a takarítás során felszabaduló plusz mennyiség, már ne okozzon végleges és visszafordíthatatlan károkat.
Ha, a takarítás idejére kihalásszuk a halakat, vagy esetleg a víztesztek végrehajtásakor, már olyan szintet mérünk, amit a halaink már nem viselnek el, akkor alapból ki kell vennünk őket a vízből és gondoskodnunk kell a nekik megfelelő elhelyezésükről, amíg az ide vezető okokat meg nem szüntettük és vissza nem állítottuk a számukra egészséges és élhető környezetet –körülményeket – akkor a sorrend másodlagos.
Kisebb, de már mérhető koncentrációnál, jó szolgálatot tesz az aktív szén használata.
Ugyan, ez is csak tüneti kezelés, - az okokat nem szünteti meg, de amíg az megtörténik, addig egy aktív-szenes szűrés életmentő lehet a halaink számára.
Ugyan ilyen tüneti kezelés az egyszeri zeolitos átszűrés, ahol a kőzet adszorbciós és ioncserélő hatását használjuk ki.
Minkét esetben lesz vízfestés, ettől ne ijedjünk meg, idővel letisztul a víz, eltűnik a fekete vagy homokos-tejes szín.
(egyes weboldalakon a zeolit, ammónium megkötő képességére utalnak a vásárlására győzködve, -teljesen feleslegesen, mivel az ammónium már egy teljesen veszélytelen, és átalakult ammónia-vegyület, azzal semmi dolgunk nincs, míg nem ölt jelentős koncentrációt. - A víztesztek itt is a segítségünkre vannak.) …
/Vagy meg kellene tanulni nekik az ammónia és az ammónium közti különbséget, vagy másképp kellene felépíteni a termék marketingjét, esetleg nem a HR-osztályra kell bízni a reklámot/…
Ha van szűrőnk, annak állapotát kell elsődlegesen ellenőriznünk. A biológiai konvertálás megfelelően működik-e vagy már felborult az egyensúly. Ez a vízteszteknél ki fog derülni. De, ha szétszedjük a szűrőházat, már láthatjuk a megnövekedett –lerakódott- masszát.
NE csapvízben mossuk ki a szűrőket, szitákat, szivacsokat, bioballokat stb, mert a csapvízben jelenlévő klórral megölnénk minden hasznos baktériumot, amire most még nagyobb szükségünk van. A tó vizét használjuk. Hagyjuk állni a megfelelő mennyiséget. A mérgező anyagok nagy része kipárolog belőle a felhasználásig, főleg ha járatjuk a vizet egy csobogóval, vagy kis szivattyúval, esetleg légporlasszuk. Ha van előre kialakított medencénk arra, ahol vizet tárolunk, esetleges karanténra vagy előre gondolkodunk, az sokat segít ilyen váratlan esetekben.
Adhatunk a mosóvízhez is a -víztesztek függvényében- megkötő folyadékokat.
Ha, csak csapvizünk van, akkor ahhoz is adnunk kell megkötő folyadékokat, főleg a klór, nehézfémek és a foszfátok tekintetében. Egyszóval használjuk, vízelőkészítő szereket!
A víz látható sajátosságai, jellemzői
A víz illata/szaga után a következő lehetséges értékelési módszer a – szemrevételezés.
Már, ha ránézünk a vízre, meg kell tudnunk állapítani, hogy a dédelgetett tavunkkal és halainkkal minden rendben van, vagy komoly problémák vannak kialakulóban, esetleg már a legrosszabbra kell felkészülni.
Induljunk ki egy alapállapotból. Ez a tiszta csap vagy kútvíz.
Relatíve színtelen, szagtalan. Effektíve mindig lesz valamilyen illata és színe, földrajzi helytől és a csapvizet szolgáltatóktól függően.
A csapvíz ezüstös-kékes, csillogó.
A kútvíz ezernyi színben pompázhat a benne oldott ásványi anyagoknak köszönhetően. Mindenki járt gyógyvizű fürdőkben, szinte ahány táj, ahány kinyerési mélység, annyi szín és összetétel. Az egyik szinte csapvíz-szerű, míg a másik szinte fekete, sötétbarna, átláthatatlan és „büdös”.
Nevezzük nyersvíznek a kiindulási alapot – a frissen a csapból vagy kútból nyert tiszta vizet.
Pár hét elteltével ez a víz megváltozik. A benne élő szervezetek felszaporodnak.
(biztos sokan hallottak a befőttesüvegtesztről, - amikor egy befőttesüveg tóvizet a napra téve, pár óra után, számolható –látható lesz a benne élő szervezetek sokasága, így tudjuk mennyi zooplankton élhet az adott víztérben, ennek tudatában határozhatjuk meg a szükséges trágyázás vagy etetés mennyiségét, bizonyos tenyésztett halfajoknál.)
- A nyersvízből kiindulva pár hét elteltével, enyhén zöldes vizet kapunk, akkor is, ha csak állni hagyjuk és nem teszünk vele semmit. Ez a víz, régen már elég volt az akváriumokba, tavakba. A legtöbb károsanyag távozott belőle, volt ideje kiszellőzni, a klór 4-5 napos távozási ideje eltelt. (a klór kipárolgási ideje napi -25%)
Az enyhén zöldes szín kialakulása főképpen a mindenhol jelenlévő egysejtű növényi szervezeteknek, az algáknak köszönhető. Ezek az algák a 15 mikronos nagyságot is alig érik el. Ők felelősek a víz zöld színéért. Amikor egyöntetű, turmixolt borsóleves vagy higított spenót állagú a vizünk, ez a – vízvirágzás, az algák, moszatok elszaporodása, a különböző tótervezési, gondozási, karbantartási hibáknak „köszönhetően”.
A vízvirágzás állapotáról-megelőzéséről egy teljes fejezetet kívánok szólni, annyira szerteágazó probléma ez.
A „habzó víz” …
Sok tótulajdonos elintézi egy legyintéssel, azt, ami elrettentőnek kellene, hogy legyen.
A csobogóknál, befolyóknál, vízeséseknél kiinduló habzó víz, - ami majd nagy területet beterít, nagyon komoly gondokra utal. Komoly vízminőségi hibákra.
A habzó vizet, legtöbbször a fehérjékből felszabaduló bomlástermékek okozzák, ilyen pedig egy egészséges rendszerben nem lehet! Ha megfelelő a szűrésünk, és az „Ammónia konvertálás”-a, akkor ott bomló szervesanyag nem lehet.
Mi az ok? -
- a legfőbb oka a habzó víznek, hogy nincs egyensúlyban a tó és az abban élő halak egyedszáma,
- hogy, egy növelt halegyedszámhoz viszonyítva, kicsi a szűrőnk és a biokonverter felülete,
- hogy, nem megfelelő a biológiai konverter nagysága és a tó szűrése a tó méretéhez, és abban nincs meg az ehhez szükséges mennyiségű és minőségű szűrőanyag, hogy abban a lebontó baktériumaink megfelelő vízáramlással, megfelelő mennyiségű oxigénhez is jutnak a konvertáló folyamataikhoz,
- hogy, nem-e tömődött el a szűrőnk és a biokonverter felülete nem is tudja végrehajtani a feladatát, mert nem folyik át rajta a víz,
- hogy nem megfelelő módon, naponta többször és annyit etetünk, amennyit azonnal el is fogyasztanak, és így a mederben bomlik –feleslegesen mérgezve a vizet- a maradék haleledel,
- hogy, nem a megfelelő haleledellel etetünk…
Kutyatulajdonosok jól tapasztalhatják ezt, ha megfigyelik a kutyának adott tápok közti minőségi különbségeket, hogy abból –mennyi távozik a kutyából, ürülék formájában, - hát ugyan ez játszódik le a halaknál is. Van minőségi táp, ami valóban beépül a hal szervezetébe, képes azt jól megemészteni, kevés távozó salakanyaggal. Ezek főleg a magas fehérje (állati fehérje) tartalmú tápok, míg vannak a silányabb minőségű tápok, amik jelentős részben csak növényi alapanyagokat használnak, és nagyrészben, ki is ürülnek a hal szervezetéből, terhelve a vizet.
- hogy, aki éjszakára kihúzza a szűrőjét, hogy ne csobogjon, az ne is gondolja, hogy túlélik a lebontó baktériumai a konverterben az áramlásmentes időszakot, - rövid időn belül elpusztulnak friss oxigén nélkül, - minden reggel regenerálhatná a tavat, oltó baktériumkultúrákkal.
A habzó vizet jelentősen kisebb százalékban okozzák csak vegyi anyagok bemosódásai:
- permetszerek, trágyák, tisztító és mosószerek, rovarirtószerek.
Ezekre is komoly gondot kell fordítanunk. Ajánlatos azonnali vízteszteket végezni, mivel állunk szemben, és azonnal megtenni a megfelelő óvintézkedéseket, - vízcserék, megkötő adalékok alkalmazása, aktív szén használata, és végső esetben a halak áthelyezése.
Mindig figyeljük az etetések alkalmával a halak mozgását. Mérgezés jele lehet a habzó vízzel együttesen a halak életszerűtlen – nem megszokott mozgása, ekkor már gyanakodhatunk komoly bajra.
A szennyvizek okozhatnak komoly gondokat, egy kútvízbe szivárgással vagy eleve egy talajvíz táplálta tónál, ahova folyamatosan szivároghatnak be az emésztőkből, szántóföldekről, gyümölcsösökből, pont azok a vegyi anyagok, amik a halainkra a legkárosabbak, akár az azonnali halálukat is okozva.
Itt hozzá is tenném a medencéknél alkalmazott algagátlók, a halakra nézve halálos veszélyességét. A medencéknél alkalmazott vegyületek NEM azok, amiket nekünk a tóban is alkalmazni lehet!
Hogyan előzhetjük meg ezeket a problémákat?
Pár egyszerűen betartható szabály megoldja a gondjaink:
- minden nap fordítsunk időt a tó és a halak megfigyelésére, - egy-két nap alatt is olyan változások mehetnek végbe a víz biológiai-kémiai egyensúlyában, amit 48 vagy még több óra után már nem tudunk visszafordítani, csak jelentős károkat elszenvedve, a még menthető állapot után futva, próbáljuk magunkat győzködni, hogy –talán sikerül. Nem fog.
- tartsunk otthon Vízteszt készleteket és azokat rendszeresen használjuk! Legkésőbb kéthetente. A legfontosabb paraméterekről folyamatos visszajelzésünk legyen,
- legfontosabb szabály, hogy a halak egyedszáma megfelelő legyen a tó nagyságához, vízköbméteréhez! (külön fejezet fog erről szólni)
- a megfelelő mennyiségű halaknak az etetést a „naponta többször keveset” – amennyit elfogyasztanak szabályt alkalmazzuk,
- mindig tartsuk a halak egyedszámát a tó méreteinek megfelelő szinten. Egy- egy ívás során a túlzottan elszaporodott halakat, válogassuk ki, a nekünk megfelelő egyedeket tartsuk meg, a többinek viszont biztosítsunk megfelelő életteret, adjuk vagy ajándékozzuk el, esetleg rakjuk át másik tóba, ha rendelkezünk ilyennel,
- mindig a tómérethez ajánlott szűrőrendszert alkalmazzuk! Ezt egy kicsit a gyártók az ár/érték arányt figyelembevéve, az eszközeiket próbálják egy szélesebb réteghez eljuttatni, de aki komolyan gondolkodik a haltartásban, az más kapacitási értékekkel rendelkező szabályokat kell, hogy kövessen.
A szűrő kapacitását értsük üres tóra! Itt még érvényes lehet az – egy óra alatt forgassa át a teljes tóvizet. De…
Amint hal kerül bele, azok az értékek, amik a szűrő dobozán feltüntetettek, már nem érvényesek.
Aranyhalas tóra duplázzuk a teljesítményt, míg a Koi-ponty tartásban gondolkodók, három-négyszerezzék az egységet.
Tehát egy 10.000Liter/óra teljesítményű szűrőt egy 5.000 literes aranyhalakkal telepített, vagy egy 2500 literes Koikkal benépesített tóban használhatunk valóban eredményesen! Ekkor lesz megfelelő a szűrőnk, szivattyúnk és a biokonverter kapacitása. (akváriumban még szűkebb értékekkel számolunk!)
- rendszeresen takarítsuk a szűrőket, biokonvertereket, szivattyúkat, csak így érhetjük el, hogy már ne az épp csordogáló vizet lássuk, amikor legközelebb a tóhoz megyünk, hanem folyamatos és állandó teljesítménnyel működjön minden.
- az UV-C rendszerek alkalmazása ma már a teljes tavas szezonban ajánlott. Az egyetlen eszköz, ami a gyógyszerekkel, fertőtlenítőszerekkel ellentétben nem okoz, vagy nem gerjeszt a felelőtlen alkalmazásuk miatt rezisztenciát. Jelentősen csökkenthetjük a takarításra vagy a gyógykezelésekre fordított időt és energiát, egy UV-C lámpa rendszerbe iktatásával. Ma, már ez egy szinte kötelezően kiaknázható alkalmazás és bátran használjuk. Alkalmazzuk a technika vívmányait, hogy minél kevesebb anyagi eszközt kelljen a betegségek megfékezésére fordítanunk.
Ugyan így alakítsunk ki egy-egy rekeszt a szűrőházban a zeolitnak, aktív szénnek, melyet akár rendszeresen-kúraszerűen alkalmazva használhatunk, vagy a szükséges gyógymódként.
(alkalmazás indításkor ezek elszínezik a vizet, de ez letisztul, ne ijedjünk meg)
- mindig próbáljunk a lehető legjobb tápértékű eleségekkel etetni. Ne gondoljuk azt, hogy majd az „olcsóbb” tápból többet adva járunk jobban. Pont ezt kellene elkerülnünk. Fent leírtam. A silány minőségű táp szinte azonnal áthalad a hal emésztőrendszerén és a vízben végzi, - a legtöbb táp étvágygerjesztő adalékokat tartalmaz és egyben anyagcseregyorsítókat. Ezzel érik el a gyártók, hogy a kedves vásárló az éhes halait látva, több és több terméket vásároljon.
https://zsibizoo.hu/kerti-to/tavi-elesegek/coppens_top_koi_tavi_haltap_15kg
De, aki gondolkodó, annak látnia kell, hogy mi pont az ellentettjére törekszünk. Magas minőségű, vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsított, jelentősebb részben állati fehérjéből készült tápokat kell használjunk, amik valóban táplálják, gyarapítják, egészségesen tartják a halainkat, alacsony ürülékkibocsájtás mellett, mely nem, vagy csak kevésbé terheli a vizet.
Vannak úgynevezett –színfokozóval- dúsított tápok, de semmi sem tudja pótolni a változatos és az élő eleségben természetesen meglévő színanyagokat, aminosavakat, melyet a hal a szervezetében felhasználhat. (Nincs az a reális szűrőkapacitás, ami elbánna a folyamatosan vízbejuttatott, el nem fogyasztott, és ott a nap 24 órájában bomló fehérjedús haltápokkal.)
- a heti rendszeres vízcserékre szokjunk rá! Heti 10% tökéletesen alkalmas a bomlástermékek, esetleges vegyi anyagok, felhalmozódó szerves anyagok tóból történő kivételére. Ezt a kivett vízmennyiséget használhatjuk a kertünk vagy a szobai növényeink öntözésére-locsolására, meglepően egészségesebb, jobban termő növényeket kapva.
A víz alapszíne a tőzeg, humin és csersavak tekintetében
Kerti tavainkban ugyan úgy tarthatunk akváriumi halakat is, de hidegvízi halaink is jobban érzik magukat a számukra megfelelő vízátláthatóság mellett, egyúttal különleges igényeik is lehetnek a víz összetételére, keménységére, só- huminsav és csersavtartalmára.
A legtöbbször kerti tóban tartott fajaink hozzászoktak az itthoni körülményekhez, de kísérletező kedvű tógazdák, esetleg pár trópusi fajjal is megpróbálkozva megtapasztalják, hogy mennyire változatos körülményeket kell biztosítanunk nekik.
Lágy, fekete vagy barna vizet, netán kristálytiszta és kemény vizeket.
Ma már szinte minden ilyen halfaj igényeit ki tudjuk elégíteni olyan mértékben, hogy nagyságrendekkel jobb állományokat tudunk az őszi „lehalászáskor” az akváriumainkba bevinni vagy eladáskor értékesíteni, mintha csak az akváriumban élnék le az életüket és a nálunk napfényes szezont, amit kint tölthetnek. Jelentősen nagyobb szaporulattal, egyedsúllyal és fokozott színekkel hálálják meg ezt a fajta törődést, melyet a kinti tó jelent számukra.
Humin és csersavakat már cseppek formájában is tudunk vásárolni, az ajánlott mennyiségek a flakonon fel lesznek tüntetve. Itt a mennyiségeket 0,1 – 0,3 mg/l kell érteni, tehát az alkalmazásuk igen nagy odafigyelést kíván. De, egy ritkább vagy szebb faj tartásánál, ez elengedhetetlen, és még nagyobb örömet fog okozni a tótulajdonosnak.
A huminsavas kezelésnél azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a huminsavak ugyan baktericid hatásúak is, de egyúttal gátolják az íváskor a vízbekerülő hímivarsejtek élő- és mozgóképességét.
A víz kívánt színét, savasságát, akár tőzegkivonatokkal is be tudjuk állítani. Idősebb akvaristák még emlékezhetnek a gyűjtött tőzegre és azok szűrőbe tételére, amit a kívánt szín elérésekor kivettek az eszközből.
Lehet alkalmazni égertobozt, mandulalevelet és ezernyi csodás növényt, a természetben minden megtalálható, amire szükségünk van... (folyt köv)
(Sajby)
Szólj hozzá
Hozzászólás:
Megjegyzés a HTML nem fordítható!
Írd le a képen látható kódot: